„Lassítani” nem érdemes, ritmust lehet vele veszíteni...

Az NB I. A-csoportos férfi bajnokság mezőnyére a hét végi fordulóval együtt még két játéknap várt a zárásig, és csak két dolog volt a biztos: az, hogy a Falco KC mindenképpen megnyeri az alapszakaszt és az, hogy a Szolnok lesz a „betonbiztos” második. A 3-9. helyezések tekintetében viszont voltak még bőven nyitott kérdések abból a szempontból, ki jut be a rájátszásba, illetve azon belül, ki, hol végezhet. A Zalakerámia ZTE KK ebben a tekintetben kényelmes helyzetben volt, hiszen számára a kérdés leginkább az volt csupán, hogy a harmadik, vagy a negyedik pozíciót foglalja el a küzdelmek végén. A Kecskemét pénteki vereségével az eldőlt, hogy a ZTE KK biztos 4. lesz, szombat délután pedig, miután megverte az Alba Fehérvár a Szolnokot, az egerszegieknek már csak egy esélye volt, hogy harcban maradjanak a harmadik pozícióért, ha győznek Oroszlányban.

Nem győztek. Sőt, a ZTE KK kikapott 88-74-re egy olyan mérkőzésen, amit ha nem is simán, de bőven megnyerhetett volna. A különbség a végén lett ekkora, amikor az oroszlányiaknak már bejött minden fontos dobásuk, a másik oldalon pedig ezek hiányoztak. Ahogy hiányzott Petar Rakicevic is a ZTE KK rotációjából, de nem ezért kapott ki együttese. A szerb játékos sérülés miatt hagyta ki a szombati csatát, de Sebastjan Krasovec vezetőedző sem erre hivatkozott, hanem reálisan értékelt: mint mondta, csapata attól a tudattól, hogy megvan a negyedik hely, kissé leeresztett a találkozóra. Gyorsan hozzátette: ez most, ebben a helyzetben belefért, de később már nem.

Ami így is van. A Zalakerámia ZTE KK a bajnokság eddigi részében erős csapatszellemmel érte el sikereit amellett, hogy az egyéni képességek terén is van benne bőven potenciál. „Lassítani” már csak amiatt is veszélyes, hiszen ritmust veszthet a társaság, elveszítheti azt az erényét, ami addig jellemezte. Szombaton a Kecskemét érkezik a zárófordulóban Egerszegre, aztán a ZTE KK-ra vár egy fontos mérkőzés: jövő szerdán Szolnokon a Magyar Kupa negyeddöntőjében a tét a négyes fináléba kerülés lesz. Ezért is kell ritmusban maradni és nem kiesni belőle.

Nincs párhuzam és a történet részben más, mégis érdemes felidézni egy pontosan 20 évvel ezelőtti szezont. Az akkor Zalahús ZTE KK néven szereplő egerszegi csapat egy balul sikerült előző szezon után (csak az alsóházi rájátszásban volt érdekelt és lett végül 9. helyezett) Nikola Lazic edző vezetésével remek sorozatot produkált. Az egerszegiek még az alapszakasz-győzelemért is harcban voltak a 2002-2003-as szezonban, végül harmadikként zártak. A rájátszásba a nehezen bekerült Körmenddel találkoztak, melyet az alapszakasz során 31 ponttal győztek le. Jó csapat volt akkor a ZTE KK-nál – Nisavic, Bencze, Cseranics Kámán, Gáspár, McClendon –  nagy reményekkel várta mindenki a későbbi küzdelmeket. A csapat viszont letért az addig megszokott útról. A play-off előtt közbeiktattak egy zalakarosi edzőtábort. A szándék alapvetően jó volt: egy kis erőgyűjtés, egy kis közös program. Utólag, kiderült, hogy nem volt jó ötlet. A Körmend 3:0-val jutott túl a ZTE KK-n úgy, hogy a pályaelőny a zalaiaknál volt. Aztán a Debrecenen is átrobogott a vasi együttes, a döntőben pedig „söpréssel” 3:0-val nyert a Kaposvár ellen. Mondjuk az a Körmend sem volt rossz csapat. A szezon végére hazatért a Körmendhez a légióskodásból Németh István, de ott játszott még Mujanovic, Trummer, Toya, Toroman - ha még emlékszik valaki rájuk.

Szóval, letérni a megszokott útról –  ha csak nem muszáj –  nem érdemes. A jó irányt kell csak követni...