Geocaching és az Ikarusok

Aki szeret kirándulni, de néha nem jön az ihlet merre induljon, van egy remek segítség erre az esetre.

Egy amolyan on-line túraklub ad remek segítséget és izgalmas szórakozást. Youtube-on beírva az alábbi címet egy kis összefoglaló található róla, miről is van szó: Kincskeresés Geocaching: túrára fel!

Egy vasárnapi mindösszesen 3 órás kirándulásunk is így jött létre. Ajánlom mindenkinek bátran kipróbálni. Első állomásunk Kehidakustány mellett az erdő mélyén a Zala-szigeti templomrom volt. Varázslatos hangulata van. Sajnos felújítás híján az ezer éves épület pár évtized alatt megsemmisül. Jó volna, ha örökbe fogadná egy milliárdos befektető. Innen a zalaköveskúti Teréz Anya kilátót céloztuk meg.

Viszont útközben a hegyen buszokra lettem figyelmes. Páromat nem érdekelte túlzottan. De én autószerelőnek tanultam. És gyakorlati időm jó részét Zalaegerszegen töltöttem a Volánnál. Persze az első fél év a fémipari alapképzés fúrás-fűrészelés-reszelés szentháromsággal telt. De aztán a buszos műhelybe kerültem. És igaz, a söprés és a szerszám adogatás volt jobbára a feladatom. De mégis megszerettem a buszokat ott. Szóval lelkesen álltam meg az út szélén. Kerítés nincs, kamera van. És tábla, amelyik a rossz szándékkal érkezőket tájékoztatja: akksi és gázolaj nélküliek a járművek. Sajnos az értelmetlen pusztítás nyomai látszanak azért. Az ablakok utólag voltak betörve, tele üvegtörmelékkel minden sofőrülés is. Nem hiszem, hogy így kerültek oda. Örömmel tapasztaltam, a buszok nyitva vannak. És végigsétáltam mindegyikben. Sajnos szomorkás az összkép, eléggé le vannak pukkanva és kibelezve rendesen. Nem kis munka lesz a felújítás. Ami remélhetőleg hamarosan megvalósul. Mert így rohamosan romlik az állapotuk.

Volt egy Zalai Hírlapos cikk 2020-ban már róluk. Ikarus emlékpark címmel megtalálható. Nem értek a buszokhoz, inkább csak “műkedvelő” vagyok. De annyit láttam, két különösen régi darab is található ott. Sajnos épp a legrosszabb állapotban. De egy érdekes felfedezést is tettem: egyik teherautó pótkocsikra jellemző vonóháromszöggel rendelkezik. Viszont semmi kezelőszerv nyoma nincs benne. Se kormány, se műszerfal. Úgy vélem ez egy busz személyszállító pótkocsija lehet. Nem hallottam ilyenről eddig. Ha így van, eléggé különlegesnek tartom. A csuklósbusz elődje lehetett talán? Remek és különleges program lehet azoknak, akiket valamilyen szinten érdekelnek a régebbi buszok. Egy kis nosztalgiafaktor is befigyel. Nagyjából gondozott, lekaszált területen vannak az aszfaltos út mellett. Sok sikert kívánok a tulajdonosnak a felújításhoz. Nyilván befektetőket kell találni, nem egy “Zsiguli felújítás a garázsban” kaliberű munka lesz. Miután kiörömködtem magam, felmentünk a közeli kilátóba. Autóval járható végig a köves út is.

Mesés a panoráma. Ugyanakkor dühítő, hogy vannak olyanok, akik felmennek élvezni a kilátást és mást. Majd a piás üveget és sörös karton fóliáját ott hagyják fent szemétként. Mindezt úgy, hogy lent van egy szemeteszsák. Undorító viselkedés. Be tudja árnyékolni az ilyen egy kicsit az élményt.

Innen Nemesbükre mentünk. Egy XIX. századi hatalmas kőhídhoz. Alatta csak egy ér csordogált, nem tudom mi indokolta ezt a hatalmas építményt. Mindenesetre impozáns látványosság. Lehet régebben bővizű patak folyt alatta? Engem a római időkre emlékeztetett.

Összességében ismét egy remek kirándulós nap volt. Mindez 50 kilométerre a lakóhelyünktől. Nem kell feltétlen messze menni különleges élményért, látványosságért. Csak észre kell venni. Vagy mások tapasztalatait segítségül hívva a geoládázás mentén felkeresni ezen helyeket.

Kellemes kirándulást kívánok!

Németh Ferenc