Biokertészet hókuszpókusz nélkül: A citrom is gyümölcs, bánjunk ekként a fájával

Előtte azért nem árt, ha tüzetesen átnézzük a bokrot vagy a fácskát - kinek mije van -, nem élősködik- e rajta valamilyen tetűfajzat, mert ha igen, ezektől sürgősen meg kell szabadítani. Szerencsére akkor sem vagyunk védtelenek, ha a citromunkat bio-módra neveljük. Szánjunk rá egy-két órát és langyos szappanos vagy akár mosogatószeres vízbe mártogatott szivaccsal mossuk-, vagy pemzlivel söprögessük le a levelekről a kártevőket, ügyelve arra, hogy kilakoltassuk a fa zugolyaiban, az ágak tövében megbúvó a zsiványokat is. Kiváló permetezőszert készíthetünk csalánból - már láttam friss hajtásokat - ezzel egyúttal erősítjük is a növényünket, így az jobban ellenáll majd a támadásoknak.  A biokertészek nem kótyavetyélik el a foghagyma héját sem, ugye? Nos, akkor a gyűjteményből egy jó maroknyit turbózzunk fel 5-6 gerezddel, az egészet vágjuk apróra, forrázzuk le 2 liter vízzel és áztassuk 24 órán át - s miután lemosogattuk vele a citromfánkat, a maradékot ráönthetjük a földjére. Megelőzésként dugjunk néhány gerezd foghagymát a cserépbe, nem baj, ha kihajt, ha már zavaró a látványa, húzzuk ki és használjuk fel.  A foghagyma állandó jelenléte a vírusos, bakteriális és gombás megbetegedések megelőzésére is kiváló.

A citromfát télen sem hagyhatjuk magára, védett helyet, állandó hőmérsékletet, fényt és szellőzést igényel

Tanult kertészek nem győzik hangsúlyozni: a citromfa nem dísz-, hanem gyümölcsfa - vonatkozik ez a növényvédelmére és metszésére egyaránt. Ez utóbbi munkának is eszerint álljunk neki. Először likvidáljuk a sérült, beteg venyigéket, a lehajló ágakat, a koronába befele nyúlókat pedig ritkítsuk meg, legfeljebb azokat hagyjuk békén, amelyek felfele igyekeznek, és nem kereszteznek másokat. Azt persze ne felejtsük el, hogy ahol tőből kivágunk egy ágat, ott nem hajt újat, tehát a közmondást kertésznyelvre lefordítva: "kétszer mérd fel a korona formáját, mielőtt egyszer megcsonkítod".

A citromfa meghagyott ágait úgy kell visszametszeni, hogy több kisebb hajtás vagy hajtáskezdemény épen maradjon rajta. Figyeljünk arra is, hogy a metszés alatti rügy kifelé és ne a korona belseje fele álljon, így az kifelé hajt, nem lesz zsúfolt a korona és a gyümölcsöket is éri a napfény és a levegő. A gyengébb vesszőket, amelyekről lerí, hogy még nem bírnák el az érett gyümölcsöt, két rügyig is megrövidíthetjük, egyébként a citromot mindig négy rügyre metsszük vissza.

A láthatóan agg leveleket le lehet szedni, ezzel újrahajtásra serkentjük a citromfánkat - a zsengéket persze ne tépjük le. A kismértékű, természetes téli levélhullástól nem kell kétségbe esni, de ha egyszerre lekopaszodik a fa, gyanakodjunk: nincs jó helye szegénynek. Talán túl meleg a helyiség, tán közel tettük a radiátorhoz és hőgutát kapott, vagy rányitottuk az ablakot, az erkélyajtót és megfázott, esetleg túl száraz a levegő, s ha ráadásul vizet sem kap, hát szomjazik. Azt sem szereti, ha hideg és túl nedves földje, főleg, ha pang benne a víz, mert abba könnyen belefulladnak a gyökerek.

Ha drasztikusan visszametsszük a fát, elmaradhat a virágzás, ennek az oka pofon egyszerű: levágtuk róla a virágrügyeket tartalmazó részt is, a friss hajtásokon majd jövőre terem. A szakemberek tanácsa: mindig hagyjunk a citromfán tavalyi hajtást, ennek majd a 3-4 elágazásán hozza a virágokat, általában tavasszal, s az egyáltalán nem zavarja, hogy a tavalyi termés még a fán csüng. Ha még csak neveljük aprócska citromfánkat, a 6-7 leveles hajtást 3-4 levél felett vágjuk vissza, az azután kinőtt ágakat 3-4 levél felett ismét visszavágjuk, hogy szép, tömör koronát kapjunk.   A tüskéket, bármennyire is zavaróak, ne nyessük le, azok is a növény részei.

A metszéssel felébresztett a növénynek jót tesz egy kellemes lemosó zuhany, elkezdhetjük rendszeresen öntözni, táplálni és majd fokozatosan a kinti élethez szoktatni.