Imahelyek: bazilikák, zsinagógák

Preisz József, a hitközség elöljárója lapunknak beszámolt, Vaspöri Andrea idegenvezetőben jó partnerre találtak ahhoz, hogy 34 fős csoportjuk a lehető legtöbb kelet-európai zsidó emléket tekinthesse meg a cseh fővárosban, ahol a zsidóvárosban a legnagyobb és legépebben megmaradt műemlékegyüttes várja a látogatókat. A zalaiak jártak a zsidótemetőben, a Maisel, a Pinkász , a Magas és a spanyol zsinagógában. Ez utóbbiban rendezték be a cseh- és morvaországi zsidók történetét taglaló kiállítás második részét (a polgári jogok kivívásától napjainkig). Az épület helyén már a 12. században állt imahely, a spanyol elnevezést a 16. században kapta, amikor a Spanyolországból elüldözött szefárd zsidók közül sokan Csehországba menekültek. Mivel az ő rituáléik különböztek a Közép-Európában élő askenázi zsidókétól, felépítették saját imaházukat, de csak néhány évig használták, mert a közösség továbbvándorolt Hollandiába. Az imaházat 1868-ban átépítették, megőrizve a mór stílusjegyeket, így hasonlít a spanyolországi Alhambra enteriőrjéhez. A spanyol zsinagóga orgonistája és karnagya volt egykor Frantisek Skroup, a cseh nemzeti himnusz szerzője.


A zalai kirándulók nemcsak a saját vallásuk, de a kereszténység prágai emlékhelyeit, impozáns templomait is felkeresték, így jártak a Szt. György bazilikában és a Szt. Vitus székesegyházban is. Mivel szállásuk a Vencel téren volt, a városközpont ismert nevezetességeit sem hagyták ki, nem beszélve a Károly-híd hangulatáról.