A tenisz az élete, az utánpótlással foglalkozik Halász Dávid

– A nagykanizsai Kőrösi-iskolába jártam, amikor elkezdtem úszni – mesélte Dávid. – Az első versenyemen aztán kiderült, hogy nem élvezem annyira, ezért abbahagytam. Az iskolában indult egy szakkör, ahol asztaliteniszezni lehetett, amit szerettem is. Végül valamiért befejeződtek az edzések, s egy kis szünet következett a sportban. Aztán az egyik barátom elhívott az Olajbányász teniszpályájára, hogy nézzem meg a játékot. Akkor 9 évesen nagyon megtetszett a sportág és a szüleimmel egyetértésben beiratkoztam a klubhoz. Kezdetben Stégli Jánossal kezdtük a koordinációs tréningeket, labdás edzéseket, aki később áttette a székhelyét Zalakarosba. Utána Márton József, Marci bácsi lett az edzőm, aki gyorsan felismerte, hogy a lelkesedésem, szorgalmam nem ismer határokat. A haladó csoportban aztán már versenyekre is jártunk, az elsőre jól emlékszem, vereséggel zárult. Később jöttek a sikerek, sőt egy kaposvári viadalon a dobogó csúcsára is felállhattam, ami több lendületet adott, hogy jó úton járok. Jó érzéssel töltött el, amikor az Olajbányász utánpótlás sportolói közé kerülhettem és rendszeresen teniszeztünk. Nyertünk vidékbajnokságot, országos bajnokságon másodikok lettünk, mintegy 14 országos viadalon szereztem aranyérmet.

Halász Dávid hozzátette: a klubnál 13 éves koráig versenyzett, majd az egyesület hirtelen felszámolásával szinte kihúzták alóla a salakot. Viszont lendületben volt, ezért szerette volna folytatni, így került Zalaegerszegre a ZTE Teniszklubhoz Németh János edző irányítása alá. Az akkor országos központnak számított, élversenyzőkkel edzhetett, készülhetett.  Ott is pechje volt, a tréner felköltözött Budapestre.

– Még egy edzővel megpróbáltam a magánedzéseket, de finanszírozni nem lehetett, így 15 éves koromban, talán a csúcs előtt abbahagytam – folytatta. – Tulajdonképp tényleg kényszerűségből kellett befejeznem a profi karriert, mert mind a mai napig minden volt edzőm úgy nyilatkozik, hogy sokkal több volt bennem, csak a körülmények közbeszóltak. Akkor a legjobb eredményem a magyar ranglista 15. helye volt, ami tényleg kiemelkedő eredmény, hiszen akkor mintegy 500 fő alkotta a korcsoportot.

Dávid ezután hét évig nem nyúlt az ütőhöz. A Mező-gimnáziumban érettségizett, majd fogtechnikusnak tanult Pécsen, ám ma már nem dolgozik a szakmájában, a vagyonvédelemben helyezkedett el egy cégnél.

– Később a Kanizsa Teniszcentrumban kemény pályán indultam amatőr versenyeken, aztán csatlakoztam az Energia Szabadidősport Klub megyei csapatához – mesélte a 37 éves férfi. – Aztán az országos bajnokság másodosztályában kezdtem el játszani, eligazoltam Kaposvárra, ahol azóta is a Kapos TC versenyzője vagyok. Közben edzői képesítést szereztem és az Energia Szabadidősport Klubnál elkezdtem az utánpótlás neveléssel foglalkozni, közel 32 gyermek jár állandóan tréningekre. Közülük egyelőre csak néhányan indulnak viadalokon, de előrelépés, hogy a klub csatlakozott a Magyar Tenisz Szövetséghez. Jövőre szeretnénk elindítani egy másodosztályú női csapatot a tanítványokból. Talán szép lassan újra felkerülünk a tenisztérképre.

Halász Dávid jó élményeket zárt a szívébe a nagykanizsai időszakról, amikor a csapattársakkal és szülőkkel közös családi napokat tartottak. Ugyancsak emlékezetes maradt számára, amikor télen fellocsolták a pályát és korcsolyázni lehetett.

Halász Dávid a stafétát Rezsek Győző sakk felkészítőnek és kézilabda edzőnek adta át.