Látszottak, róluk szólt a történet: zalaiak a hajléktalan művészek találkozóján

- Ugyanolyan emberek, mint bárki más, ugyanúgy képesek értékeket létrehozni, mint a többségi társadalom tagjai. Ezt mutatták meg egymásnak és az érdeklődőknek - foglalta össze röviden a szervezők egyike, Kardos T. Ádám, a zalai Vöröskereszt szociális munkása a találkozót, amelynek Budapesten a Bálint Ház adott otthon.

Zalaegerszegről tucatnyian kerekedtek fel, hogy megmutassák magukat. Bohócszámmal, színdarabbal, zenével készültek. A harmadik éve működő Fáradt angyalok nevű színjátszó csoportjuk a Forró nyomon című krimi vígjátékot adta elő.

- Én rendőrt alakítottam, azt mondták, élethűen - mosolyodott el az egyik szereplő, Ignác Tamás, amikor pár nappal a rendezvény után élményeiről kérdeztük. A nagygörbői 19 éves fiatal másfél éve lakója az egerszegi hajléktalanszállónak. Mint mesélte, a hatóság embereivel szerzett tapasztalatait próbálta visszaadni a játékában.



A sokszereplős történetben Bogdán Lajos alakította az ügyvédet. A 27 éves orosztonyi férfi három éve vert tanyát a hajléktalanszállón. Univerzális művész, ahogy a csoport vezetői, Király Melinda és Herczeg Bea szociális munkások jellemezték. Az állatgondozó szakmájú, de Tamással együtt most motorfűrész-kezelőnek tanuló férfi a darabbeli játékán túl a Zalaegerszegi Kannások nevű formáció tagjaként igazi örömzenével hódította meg a közönséget. Nem csak a színpadon. A szabad ég alá parancsolt cigarettaszünetekben is megszólalt kezükben a tízliteres bádog kanna az Operaházhoz közeli Révay utcában, népes közönséget vonzva a járókelők köréből.

- Gyermekkoromban otthon tanultam zenélni - szerénykedett Lajos, akiről a többiek árulták el, hogy anno rendszeres fellépője volt az óvodai, iskolai rendezvényeknek. Verseket is ír, bár ez alkalommal még nem lépett közönség elé velük, s amikor szólóban gitárjával lépett fel, a közönség beleborzongott, ahogy játszott, énekelt.

- Tele van a szíve muzsikával - jellemezte Melinda.

Hallgatói együtt rezdültek vele, hallották, látták, érezték őt, kapcsolatban kerültek vele. Pontosabban: velük, mert ahogy a szervezők az ország minden pontjáról közel száz fellépőt és kiállítót vonzó rendezvény értelmét megfogalmazták: a művészet - kommunikáció a közönséggel, a többi művésszel, más művekkel. A hajléktalan lét pedig a nem-kommunikáció, a nem-láthatóság. Legalábbis a többség - a nem-hajléktalanok - perspektívájából.

Ezt a résztvevők maguknak így fordították le.

- Valami jó is történt velünk az életben, társakat találtunk, közelebb kerültünk és megismertük egymást - mondta Tamás. - Nekünk is kell egy hely, ahol rólunk szól a történet, és ez a találkozó ilyen volt - tette hozzá Lajos.