A Vespa is merített ihletet a Simson Schwalbe motor dizájnjából

Kovács Balázs még jól emlékszik, amikor édesapjától 1988-ban megkapta az 1972-es évjáratú motort, amit valószínűleg a barátaitól vett meg egy kocsi sóderért. A férfi akkor volt tinédzser, és alig várta, hogy a nyeregbe pattanhasson.

– Imádtam motorozni, s egészen a katonaévekig mindenhová ezzel a vagány járgánnyal jártam – emlékezett vissza a tulajdonosa. – Az 50 köbcentiméteres, turbóléghűtéses motorral olykor 60 kilométeres óránkénti sebességet is el lehetett érni. Előfordult, hogy a kilométeróra mutatója is „kifeküdt”, úgy húztam a szarvát. A tankja mindössze ötliteres, de Siófokra két-három literes fogyasztás mellett el lehetett menni. Aztán 1993-ban megszereztem a jogosítványt autóra, később teherautóra, akkor az addig dédelgetett kétkerekűt a fészer mélyére rejtettem. Onnantól kezdve egészen egy évvel ezelőttig meg sem moccant. Viszont édesanyám úgy döntött, kitakarítja a tárolót, ekkor akadt rá letakarva, porosan, koszosan, kifakultan a már működésképtelen állapotú Simsonra. Ekkor határoztam el: felújítom a romjaiból, és megpróbálok mindent az eredeti fényében visszaállítani.

A férfi számára akkor vált világossá, hogy a 25 év alatt mennyire elhanyagolta egykor szeretett járgányát, amikor garázsszomszédjával, Fehér Sándorral nekilátott felújítani. Menthetetlennek tűnt, hiszen az évtizedek folyamán a benzin elpárolgott belőle, az olaj pedig leülepedett, az egész karburátor tönkrement.

– Hiába tároltuk száraz helyen, a rozsda sem kímélte, jól tudtuk, kemény munka vár ránk – folytatta. – Németországból eredeti gyári alkat­részekhez is hozzá lehet jutni, általában aranyáron, ezért inkább az olcsóbb megoldást választottuk. No meg néhány motorkereskedésből igyekeztünk jutányosabban hozzájutni az alkatrészekhez, illetve a régieket újítottuk fel. Persze mindennel együtt közel negyedmillió forintba került, de ennek inkább eszmei értéke van, mert ha ráülök, megelevenedik a fiatalságom.

Fehér Sándor hasonló élményekről számolt be, számára is az ifjú éveit hozta vissza a Schwalbe felújítása. Közel 160 órányi munkát töltött a motorral, így olykor megkönnyezte az újjászületését, de szerinte ebbe bármelyik mai fiatal is beleszeretne.

A Simson német fegyver- és járműgyártó vállalat volt. 1856-ban alapították a németországi Suhlban. Története során sok változáson ment keresztül, és többször nevet is változtatott. A Simson nevet az 1950-es évek elején kapta vissza ismét. Az NDK időszakában főként motorkerékpárokat gyártott, és a Járműgyártó Iparszövetség (IFA) része volt. 2002-ben szüntette be a termelést, majd 2003 februárjában végleg lehúzta a rolót. A Simson KR 50 (Klein-Roller, magyarul kisrobogó) típusnak az 1958-as megjelenésétől kezdve nem voltak értékesítési nehézségei. Több évet kellett várni a megrendelt vadonatúj robogóra. Kelendőségét új, formabontó, „burkolt” vonalai­nak köszönhette. A formája olyannyira új és fiatalos volt, hogy más nyugati gyártók, többek között az olasz Vespa is ebből merített ihletet.

A Simson kismotorkerékpár-gyártás talán legismertebb és legelterjedtebb darabja a kilenc altípussal bíró KR 51-es. Ez volt a Simson történelmében az a típus, amely a legnagyobb darabszámot, 1 058 300-at ért el 1964 februárja és 1986 decembere között. A Schwalbe elődjét, a KR 50-est váltotta le.

A robogók sorozatgyártása 1964. február 1-jén kezdődött, eleinte háromsebességes, kézi kapcsolású váltóval szerelve. Később megjelent négyfokozatú váltóval szerelt modellje is. A 3,4 lóerős, a főtengelyre erősített, közvetlen meghajtású ventilátor hűtötte a motorblokkot. A lendítőkerekes gyújtóberendezés 6 volton mű­ködött 33 W-os gyújtó­tekerccsel, 6 V 4,5 Ah-s ólom­akkumulátorral, és index, fék­lámpa, jelzőkürt is volt rajta.

A Schwalbe (fecske) a nevét 1963 októberében kapta meg több változat közül. Lehetőségként vetődtek fel a Simsonette, Muli, Cherry, Suhlette, Biene (méh), Susi és a Schwalbe nevek is.