Gyógynövényekkel a borsó egészségéért

Hiszen éppen a borsó az, amelyiknek korai fajtáját akár tél alá is vethetjük. Jómagam többször kipróbáltam, sikerült is, de nem voltam elragadtatva az eredménytől. Lehet, hogy csak beképzeltem, de mintha a napfény hiányát és a sanyargás keserű ízét éreztem volna a termésben. E kedvelt hüvelyes amúgy tényleg bírja a hideget, a korai és a kifejtőborsó akár a 4 fokos talajba is elvethető. Egyik évben már volt vagy tíz centis, amikor szinte tövig elfagyott, aztán vígan kihajtott, bár a termés elég gyopár lett. El is határoztam, legközelebb inkább kikapálom és elölről kezdem az egészet.

Karók segítségével magasra kúszik a borsó Fotó: A szerző

A legjobban az édes, puha, zsenge velőborsót kedveljük, ez viszont melegigényes és érzékeny a hidegre. Megsínyli, ha csírázáskor fagyoskodnia kell, ezért a vetésével várjunk legalább április közepéig. Utána viszont ne sokat teketóriázzunk, ugyanis ez a zöldborsófajzat is rövidnappalos zöldség: a fejlődése elején szeret lustálkodni, s ehhez hosszabb éjszakai sötétségre van szüksége. Felcseperedve viszont belehúz és ekkor elvárja már az egyre hosszabb ideig tartó napsütést. Ezért aztán, ha nyáron pár tányér leves kedvéért „csak azért is” vetünk borsót, számítsunk rá, hogy az rosszul kel, aztán a rövidülő nappalokban satnyán fejlődik.

Ha annyira áhítozunk a friss zöldségre, meggyorsíthatjuk a csírázását. Vetés előtt egy éjszakára áztassuk be a magokat vagy akár 24 órán át is a vízben hagyhatjuk, aztán szűrjük le és takarjuk be egy újabb napra nedves ruhával. A Krisna-völgyi kertészek a kamilla és a kakukkfű langyosra hűlt főzetét javallják a magok áztatására és fertőtlenítésére. Másutt azt olvastam, az a tuti, ha a kabakosokat (tök, cukkíni, dinnye, uborka) tejben, a babféléket pedig tejsavóban áztatjuk. Ha zsurlót is teszünk a kamilla mellé, megvédjük a növényt a gombás fertőzésektől, az apró magvakra állítólag a reszelt torma főzete is jó hatású. De nehogy a vízben felejtsük a magokat! Két nap után ugyanis túláznak és „megfulladnak”

Ha kikelt a borsónk, ne hagyjuk a gyomok martalékául, s ha egy arasznál magasabb, kezdjük el fokozatosan feltölteni. Ezzel egyúttal megtámasztjuk a növényt, gyérítjük a gyomokat is, s a keletkezett „barázdákat” öntözéskor majd könnyen feltöltjük vízzel. A 20-25 centis borsót már karózhatjuk, de akár kerítésre vagy uborkahálóra is felfuttathatjuk.

Egy régi könyvben olvastam, hogy a pillangósok „kukacosodását” fokhagymalével előzhetjük meg. Virágzáskor, amikor a borsóra fenekedő molyok rajzanak, permetezzük le alaposan a növényt az erősillatú fűszernövény levével. Ezért se dobjuk ki soha a fokhagyma héját! Ebből vegyünk most egy jó maroknyit, aprítsunk hozzá 10 deka fokhagymagerezdet, forrázzuk le 10 liter vízzel, majd hagyjuk állni 5 órán át. A leszűrt lével permetezzünk - kéntartalmával nem csak a molyokat riasztja, hanem az atkák és a gombás betegségek ellen is véd.

A zöldborsó százféleképpen elkészíthető, de ha tehetjük, együnk belőle nyersen is. Gyümölcscentrifugával kellemes italhoz jutunk, keverhetjük gyümölcsökkel vagy más zöldségekkel is. Kimagasló a vitamintartalma, s még ennél is jelentősebb az ásványi anyag gazdagsága. Különösen magnéziumban, kalciumban, vasban,foszforban, káliumban, cinkben és rézben dúskál.