Mikor és miért nem mond igazat a gyermek?

– A gyerekek 4-5 éves korukig kettős tudat hatása alatt élnek, azaz nem képesek különbséget tenni a képzeletbeli vágyaik és a valóság között. Ez teszi lehetővé számukra a mese élvezetét is – kezdte a szakember. – Nem is hazugságnak, inkább vágyteljesítő füllentésnek nevezném ezt a magatartást. Általában ilyenkor valamit szeretnének elérni, akár több szeretetet, jobb elfogadást, vagy valamilyen előnyt, ám semmiképpen nincs szó a hazugság tudatos, kimódolt formájáról.

– Mikor beszélhetünk hazugságról?

– Akkor, amikor a gyerek már tisztában van a valósággal, s azt szándékosan megmásítja. Nagycsoportos óvodás korban is elő-előfordul, de kisiskolásoknál már jellemzőbb, hogy akarva torzítják el az információkat valaki felé, aki valamilyen szempontból fontos nekik.

Matyovszky Márta arra is felhívta a figyelmet, hogy mire a gyerek iskolás korba ér, számos olyan „hazug” helyzetet él meg, amit a környezete közvetít. Letagadtatjuk magunkat a telefonban, mérgelődünk a váratlan látogató miatt, aztán kedvesen viselkedünk vele, vagy amikor azt kérjük a csemetétől: ezt anyának ne mondjuk el, maradjon a mi titkunk...

– Feltehetően az iskoláskori hazudozások zöme a jegyekkel kapcsolatos...

– A tanulók a valóságot részint a felnőttek, részint a gyerektársak felé torzítják el. Általában a büntetés elkerülése miatt nem mondják meg az igazat, például, ha rossz jegyet vittek haza. Az sem ritka, hogy tudják, mit várnak el tőlük a szülők és annak megfelelő hazugsággal állnak elő. Otthon arról számol be a gyerek, hogy négyesre felelt, miközben később kiderül, a négyes valójában egyes. Amikor ilyen és hasonló megtévesztésekre fény derül, mindaddig járjunk utána, kérdezzünk rá arra, amit tesz és mond, amíg úgy érezzük, szükséges.

– Miben „vezetik félre” a diáktársaikat?

– Főleg presztízshazudozások érhetők tetten. Ez akkor fordul elő, ha valaki másokhoz hasonló javakra vágyik, de neki nem adatik meg. Mivel szeretne beleolvadni abba a trendbe, amiben a kortárs közössége él, azt mondja: nekem is van ilyen autóm, játékom. De odáig is fajulhat a dolog, ha valakinek kistestvére született, rávágja: nekem is...

Matyovszky Márta óvja a szülőket attól, hogy a hazugság kiderülésekor vallomást csikarjanak ki a gyerekből. Célszerűbb a helyzettel szembesíteni, és röviden lezárni a „témát” a történtek helytelenítésével. Nem szükséges fokozni a helyzetet a gyerek megszégyenítésével... Érdekes jelenségként említette a valóság negálását. Erről a magatartásformáról akkor beszélünk, amikor annak ellenére, hogy láttuk, a gyerek törte el a lázmérőt, mégis kijelenti: nem én voltam. A szakember szerint gyerekkorban nem ritka és nem abnormális ez a reagálás. Ugyanakkor felnőtteknél is előfordul, hogy evvel a feszültségenyhítő technikával élnek.

– A kamaszkor is jócskán magában hordozza a valóság megmásítását...

– Más történet a kamaszkor. A gyerekek elérnek az individuációnak arra a szintjére, amikor nem szeretik, ha ellenőrzik őket, véleményezik a dolgaikat. Csökkenteni akarják az összeütközéseket, ezért mondanak valamit, vagy pedig elhallgatják a történéseket. Azt gondolom, érzelmileg jól megalapozott kapcsolatban a serdülőkori konfliktusok mellett a fontos dolgokban el lehet érni az őszinteséget. Nagyon nagy baj, ha olyan lényeges dolgokban, ami hosszú távon hatással lehet a gyerek életére, nem tudunk elérni őszinteséget. A felnőtt az első számú felelőse annak, ha a gyerek nem őszinte.

– Pedig a szülők azt gondolják, mindent megtesznek azért, hogy a gyerekük megossza velük az ügyes-bajos dolgait. S aztán csalódniuk kell...

– Általában akkor következik be, ha a szülő fejében ideálkép él a példás gyerekről, ezért nem tudja elfogadni a sajátját olyannak, amilyen. Nem eminens tanuló, lusta és még sorolhatnám. S amikor a gyerek ezt felismeri, beletörődik és úgy reagál, hogy ideigóráig nem mondja meg az igazat. Azt nem állítom, hogy létezik olyan szülő-gyerek kapcsolat, ahol százszázalékos az őszinteség, de semmiképpen nem szabad hitegetni magunkat azzal, hogy mindent tudunk a gyerekünkről. Fontos dolgokat kell tudnunk, s ezt úgy érhetjük el, ha elfogadtuk a gyerekünket és minden alkalmat megragadunk a közös beszélgetésre – hangsúlyozta Matyovszky Márta. 

Minél előbb derüljön ki, ha rossz fát tett a tűzre

Az iskolai tapasztalatokat Mátainé Varga Ágota, az egerszegi Dózsa-tagiskola alsós tanítója, tagozatfelelőse osztotta meg velünk.

– Ha nem készítették el a leckéjüket, vagy be kell vallani valamilyen osztályban történt csínytevést, valószínű, a büntetéstől való félelem készteti a gyerekeket füllentésre. Azt tapasztalom, hogy a kicsit szigorúbb szülők gyerekeinél gyakrabban fordul elő, hogy nem mondanak igazat. A lurkók alapból védekeznek, például a „nem én voltam” után rögtön azt mondják: nem csak ők dobálóztak, hanem mások is – érzékeltette a tanítónő. – Különösen a fiúkra jellemző, hogy nem mondanak el otthon szinte semmit. Panaszkodnak is a szülők, mindent másoktól kell megtudniuk, mert nem közlékeny a gyerekük.

Mátainé Varga Ágota hangsúlyozta, igencsak fontos lenne, hogy mielőbb kiderüljön, ha a csemete rossz fát tett a tűzre, mert frusztrálja, zavarja. Lehet, éppen emiatt nem tud jól teljesíteni, állandóan az jár a fejében, kiderül-e, hogy nem mondott igazat. Tapasztalatai szerint az alsós kisdiákoknál inkább gyerekes csínytevésekről lehet szó, a felsősöknél gyakran a baráti összetartás, a másik védelme vezet hazugsághoz. Szégyen, ha valaki a másikat „bemártja”.