Át kell írni a tankönyveket?

A honfoglalást lezáró ütközetet mindeddig pozsonyi csataként jegyezte a história. Lelkesült krónikások százezres bajor seregről, s Árpád hadvezéri szerepéről írnak, de ezen állításokat nem igazolta a tudomány. Az viszont tény, hogy közeleg a csata 1110. évfordulója, ami méltó ünneplést kívánna. De hol is? Nagyon úgy fest, hogy megyénkben. A legújabb kutatások szerint ugyanis nem Pozsonynál, hanem Zalavár mellett zajlott le a sorsdöntő ütközet. Erről kérdeztük Prof. dr. Szőke Béla Miklóst, az MTA Régészeti Intézetének tudományos főmunkatársát, aki több mint két évtizede vezet ásatásokat Zalaváron.

Geiger J. Péter : A pozsonyi csata. A későbbi ábrázolások a történetírók forrásaira hagyatkoztak

– Mi volt a „pozsonyi csata” oka és célja?

– A honfoglaló magyarok a 10. század elejére már többször végigpusztították a Karoling birodalom legkeletibb tartományát, Pannóniát, s a Kárpát-medence nagy részét uralmuk alá hajtották. Az utolsó Karoling uralkodó (Gyermek Lajos) gyámja, Liutpold herceg mégis azt remélte, hogy a magyarokat megállíthatja, ezért sereget toborzott, hogy egy döntő ütközetben mérkőzzön meg velük.

– Milyen forrásokból értesült az utókor a hadműveletek megtörténtéről?

– A csata jelentőségét nemcsak a bajor és sváb kolostorokban, de a belgiumi Lobb, vagy az alsó-szászországi Corvey kolostorában is jól érzékelték, amikor erről a csatáról, mint az év legfontosabb eseményéről hírt adtak. Az évkönyvek nagy része azonban csak Liutpold herceg és a vele harcoló salzburgi, freisingi, säben-brixeni püspök, és több gróf haláláról számolt be, de további részleletet nem közölt. Legfeljebb némelyik felemlíti a vereség okaként a „babonás büszkeséget”, ami azon alapult, hogy Liutpold pár évvel korábban egy kisebb magyar sereg felett győzelmet aratott. A csata pontos időpontját, július 4.-ét és/vagy 5.-ét csak a bajor évkönyvírók ismerték, a helyszín nevét, Brezalauspurc és Braslavespurch alakban pedig csak két salzburgi kolostori évkönyvben jegyezték fel.

Prof. dr. Szőke Béla Miklós

– Mikor és hogyan lett az ütközetből pozsonyi csata?

– Ezekből a gyér adatokból Aventinus (1477-1534) alkotott pozsonyi csatát úgy 600 évvel később, A bajorok évkönyve című művében. A humanista történetíró ugyanis úgy kamatoztatta nagy forrásismeretét, hogy a hasonló nevű történeti szereplők és helyszínek neveit összekombinálta, az eseményeket pedig analógiás alapon kiegészítette, vagy akár teljes egészében rekonstruálta. Brezalauspurcot (vagy Braslavespurchot) így azonosította a saját korában már jelentős Prezesburg (vagy Pressburg) várával, s helyezte ennek alapján a hadjárat felvonulási útvonalát a Duna mellé. A folyó több jelentős hadjáratban kulcsszerepet játszott, amelyekről a korabeli források részletesen beszámoltak, így ezekre támaszkodva már könnyen rekonstruálható volt Aventinus számára a „pozsonyi csata” lefolyása. Ezért „tudjuk” úgy, hogy a Duna két partján és a Dunán vonult fel a sereg, és több napon át dúlt a csata a pozsonyi vár alatt.

– Egyáltalán mekkora település volt akkoriban Pozsony?

