2011.07.02. 13:10
Irdatlan teher a vállon
Keményen megragadja az acélrudat, vállára veszi a 260 kilós súlyt, hátrál egy lépést, majd vöröslő ábrázattal, óriási koncentrációval leguggol, aztán lassan újra kiegyenesedik.
A huszonéves Gergál Sándor egyszer megismétli a hatalmas erőfeszítést követelő gyakorlatot, majd vállán a tárcsákkal visszalép az állványhoz, és helyére billenti a több mint negyedtonnás terhet. Mint mondja, 8-10 év munkája van egy-egy ilyen gyakorlat mögött.
Sanyi még a „gyúrósok” között is masszív srácnak számít: amatőr létére például 220 kilóval nyom fekve, ami igencsak figyelemreméltó teljesítmény. –310-zel is guggolt már, csak most diétázik... –jegyzi meg Hajmási György, a megyeszékhelyi Hagyma Gym fiatal trénere, aki szintén hosszú évek óta gyakorolja e különleges erősportot. Az erőemelés három gyakorlata – guggolás, fekvenyomás, felhúzás – közül az elsőből kaptunk ízelítőt az imént a kertvárosi edzőteremben.
– Az erőemelés a szorgalmasok és kitartók sportja, ami nem élvezeti értékéről híres, ellenben jól kell tűrni a monotóniát, az előrelépés pedig a kezdeti látványos fejlődés után nagyon nehéz. Igazi kemény, férfias sport, amit általában „hardcore” körülmények között űznek, durva vasakkal, egyszerű gépekkel. Itt az egyszeri maximális erőkifejtés a lényeg, nem a magas ismétlésszám, és nem is definiált test kidolgozása, sokban különbözik tehát az erőemelés a testépítéstől, jóllehet az alap- ok azonosak – veszi át a szót György bátyja, János, akinek a specifikus, sportághoz igazodó erőfejlesztés a szakterülete. Miközben beszélgetünk, a szintén rendkívüli erővel rendelkező Tábori Sándor gyakorlatát figyeljük: ő éppen ferdepadon nyomja a súlyokat, majd – amolyan kiegészítésként – kézi súlyzóval monumentális bicepszei formálásába kezd.