Egy xilofonnal kezdődött - A nagykanizsai Orff Ütőegyüttes húsz esztendeje alakult meg

Ahol a fekete „egyenruhás" csapat megjelenik, ott tényleg ütős koncert veszi kezdetét. Mivel nem pusztán dallamos ritmusokat hallhat a közönség, hanem jóval többet. S hogy erre az egyedi, orff-muzikális kultúrára van igény, híven tükrözi – sok más mellett – az is, hogy épp a napokban ünnepelte Bücs Angéla zenekara fennállásának két évtizedes jubileumát. Pedig anno maga az együttes vezetője sem gondolta volna, hogy ez egyszer így lesz...

- 1994-ben, amikor Erdélyből Nagykanizsára költöztem, a helyi zeneiskolában kezdtem dolgozni, mint szolfézs és zongoratanár – idézi a kezdeteket az együttes vezetője. – Baráth Zoltán, az intézmény vezetője ekkortájt érdeklődött, van-e olyan másodhangszer, amin tanultam játszani, s amit szeretek is. Ez volt a xilofon, amit úgy nyugtázott az igazgató: jó lesz még valamire... Egyszer csak továbbképzésre küldött a fővárosba, ahol az Orff-módszert tanították, ami leegyszerűsítve a muzsika, a beszéd és a mozgás együttes ötvözése a zenepedagógiában. A tanultakat a szolfézs-csoportom néhány lelkes tagjával a gyakorlatban is kipróbáltuk, valódi orff-hangszerek, a Studio 49-es faxilofonok révén, melyekből nem volt hiány az iskolában. Aztán egy koncert alkalmával kiléptünk a zeneteremből a nyilvánosság elé: kínai jelmezekben, ütőkkel felfegyverkezve. Ha nem is hivatalosan, de innéttől datáljuk az Orff Ütőegyüttes születését – idézte fel a kezdeteket Bücs Angéla.

Hónapok múlva a kis csapat kamarazenekarrá duzzadt, s egy idős, pécsi pedagógus kézi készítésű xilofonjaival egészítették ki meglévő hangszerlétszámot. Később pedig már képbe jött a dob, a zongora, majd amikor összegyűlt rá a pénz, marimbafon, vibrafon és a glockenspiel is. A megannyi hangszernek lett „gazdája" is.

- Idővel annyian lettünk, hogy kevésnek bizonyult az eszközállomány. A kicsi Orff kinőtte magát, persze, ehhez hozzájárult az ezredforduló előtt egy zenei tábor, Borsfán.

Ezen a bizonyos nyári vakáción „itatódott" át megannyi fiatal az ütős hangszerek adta örömzenével: a könnyen emészthető és szerethető dallamokkal.

- Repertoárunk természetesen folyamatosan bővült. Magyar szerzők műveit mindig játszottuk, idővel pedig latin muzsikát, népzenét és még számtalan műfajt. Nemcsak a város vagy az ország határain belül, hanem azon túl is.

Az évek folyamán az Orff Ütőegyüttes koncertezett – többek között – Svájcban, Erdélyben és Szerbiában. A folyamatos fellépések mellett a zenei versenyek, illetve az ott szerzett rangos díjak hozzájárultak ahhoz, hogy a kanizsai ütősöket megismerjék és elismerjék – szakmailag is.

- A Prima Primissima, a Kreatív díj, 2000 óta folyamatos arany minősítés a Helikon Fesztiválon sokat jelent mindannyiunknak. De ez nem pusztán az együttes érdeme: hanem azoké is, akik mindenben segítenek bennünket. A zenekar tagjainak hozzátartozói, anyaintézményünk, Farkas Ferenc Zene- és Aranymetszés Alapfokú Művészeti Iskola, az intézményt vezető Baráth Zoltán mellettünk állnak a kezdetektől. A segítség el is kél a mintegy 60 főt számláló együttesünknek.

Bücs Angéla: Mindig nagy zenei családra vágytam

Persze, ezt a létszámot be lehet tudni az elmúlt évek eredményes munkájának, vagy annak a plusznak köszönhető, amit Bücs Angéla a növendékeibe plántál?

- Tény, többen léptek zenei pályára a tanítványaim közül. Természetesen ez nagy öröm, ahogy az is, hogy ma már hét generációból áll az Orff Ütőegyüttes: kicsikből, fiatalokból és szüleikből. Mindig nagy zenei családra vágytam, elmondhatom, teljesült. A születésnap alkalmából az elkövetkezendő évekre, évtizedekre csak azt szeretném kívánni, hogy még többen legyünk s zenélhessünk a közönség és a magunk örömére – zárta szavait Bücs Angéla.