– A pozsonyi Várhegyet a középkorban erősen beépítették, régészetileg nehezen kutatható. Azt azonban így is tudjuk, hogy a Várhegyet csak az Árpád-kor kezdetén erődítették meg, ez előtt pedig csak egy római kori burgus állt itt. A 9. századból néhány jobb minőségű ékszerrel eltemetett halott sírján és egy falusias település maradványain kívül mást nem ismerünk. Semmiféle régészeti bizonyíték nincs arra, hogy Braszlav herceg a 890-es években itt várat épített volna. Ráadásul Braszlav Arnulf keleti frank király bizalmi embere, hadvezére volt, Pozsony területe pedig már Szvatopluk ómorva fejedelemségéhez tartozott. Az ő harcosai éppen ezekben az években „farkasok módjára” pusztították a frankok Duna jobb parti birtokait, történetileg sem állja meg tehát a helyét, hogy Braszlav valamiféle frank hídfőállást épített volna itt ki.

Emberi csigolyába fúródott magyar nyílhegy a zalavári ásatásból

– Miért nem merült fel korábban, hogy tévesen határozták meg a csata helyszínét?

– A történészek sokáig úgy vélték, hogy Aventinus olyan korabeli forrásokat is ismerhetett, amelyek azóta elpusztultak. Csak a források kritikus áttekintése és a minőségében is új régészeti emlékanyag napvilágra kerülése után kezdtek felerősödni a kétségek a pozsonyi csata hitelességéről.

– A zalavári helyszín tudományos elmélet, vagy bizonyítékok támasztják alá?

– A csata helyszínének korabeli neve Brezalauspurc (vagy Braslavespurch) Braszlav váraként fordítható le. Láthattuk, hogy ez a vár nem lehet azonos Pozsonnyal. Tudjuk ugyanakkor, hogy Arnulf király 896-ban Braszlav hercegre bízta Pannónia, s benne a Mocsárvár (Mosaburg, a mai Zalavár) védelmét a magyarokkal szemben. Arnulf 899-ben meghalt, és az addig a Pó völgyében pusztító kalandozó magyarok hazatértek, 900-ban el is foglalták Pannónia nagy részét. A tartomány központja, Mosaburg (Mocsárvár, Zalavár) azonban kimaradt ebből. Ennek oka, hogy Pannónia székhelyét Braszlav időközben erős várrá építette át. Zalavár-Várszigetet a 9-10. század fordulóján vették körül homokkőből rakott köpenyfalú, fa gerendákból összerótt, földdel kitöltött rácsszerkezetű erődítéssel, aminek egy hosszabb szakaszát az 1980-as években Cs. Sós Ágnes a sziget északi szélén fel is tárta. Braszlav, mint a vár építtetője és legalább egy évtizeden át ura, méltán válhatott Mosaburg második névadójává (Brezalauspurc vagy Braslavespurch). Ezt a névadási kettőséget tapasztalhatjuk már a település korábbi urai esetében is, amikor Mosaburgot Priwina és Chezil városának is nevezik.

– Sejthető, hogy hol zajlott az ütközet?

– Az ütközetre ad Brezalauspurc, azaz Braszlav váránál került sor, tehát nem várostromról, hanem a város közelében zajló ütközetről van szó. Ennek helyszíneként legvalószínűbben a Balatonmagyaród-Zalavári hátság jöhet szóba, ami a 9. században szántóival, kertjeivel a városias szintű település „éléskamrája” lehetett.

– Régészetileg mi számítana döntő bizonyítéknak?

– A megsemmisítő vereséget szenvedő bajor-frank sereg halottait a csata közelében temethették el, szisztematikus kutatással és nem kis szerencsével rájuk lehetne bukkanni. Bár minden bizonnyal megszabadították őket minden értéküktől, fegyverüktől, s csak egyszerűbb viseleti tárgyakat hagyhattak rajtuk, az esemény keltezéséhez mégis elegendő bizonyítékkal szolgálhatnának. Addig pedig meg kell elégednünk azzal a féltucatnyi honfoglaló magyar nyílheggyel, amelyek a menekülők hátában álltak meg, és kerültek velük sírba a Várszigeten álló Hadrianus zarándoktemplom körül. Ezek persze egyelőre csak közvetett bizonyítékok, de kicsi a valószínűsége annak, hogy Pannónia tartomány székhelyén, a Braszlav herceg védelmére bízott Mosaburgnál a 10. század elején úgy került volna sor egy ütközetre, hogy azt a korabeli források említetlenül hagyták volna.