Betlehem Dávid: Párizs után, amerikai "kaland" előtt

- Hosszan egyeztettük ezt az időpontot, az elmúlt napokban betegeskedett, még kórházban is járt. Ez még a Szajna vizének a következménye? - kérdeztük Betlehem Dávidot.

- Igen, ott szedtem be valami vírust, amitől nehezen sikerült megszabadulnom. De most már teljesen jól vagyok. És minden korábbi erőfeszítésnek, illetve utólagos szenvedésnek értelmet adott a tudat, hogy van egy olimpiai érmem.

Mentő vitte kórházba Betlehem Dávidot

- Érzékeli már az ennek kapcsán megnövekedett ismertséget?

- Igen és nagyon furcsa. Miután hazaértünk, voltunk kint a Sziget Fesztiválon, ahol 20 perc alatt négyen ismertek fel, ilyen még soha nem tötént velem. Nem panaszkodom, nem volt terhes az érdeklődés, meg a gratuláció, csak nagyon szokatlan. És amikor bevitt a mentő a kórházba, az is elképesztő volt: különösen fontos személyként bántak velem.

- Tökéletesen sikerült a formaidőzítés: betegség az olimpia előtt és után, de csúcsteljesítmény Párizsban.

- Nagyon örülök, hogy így alakult. A hazatérésem utáni gondokban az is közrejátszhatott, hogy már eleve némileg legyengült immunrendszerrel indultam és így könnyebben le tudott dönteni a vírus. Ahogy hallom, Bicsák Bence megúszta gond nélkül a Szajnát (igaz, a triatlonisták jóval kevesebb időt is töltöttek a folyóban, mint mi), valamint Rasovszky Kristófnak sem lett baja.

"Jöhet az én időm"

- Ha már a klubtársát említi: személy szerint évek óta várom, hogy mikor lesz vége önök közt a barátságnak. Sosem akadnak össze vetélytársként?

- A harmonikus viszonyunkra magyarázat a hat év korkülönbség, ami megvan köztünk. Mire én feltűntem mellette, ő már mindent elért a sportágban, nem volt miért féltékenynek lennie. Gondolom ő sem cáfolná meg, hogy testvérként tekintünk egymásra: sosem titkolózott előttem, megosztotta a tapasztalatait, én pedig azzal tudtam talán segíteni neki, hogy jobb teljesítményre ösztönöztem az edzéseken is. Csodálatos volt együtt a párizsi dobogón, az ő sikere csak növelte az örömömet. És a jövőben sem fogjuk akadályozni egymást: ő felért a csúcsra, lassan kifelé tart a pályafutásából, s jöhet az én időm.

- Meséltek róla a párizsi verseny után, milyen tudatosan készültek a Szajna sodrására, s hogy ez a taktika hozhatta a kettős sikert. A többiek nem gondoltak rá, hogy folyni fog a víz?

- Biztos gondoltak, de nem tudom, a felkészülésükben ez mennyire játszott szerepet. Valóban óriási előnyt jelentett, hogy mi a felkészülés során a Dunában modelleztük a leendő párizsi körülményeket, belül legalábbis úgy éreztem, hogy sokkal otthonosabb voltam a vízben. Egyébként is minden tökéletes volt a versenyen: nem fáztam, nem volt túl meleg a víz, meg tudtam valósítani, amit elterveztem, folyamatosan a legjobbakkal mentem, a végén pedig a célig már csak egy jó hajrá kellett.

- Hazatérve köszöntötték a fővárosban, tervezik ezt Veszprémben, talán Zalaegerszegen is, illetve a család lakhelyén, Bagodban, hogy a nagyszülei körül kialakult söjtöri szurkolótáborról már ne is beszéljünk. Sokan szeretnének most egy kicsit Betlehem Dávidból. Ön hová tartozónak érzi magát?

- Úgy gondolom, továbbra is bagodi srác vagyok. De mindenhová tartozok egy kicsit, amiket most felsorolt. Fontosak nekem a söjtöriek, fontos az egykori, egerszegi klubom, nagyon fontos a veszprémi csapat és persze az is, hogy magyarként nyertem az érmet. Boldog vagyok, hogy ilyen sokaknak tudtam örömet szerezni vele.

Megismer egy másik világot

- De még meg sem ünnepelhette igazán a sikert, máris a nyakán az újabb kaland: alig egy hét múlva utazik Amerikába.

- Nagy várakozással készülök erre. Már nem újdonság, hiszen jó másfél évvel ezelőtt írtunk alá, azóta volt idő megszokni a gondolatot, de nagy izgalommal várom, hogy megismerjek egy másik világot. Kíváncsi vagyok az ottani edzésekre, az új impulzusok, a több és erősebb edzőpartner engem is jobbá tehet, illetve izgatnak a rám váró tanulmányok is a North Carolina egyetem üzlet és menedzsment szakán. Nagy megnyugvást jelent, hogy az eredményeim és különösen az olimpiai bronzérem után megnőtt a mozgásterem: ha esetleg nem úgy mennek a dolgok, akár másik egyetemet, másik csapatot is találhatok magamnak. Majd meglátjuk, de bárhogy lesz is, minden döntést úgy fogok meghozni, hogy közben számításba veszem: négy év múlva vár rám a következő olimpia, Los Angelesben.