Akkor vess borsót, amikor fogy a Hold

Dehogy akarok régi sztorit felmelegíteni! A hétvégi ebéd hozzávalóit gyűjtöttem be, igaz a tavalyi termésből. Minden ősszel hagyok belőlük egy jó adagot a földben, s ameddig a tél engedi, a kertből viszem a konyhára a friss gyökérzöldséget. Hát az idei zegernye ennek nem igen tett keresztbe, így a levelek nagyra nőttek, a répák pedig – már amelyiket nem rágott miszlikbe a garázda egérnép –, olyan zsengék, mintha most lenne a szezonjuk. Persze ebben nincs semmi csodálatos, hiszen ezek a zöldségfélék „kétnyári" növények. Az első évben éléskamrává puffasztják a gyökerüket, táplálékot halmoznak fel benne, a második évben ebből a raktárból nevelik fel a jövő nemzedéket – virágot fakasztanak, és magot érlelnek. A vitaminokban, nyomelemekben és egyéb értékes anyagokban gazdag készletet, amit a növény a tulajdon túlélése érdekében és családalapítási szándékkal kuporgatott össze, a galád kertészfajzatok egyszerűen elorozzák és felfalják. Naná, hiszen azért ültetjük őket! Elnézve a kerti készletet, azon gondolkodom, megkegyelmezek a maradéknak és hagyom, hogy anyai örömök elé nézzenek, így jövőre paszternákékat is saját termelésű magról vetem, akár a hagymát, a paprikát, a paradicsomot és kabakosokat.

A paszternák ősrégi zöldségfajta, a másik évben szedhetünk róla magot is. Fotó: Fincza Zsuzsa

A tavaszi kerti munkákkal kapcsolatban találtam egy jó kis verset, Thomas Tusser, az oktatóköltészetéről híres angol költő és farmer tollából. Az éppen aktuális poéma egy 1515-ben kiadott mezőgazdasági kézikönyvben jelent meg. „Vess borsót és babot,/ amikor fogy a Hold,/ aki korábban vet,/ bizony túl korán vet,/ mert ők a bolygókkal/ nyugszanak és csíráznak,/ tenyésznek és teremnek a/ bőségben és bölcsességben." A múlt héten ugyebár hízott a Hold, e héten fogyókúrába kezd, de szerintem mégis jobb lesz, ha legfeljebb csak a borsó és a répafélék vetésével próbálkozunk. Az alapszabály ugyanis: ami csírázik, annak nedvességre és melegre van szüksége. Ami egy kicsit később, de megfelelő körülmények között kerül a földbe, gyorsan behozza a lemaradást.

A meleg biztosítását sajnos nem a kertészkedőkre bízták (bár idén bízhatunk a Sándorokban és a Jóskákban), de a kellő nedvesség érdekében tehetünk egyet s mást. Például, alaposan beöntözhetjük a vetőbarázdát, majd amikor az elvetett magokra ráhúzzuk a földet, szintén meglocsolhatjuk, de csak vigyázva, nehogy a vízsugárral kimossuk a helyükről a magokat. Mivel a talajnak a felső rétege nagyon gyorsan kiszárad, bevethetjük az ősrégi kertészeti fogást: terítsünk jól benedvesített zsákot a bevetett ágyásra és hagyjuk rajta az első tíz napon.

S hogy visszatérjünk a vetőmaghoz: higgyük el a szakembereknek: ez a legfontosabb, amin nem szabad spórolni! Megéri beszerezni a legjobb minőséget, s aztán a legszebb példányokról majd szedhetünk magunknak magot. Feltéve persze, ha azok nem hibridek voltak, mert akkor lutri, hogy milyen lesz az utód. Ezért én mindig elteszem a magos tasakokat, így nem kell ősszel töprengenem, mit is vetettem tavasszal.