Micsoda befejezés! Kupagyőztes a ZTE FC! (videóval, galériával)

Budafoki MTE-ZTE FC 0-2 (0-0, 0-0, 0-2) - hosszabbítás után 

Budapest, Puskás Aréna, 24 152 néző. Jv.: Vad II. (Tóth II., Albert I.)

Budafok: Gundel-Takács - Bíró (Fekete, 89.), Jagodics, Nándori (Vaszicsku, 106.), Fótyik - Kalmár O. (Margitics, 106.), Csonka, Oláh - Horváth O. (Vasvári, 78.), Kovács D. (Németh M., 65.), Beke (Bakti, 100.). Vezetőedző: Mátyus János.

ZTE FC: Demjén - Mocsi, Kálnoki-Kis, Csóka - Mim (Huszti, 46.), Szendrei, Sankovic (Kovács B., 112.), Gergényi (Bedi, 98.) - Meshack (Szalay, 76.), Tajti (Lesjak, 120.) - Ikoba (Németh D., 46.). Vezetőedző: Boér Gábor.

Gólszerző: Németh D. (117.), Szalay (122.).
Sárga lap: Beke (24.), illetve Huszti (93.), Tajti (111.).

Már reggel nagy volt a mozgolódás a zalai megyeszékhelyen, hiszen aki csak tudott, készült a fővárosba. Délben aztán a szervezett keretek között utazók is elindultak. A vasútállomásról 800 diák és kísérőik indultak el az Aranycsapat-szerelvénnyel, amin már akkor remek volt a hangulat. A ZTE-stadiontól pedig különbuszok keltek útnak újabb egerszegi drukkerekkel.

Útban a főváros felé aztán tényleg a 2002-es Manchester elleni mérkőzés hangulatát idézte az M7-es autópálya. Gyakorlatilag nem volt olyan pihenőhely, ahol ne botlott volna egerszegi drukkerekbe az ember. Budapesten pedig a Keleti pályaudvar lett előbb a központja a kék-fehérek híveinek, hiszen ide hirdették meg a gyülekezését a szurkolói vonulásnak. A környező sörözők és presszók megteltek kék mezekbe öltözött drukkerekkel, hogy várják, mikor indulhatnak a Puskás Aréna felé. A vonulás látványosra sikeredett, legalább kétezer egerszegi drukker indult el.

A Puskás Arénába érkezve aztán már másfél órával a kezdés előtt szólt a biztatás, de ahogy telt az idő, a ZTE tábora egyre csak gyarapodott és egyre hangosabb is lett. Még a Keleti pályaudvarnál találkoztunk egerszegi ultrákkal együtt söröző FTC-hívekkel. Akik ezúttal szintén kék-fehér mezt húztak (igaz, a nadrágjukon és a sapkájukon is ott díszelgett a Fradi-címer is...) és elmondták: kötelességüknek érzik, hogy ott legyenek a ZTE-drukkerekkel a lelátón, már csak a két tábor és a két csapat remek kapcsolatára való tekintettel is.

A mérkőzés előtt a ZTE-drukkerek egy hatalmas élőképet varázsoltak a Puskás Arénába, ami igazán látványosra sikeredett, benne a három betűvel (ZTE) és egy, "A városért, a címerért, a kék-fehér színekért!" felirattal. Szerény becslések szerint is 6-8 ezer egerszegi drukker lehetett az arénában.

Az NB II-es Budafok és a ZTE is ugyanazt akarta: megnyerni a Magyra Kupát. Ezért érkeztek a Puskás Arénába, ahová hosszú utat tett meg mindkét csapat. És ha már eddig eljutottak, fel is akarták tenni eme menetelésre a koronát. Boér Gábor, az egerszegiek szakvezetője csapata összeállításával nem okozott meglepetést. Tajti Mátyás és Ubochioma Meshack is ott volt a kezdőben, no és a szombaton, Mezőkövesden győztes gólt szerző Mim Gergely is. Ami a másik oldalt illeti, Mátyus János, a Budafok szakvezetője természetesen nem hagyta ki támadóját, Beke Pétert, akinek döntő szerepe volt abban, hogy a Promontor utcaiak eddig eljutottak.

Három belső védővel (Mocsi, Kálnoki-Kis, Csóka) állt fel a ZTE FC csapata, ami kissé meglepő volt, de ezt választotta a szakmai stáb a legkedvezőbbnek. Elöl csak Ikoba helyezkedett, azonban jobbról és balról Meshack és Tajti, illetve Gergényi szállt be a támadásokba és léptek fel. A 4. percben Tajti bal oldali tekerése csapta be majdnem a budafoki kapust, de Gundel-Takács a léc alól kiütötte a labdát. Kezdeményezőbb volt a zalai csapat, azonban már ekkor látszott, hogy a Budafok remekül megszervezte a játékát. Jól zárta le a széleket a védelme és pillanatok alatt ellentámadásba mentek át a piros mezesek. A stadionban remek volt a hangulat, mindkét csapat tábora hangosan buzdította övéit. Igazi futballhangulat uralkodott az Arénában! A 19. percben pedig egy labdaszerzés után Beke a jobb oldalról támadta a kaput, végül középre passzolt, ahonnan Kálnoki-Kis lábáról perdült fel a labda, ami a felső lécről vágódott ki. Csaknem öngól volt, és egyre veszélyesebben játszott a Budafok. és egyre keményebb lett a mérkőzés, Beke kapott például sárga lapot Demjén megrúgásáért. Az, hogy nem akar üres kézzel távozni a Budafok, ekkorra azokban is bebizonyosodhatott, akik esetleg úgy gondolták, hogy a döntőbe kerüléssel az NB II-es csapat már mindent elért...

