Az Aranycsapat két tagja megdicsérte a gelsei focista lányok játékát

– Az első sportélményeim a televízióhoz köthetők, hiszen szülővárosomban, a Somogy megyei Marcaliban akkor még kevés lehetőség volt a mozgásra – mesélte. – Az első élményem az 1978-as labdarúgó-világbajnokság volt Argentínában és már a Forma–1-es közvetítések is érdekeltek. Először focival kezdtem, de nem szerettem hidegben szabadtéren lenni, ekkor néhányan azt tanácsolták, próbáljam ki a tornát. Ott a teremben fedett helyen, melegben lehetett edzeni. A sportág olyannyira lenyűgözött, hogy egészen főiskolás koromig tornásztam. Ekkor azonban váltottam, s az 1990-es évektől kezdve kis túlzással a mai napig a futás, a hosszútávfutás, a kerékpározás, a triatlon és a duatlon tölti ki a napjaimat. A versenyzés már nem motivál, viszont a rendszeres testmozgás megmaradt.

Abban, hogy testnevelő tanár lehessen, óriási szerepük volt a barcsi szakközépiskolai pedagógusainak. Elmondta: Kovács Pista bácsi és a felesége, Emi néni jóvoltából országos bronzérmes tornász és atlétikai csapat tagja lehetett. Személyiségükön keresztül olyan sportélmények érték, melyek a tanári pálya felé irányították.

– A családunk elköltözött, aztán 1992-től Gelsén dolgoztam 15 évet, erről az időszakról csak szuperlatívuszokban beszélhetek – folytatta. – A természet közelsége, a tér kínálta lehetőségek nagyon sok szabadságot adtak a szakmai kibontakozásra és szárnyalásra. Folytattam bizonyos hagyományokat, így a focit, az atlétikát. Utóbbiban a magasugrást, addig azzal ott nem foglalkoztak, de egyéni országos bajnokot nevelhettem, és csapatbajnokságon is többször kerültünk országos döntőbe. S nekiláttam duatlonnal és országúti kerékpárral foglalkozni. Előfordult, hogy egyszerre 35 gyerekkel mentem a megyei duatlon bajnokságra, versenyeket és megyei diákolimpiákat rendeztem. Megyei mezeifutó diákolimpiákat azóta is szervezek.

Jeszenői Csaba küldetésének tekintette, hogy olyan sportokkal is foglalkozzon, amelyeket a nulláról kezdhet a tanítványaival. Előfordult, hogy ő tanított meg egy gyereket kerékpározni, s belőle később országos bajnok lett. Volt olyan is, hogy ő mutatott először focilabdát lányoknak, és tíz évig indultak csapatokkal diákolimpiákon.

– Ehhez tartozik a legnagyobb sportélményem – fogalmazott. – Háromszor szerepeltünk országos döntőben, 2002-ben Fonyódon játszottunk 20 csapat között a gelsei lányokkal. Jól szerepeltek, de végül csak az 5. helyért játszhattak. Akkor az összes helyosztót egy időben tartották. Püspökladánnyal játszottunk, az ellenfél már vezetett 2-0-ra, kiegyenlítettünk és ekkor megpillantottam két nézőt a pálya szélén. Grosics Gyula, a Nemzet Sportolója címmel kitüntetett magyar labdarúgó, az Aranycsapat kapusa, 86-szoros magyar válogatott és Buzánszky Jenő, a Nemzet Sportolója címmel kitüntetett 49-szeres magyar válogatott labdarúgó, az Aranycsapat hátvédje figyelte a meccset. Izgatottá tett, de figyeltem a lányokat, akikkel végül büntetőkkel nyertünk és meglett az ötödik hely. Szívesen vállalták a közös csapatképet, és persze megkérdeztem, miért éppen az 5. helyért zajló meccset nézték. Azt mondták, mert láttak több meccset a tornán, de az egész országos döntőn mi játszottuk a legszebb focit.

A tanár ma a kanizsai Rozgonyi-iskolában tanít, játékos sportversenyre készít fel fiatalokat és magasugrókkal foglalkozik.

Jeszenői Csaba a stafétát Szabó Szilárd tanítónak és vízilabda edzőnek adta át.