Dr. Lubics Szilvia ultramaratonista nagykövet

A siker jobbára azon múlik, hogy akkor is kitartsunk, amikor mások már feladták – vallja a fogorvosnő. A hosszútáv specialista, rekorder, dr. Lubics Szilviát a futás kikapcsolja, feltölti energiával, olyan pluszt ad a hétköznapokhoz, amitől most úgy érzi, soha nem válna meg. Nem keres kifogásokat, reggel korán kel, felhúzza a cipőjét, beállítja az karóráját és elindul meghódítani Nagykanizsa környékét. Így tett a legutóbbi Spartathlon győzelme után három héttel is.

– Marcipán pont olyan, mint én, vörös, zöld szemű és imád futni – mosolygott Szilvia. – A magyar vizslánk ráadásul egy kicsit gyorsabb, de remek társ, lendületet adott, hogy újra elkapjam a fonalat. Persze sokat segít a családom is, a férjem dr. Lubics György például újra elkezdett futni, s az idén másodszorra veselkedik neki a 220 kilométeres UltraBalaton távjának. A gyermekeim szintén komoly erőt adnak, a legkisebb Kolos 10, Botond 13,5, Olivér pedig 16 éves. Pontosan tudják, hogy épp milyen versenyre készülök, Olivér például azzal állt elő, hogy szeptemberben elkísér bennünket Görögországba.

Egyelőre viszont még az április 11-én esedékes torinói 24 órás világbajnokság lebeg a szemei előtt, melyen egy 2060 méter hosszú körön kell a legtöbb kört lefutni az indulóknak. Lubics 2012-ben Sárváron 232,45 kilométert futott le egy napos viadalon, mely akkor országos bajnoki címet ért.

– Nyilvánvalóan szeretném jelentősen megjavítani ezt az eredményt, ami a zökkenőmentes felkészülésemet elnézve sikerülhet – vélekedett az ultramaratonista. – Ebben az évben is Lőrincz Olivér készített fel, s kemény edzéstervet állított össze, melyben az aszfalton kívül számos terepszakasz színesítette a tréningeket. Többször elhagytam szűkebb pátriámat, hasznos időt töltöttem a Mátrában, a Börzsönyben és a Bükkben. Új és kellemes ingerek értek, ugyanis a terepfutás más izomcsoportokat is megmozgatott. Általában hetente 160 kilométereket futottam, ám most közvetlenül a viadal előtt 180 kilométerre is feltornásztam.

Jelzésértékű kitüntetést kapott a Magyar Olimpiai Bizottságtól a háromgyermekes ultrafutó ikon, dr. Lubics Szilvia. Fotó: Szakony Attila

Dr. Lubics Szilvia ráadásul betegség nélkül megúszta a felkészülést, s bár nem babonás, azért több tervvel is készül, arra az esetre, ha futás közben valami előre nem várt nehézség nehezítené a dolgát. Egyelőre szinte minden idejét lekötik a tréningek, de azért június végén szeretne nevezni számára egyelőre ismeretlen terep ultrafutásra, melynek Dolomitokban található Lavaredo ad otthont. A 120 kilométeres viadalon elért eredményével pedig a jövő évben regisztrálhatna az amerikai Western States 160 kilométeres legendás terep ultramaratonjára.

– Nem tudok megnyugodni, mindig új kihívások tartanak lázban – folytatta. – Persze igyekszem reálisan gondolkozni, erre az évre tervezett két fő verseny a legfontosabb, ám olykor nem árt kirándulni más szegmensekbe is.

Az elismerések közül talán a nemzetközi ultramaraton szövetség (IAU) kitüntető címére a legbüszkébb. A szövetség minden évben megválasztja az év legjobb ultrafutóit. Az eredmények alapján pedig készítenek egy tízes listát mind a férfiaknál, mind a nőknél. Az IAU-hoz 85 ország tartozik, amelyek szavaznak az általuk legjobbnak tartott ultrafutóra. Idén a 100 kilométeres világbajnokság győztese, az angol Ellie Greenwood és a 48 órás futást kiemelkedő eredménnyel záró amerikai Traci Falbo mögött a Spartathlon koronázatlan királynője végzett a harmadik helyen.

– Már az első tíz helyezett közé bekerülni is kiváltságnak számított – tette hozzá Szilvia. – A bronzérem pedig az álom kategória. Persze Orbán Viktor szavai is imponáltak, hiszen a miniszterelnök a nagy nyilvánosság előtt követendő példaként mutatott be. Örülök, hogy az eszébe jutottam, s ezen keresztül remélem nagyon sok embernek hitet adhatok, hogy bizony érdemes küzdeni.

Az ultramaraton sport kiemelkedő alakját a Magyar Olimpiai Bizottság a Nők sportjáért különdíjban részesítette, melyet Borkai Zsolttól a MOB elnökétől vehetett át. Dr. Lubics Szilvia jelzésértékűnek tartja, hogy az olimpikonoktól kitüntetést kapott, ugyanis az ultrázás az atlétika pereme, mi több számtalanszor a szabadidősportok közé sorolják.

– A díjak, dicséretek és elismerések rajtam keresztül az egész ultramaraton társadalomnak használnak – így a futónő. – Ezen túl talán segíthetek abban is, hogy a kifogáskeresések helyett többek nekiállnak mozogni, egészségesen élni.