Jegyesség, egy egész életre

Gyöngyös Balázs alig több, mint egy hónapja szolgál Zalában, s egyelőre még ismerkedik a pákai plébániához tartozó településekkel, az itteni hívekkel, hiszen számára korábban teljesen ismeretlen helyre került. A fiatal pap 1982-ben született Kőszegen, tanulmányai is Vas, illetve Győr-Moson-Sopron megyéhez kötötték. Az általános és középiskolát szülővárosában végezte, majd Sárváron tanult vendéglátást - 2003-ban itt szerzett technikusi bizonyítványt. Húszévesen azonban úgy döntött, inkább lelki táplálékot nyújt a hívek számára, ezért a papi hivatást választotta.

- Amikor egy lelkigyakorlaton másnak is tudtam beszélni erről a szándékomról, akkor már éreztem, hogy helyesen döntöttem - folytatja. - Dr. Konkoly István püspök atyánál jelentkeztem a Szombathelyi Egyházmegye papnövendékei közé, s ő támogatta elképzeléseimet. Győrbe kerültem, itt végeztem el a papi szemináriumot, majd idén június 20-án az egyházmegye főpásztora, dr. Veres András pappá szentelt. A szentelés különleges élménye a mai napig elkísér. Mindez érthető, hiszen hat éven át készültem arra, hogy bemutathassam a szentmiseáldozatot. Talán egy pár életéhez hasonlítható az egész érzés. Ismerkedés, szerelem, eljegyzés, készület a házasságra, házasságkötés. Utána pedig megmaradni hűségben. A férfinek a felesége mellett, a feleségnek a férje mellett, egy egész életen keresztül. A szemináriumban eltöltött évek jelentették az ismerkedést a hittitkokkal, Istennel, az ő végtelen szeretetével. Ezután, eközben jön az érzés, hogy papként tudom csak leélni az életem. Ez a szerelem. Az eljegyzés analógiájára lehet hozni a diakónusszentelést az ötödik év végén, amikor először elkötelezzük magunkat egy életre Isten és az ő egyházának szolgálatára. A papszentelés ennek a megerősítése, mint ahogy a házasság is az eljegyzés megerősítése: a véglegesen kimondott igen a közös életre.

Gyöngyös Balázs életútjának alakulásában többen is fontos szerepet játszottak. A fiatal káplán elsőként apai nagyapját említi, aki maga is nagyon sokat segített a kőszegi plébánián. A Jóisten hívó szavának felismerésében ugyancsak fontos szerepe volt dr. Horváth Lajos korábbi kőszegi plébánosnak. Ő volt az, aki néhány évvel ezelőtt megkérdezte tőle: Hiszel-e abban, hogy nagyapád imádkozta ki a hivatásodat?

- Szavai először megdöbbentettek, gondolkodásra sarkalltak, amikor aztán újra feltette a kérdést, már azt tudtam neki felelni: igen, hiszem! - mutatott rá életének sorsfordító pillanataira. - Fontos személy még életemben Nagy József atya, aki elindított a papnevelő intézetbe. Nagy hatással volt rám imádságos természetével, bölcs tanácsaival. A jelenlegi kőszegi plébánost, Harangozó Vilmos atyát a tevékenység, a szépség szeretetének oldaláról ismertem meg. Fiatalember lévén a káplánokhoz mindig szívesen jártam beszélgetni. Közülük Németh Norbert atya nevét említeném, akinek először beszéltem arról, milyen hívást érzek a szívemben. Bátorított, vezetgetett a lelki élet útján.

A fentiekhez hozzátette még: a papi hivatás választásához hozzájárult a Szentírás, tanulmányozása is. Sokat jelentett számára a János evangéliumában szereplő mondat, mely szerint nagyobb szeretete senkinek sincs annál, mint ha valaki életét adja barátaiért.

- Fontos, hogy ne kényelemszeretetből, megélhetésből legyen valaki pap, hanem a mások lelki üdvéért -fogalmazott - Egyszer hallottam egy történetet. A pap olyan, mint a gyertya. Ha meggyújtják, akkor fényt, meleget ad a környezetének, de eközben egyre inkább fogy. Ez az ő hivatása. A pap élete is ilyen, ő Krisztus szeretetét árasztja a világba. A pappá szentelésemet és a dispozíciót követően augusztus 2-ával foglaltam el a kápláni helyemet. Páka a Szombathelyi Egyházmegye egyik legnagyobb területű egyházközsége, Kiss László plébánossal együtt tizennégy falu ellátása tartozik a feladataink közé. Falvak lévén házasságkötés errefelé nem nagyon van, a keresztelő is kevés. Temetés várhatóan egyre több lesz, mivel elöregedő településekről van szó, a fiatal házasok a munkalehetőség hiánya miatt általában beköltöznek Zalaegerszegre vagy Nagykanizsára. Minden hónap első péntekén ellátogatunk az idősekhez, betegekhez, beszélgetünk velük, meggyóntatjuk és áldoztatjuk őket, valamint a betegek szentségét is feladjuk, ha szükséges.