Egy életre leszerződött a kosárlabdázással a nagykanizsai Herman Aliz

– Beleszülettem a sportba, hiszen édesanyám és a testvérem is kézilabdázott, édesapám tornász volt, nem okozott nagy meglepetést, hogy a mozgás szeretetére neveltek – mesélte a nagykanizsai származású Aliz. –  Először úszóedzésre vittek el, óvodás koromtól általános iskola 4. osztályos koromig úsztam. A Rozgonyi-iskolába jártam, amikor megismertem a kosárlabdát, és kezdetben még párhuzamosan űztem a két sportágat. Viszont a kosárlabda jobban tetszett, a csapatsport atmoszférája lenyűgözött és megfogott. Magasabb voltam akkor az átlagnál és hamarabb jött a pozitív visszacsatolás, s az eredmények is.

Aliz hozzátette: az első kiválasztón találkozott Gábor Erzsébet edzővel, aki elmondta, hogy a kosárlabda jó választás lesz neki, hiszen sok helyre utaznak, rengeteg jó dolog vár rá. Kezdetben Molnár Gábor tréner csapatában játszott, persze Gábor Erzsébet végig rajta tartotta a szemét. Ott volt a reggeli gyakorlásokon a Mező-gimnáziumban, ekkor már a Kanizsai Diák Kosárlabda Klub tagjai közé tartozott.

– A legelső sikerek a serdülő korosztályban jöttek, amikor az országos bajnokságban harmadik helyen végeztünk – folytatta. – Nyilván jól szerepeltünk a Zalakaros Kupán, és az egyéb utánpótlás versenyeken szerepeltünk külföldi porondon is. Talán a kadet korosztályt követően kerültem olyan 14 évesen a Kanizsai Vadmacskák Amatőr NB I.-es csapatába. Nagyon igyekeztem felvenni a versenyt az idősebbekkel, és folyamatosan léptem előre a ranglétrán. Hamar kiderült, hogy lehet terhelni és lehetett rám számítani, s talán volt tehetségem ahhoz, hogy stabil játékos lehessek. Talán a teljesítményem alapján az utánpótlás válogatottban is számítottak a tudásomra, az erőmre, a robbanékonyságomra. Sokat köszönhetek Erzsi néninek, aki mindvégig mellettem állt és támogatott. Az egyik meccs után prof. dr. Sterbenz Tamás egyetemi tanár, egykori kosárlabdázó (ma a Magyar Testnevelési és Sporttudományi Egyetem rektora) lépett oda hozzám, hogy szeretné, ha a Testnevelési Egyetemen tanulnék tovább.

Aliznak onnantól kezdve az lett a célkitűzése, hogy bekerüljön az egyetemre és annak csapatába. Majd U16-os magyar korosztályos válogatottba került, de az utolsó pillanatban a szűkítésnél kikerült az Európa-bajnokságra utazó keretből. Utána szerepelt még az NB I B.-csoportos kanizsai csapatban, majd az egyetem előtt egy évvel abbahagyta a sportot. Elveszítette a céljait, a motivációját, közben a tanulásra próbált koncentrálni és felvették az egyetemre, ahol a TFSE csapatába került. Először az NB I B.-csoportba, s ott a második évben jutottak fel az élvonalba.

–  Az egyetemi évek alatt sikerült mindent elérnem, nyertem bajnokságot, első osztályban játszottam, az U23-as 3x3-as magyar válogatott tagja lehettem és végre téthelyzetben is magamra ölthettem a címeres mezt –  fogalmazott. – Jó érzéssel töltött el, hogy ott lehettem, aztán lediplomáztam. Egészen tavalyig az NB I B.-csoportos bajnokságban a TFSE második csapatában játszottam, de végül az aktív pályafutásomat befejeztem. Jól éreztem magam a kosárlabda világában, ezt tekintettem az utamnak.

Érthetően sok jó élményt őriz a nagykanizsai évekből, ahogy egy nagyon érdekeset is. Herman Aliz elmondta: a TFSE élvonalbeli csapatában játszott már, amikor megkérte a második számú csapat, hogy a fővárosban segítsen be nekik a Kanizsai Vadmacskák ellen nyerni.

– Kicsit elkezdtem izgulni, és kettős érzések kavarogtak bennem – mondta. – Szerettem volna bizonyítani, hogy lett belőlem valaki, jó játékos lettem. Közben tényleg lámpalázas voltam, nem akartam rosszul játszani. Őszintén szólva gyomorgörcs kínzott, aztán lassan feloldódtam, és nyertük. Furcsa érzéssel töltött el, Erzsi néni a végén oda is jött, hogy túl sokszor találtam be hozzájuk. Persze ha a kanizsai évekre visszagondolok, nagyon szigorúan fogta a csapatot, de visszagondolva hálás lehetek Gábor Erzsébetnek és még Kovács Magdolna, Hugi néninek is, hogy rengeteget tanulhattam.

Aliz ma is foglalkozik kosárlabdával, az édesanyja és Kuttor Enikő kosárlabdázó biztatására ugyanis a sportújságírás felé fordult, a Wbasket és a BB1 online portáljaira ír cikkeket, háttéranyagokat a mérkőzésekről. 

Herman Aliz a stafétát Szalai Kata táncosnak, egykori Zala Szépe királynőjének adta át.