Dénes Csanád Vilmos máris elnyerte a ZTE FC drukkereinek szimpátiáját

A nyári igazolások egyike  volt a Siófokról érkezett Dénes Csanád Vilmos, ám ekkor még még senki nem ismerte a 19 éves futballistát, viszont mára már a ZTE FC  drukkerei előtt is bemutatkozott. Méghozzá biztatóan, cselei, labdaátvételei  többször kivívták a nézők elismerését. Amikor szóba jött akár a felkészülés során, akár a lejátszott három bajnoki mérkőzésen, aki a csapat körül dolgozik, mindenki csak Viliként említette.... 

- Csanád vagy Vilmos? Hogyan szólítsuk? - kérdeztük a fiatal játékost, nem is lehetett volna autentikusabb személynek feltenni a kérdést. 

- A Vilmost használom, a Vilit... - érkezett  a rövid válasz és a magyarázat is. -  Előbb mindenki Csanádként szólított, hiszen ez az  első keresztnevem, de aztán a nővérem jobban szerette a Vilit, ha hozzám szólt. Én is ezt szerettem inkább meg. 

- Gondolta volna, hogy ilyen bemutatkozása lesz az NB I.-ben? Az első három mérkőzésen kezdett, legutóbb, az MTK ellen pedig  már gólpasszt is adott. 

-  Tavaly is jó formában játszottam Siófokon, és nem akartam veszíteni semmit, hogy Zalaegerszegre kerültem.  Fel voltam készülve, hogy formában legyek, ami úgy érzem, egyénileg jól sikerült. Sajnos az első két mérkőzésünk nem úgy sikerült, ahogy terveztük, de a Paks ellen már jó játékkal és eredményesen játszottunk. Örülök, hogy én is hozzátettem ehhez, hiszen  amikor lefordultam, egyből a védők mögé emeltem, pont Balázs (Bakti Balázs - a szerk.) lábára, aki meg szépen fejezte be az akciót. 

- Ezzel vezetett a ZTE FC, s amikor a második félidőben  Márton Gábor vezetőedző lecserélte, az egerszegi nézők tapsa mellett  jöhetett le a pályáról. Milyen érzés volt mindez? 

-   Mit mondhatnék, nagyon jó volt átélni, ilyenben, bevallom, még nem volt részem. Jó,  máshol, így Siófokon, az NB II.-ben is voltak nézők, de nem ilyen számban.  Szóval, ez nagyon jólesett. De, messze van még a cél, amit elterveztem. A szüleim arra neveltek mindig, hogy előbb teljesítsek, s tartom magam ehhez.   

- Tényleg, honnan érkezett, honnan  indult a pályafutása? 

- Én már Budapesten születtem,  Száron nevelkedtem, de a szüleim Erdélyből, Szovátáról, illetve Marosvásárhelyről  érkeztek Magyarországra. Én már csak Magyarországon éltem. Kezdetben  Száron futballoztam, majd a Puskás Akadémiára kerültem. Másfél évet Spanyolországban készültem a Marcelo és egy futsaljátékos, Caio nevével fémjelzett futballiskolában, a Rayo Vallecano  stadionja mellett. Amikor hazatértem, a Csákvár játékosa lettem, 16 évesen  pedig éppen egy Paks elleni Magyar Kupa-meccsen léphettem először pályára  a felnőtt együttesben. Aztán a  Fehérvár FC  második csapatának tagja voltam, onnan kerültem Siófokra, ahol két szezont játszottam az NB II.-ben. 

- Most pedig már  az élvonalban játszik és meg kell  kérdezni: mi az, amit  el szeretne érni? 

- Én nem szeretnék nagyon a távoli jövőről beszélni, de persze vannak céljaim. Inkább a közeljövő a fontos, az, hogy az NB I.-ben jól játsszak és a lehető legjobb teljesítményt tudjam nyújtani, amikor lehetőséghez jutok.  Valamikor pedig  Amerikában szeretnék futballozni. 

-  Miért pont Amerika? 

- Ez egy régi vágyam, hogy az MLS-ben szeretnék játszani. Aztán, ha valamelyik európai bajnokságból figyelnének fel rám, természetesen annak is örülnék.