A 34. percben Horváth Olivér egy megkerülős csellel játszotta magát tisztára és bal oldali beadásáról alig maradtak csak le. Ezek a Budafok percei voltak, a ZTE láthatóan nem tudott mit kezdeni az ellenfél határozott játékával. Aztán a zalaiak is eljutottak a kapuig: a 40. percben Gergényi bal oldali bedobása után Meshack próbálkozott 14 méterről lövéssel, de labdája fölé ment. Abszolút kiegyenlített első félidőt láthattunk, melynek első felében a ZTE FC próbálkozott többet, de a második felében a Budafok veszélyeztetett többet.

A hangulat remek volt az első félidőben, köszönhetően a szurkolóknak, viszont nem lehetett teljesen elégedett csapata játékával Boér Gábor, a ZTE FC szakvezetője. Kettős cserét hajtott végre a második félidőre, Ikoba és Mim már nem futott ki a pályára, helyükre Németh és Huszti érkezett. A kérdés az volt, milyen mederben folytatódik mérkőzés. Egy biztos, hogy a ZTE-nek ez az eredmény nem volt jó, hiszen élvonalbeli csapatként mégis csak esélyesebb volt, de egyelőre ezt nem tudta érvényesíteni. Az egerszegiek játékából viszont továbbra is hiányzott az a fajta ritmusváltás, amivel megzavarhatta volna az ellenfelet. Főleg a megszerzett labdák után nem tudott gyors ellentámadásokat vezetni és kissé le is ült a mérkőzés. A Budafoknak ez kedvezett, hiszen addig, amíg nem kerül hátrányba, nőnek az esélyei, hogy esetleg egy megindulásból gólt szerezzen, s azzal együtt előnyt is. A ZTE tanácstalan volt, a budafokiak teljesen lezárták az utat a kapujuk felé, s úgy tűnt, hogy elkezdődik egyfajta türelemjáték. Az egerszegiek elkezdtek hátul adogatni, hátha kicsalják az ellenfelet, de az nem akart mozdulni. Illetve csak akkor, ha kontrát vezetett, de már azokat sem azzal a lendülettel, mint korábban. Viszont a percek fogytak és ez továbbra is inkább a Budafoknak kedvezett. Ha a hosszabbításra játszottak a csapatok, akkor azt kell mondanunk, azt pontosan így kell csinálni. Teljesen meddő volt a támadójáték úgy zalai, mint budafoki oldalon. A 86. percben az egerszegi Németh léphetett ki középen, de beérték és odalett a helyzet.

Nem született gól, következhetett a 2x15 perces hosszabbítás. Ki bírja tovább? Akár ez is kérdés lehetett, hiszen a rendes játékidő végén már a fáradtság jelei is mutatkoztak a játékosokon. Főleg a budafokiakon, de például a hosszabbítás első perceiben zalai oldalon Csóka hajmeresztő mentési kísérletét is ebbe a kategóriába lehetett sorolni, hiszen mögötte ott volt tisztán Demjén kapus. Beke ült le a pályán, nem tudta folyatni, elkészült az erejével. Ez a meccs már erről szólt, hiszen a budafokiak sorra görcsöltek be, akiket ápolni kellett. A ZTE nem tudott begyömöszölni egy gólt, hiába ívelgettek a kapu elé játékosai. Letelt az első 15 perc, nem született gól és nagyon úgy tűnt, hogy a hátralévő időben sem fog. Hacsak, valaki nem villan, az ugyanis akár egyben kupagyőzelmet is érhet. Vagy, maradnak a büntetők... Mátyus János két cserével frissített még, de ez a meccs már inkább birkózás volt, aztán...

A 117. percben pattant Németh Dánielhez a labda, aki kissé balról kapura tört és lehetetlen szögből, ballal szinte az alapvonalról lőtt a Budafok hálójába 1-0. Pont az egerszegi tábor előtt. És még nem volt vége. Kisebb dulakodás után a 122. percben szabadrúgáshoz jutott a ZTE FC. A kaputól 30 méterre letett labdának Szalay Szabolcs futott neki és iszonyatos erővel a bal felső sarokba bombázott!

Micsoda befejezés és micsoda siker! A ZTE FC története első Magyar Kupa-győzelmét aratta.

Kezdődött az ünneplés a stadionban és a hazafele vezető úton.