Balog Tibi bandája újra támad - Árpa Attila Argo2 című filmje még akár el is érheti a bűvös 150 ezres nézőszámot

Tíz évet vártunk az Argo folytatására, összességében nem kell csalódnunk. Fel lehet persze róni Árpa Attilának, hogy a 430 millióból forgatott második felvonás ugyanaz, mint az első, hajszálra ismétlődő fordulatokkal, de ezúttal másodszorra is bejön, ami elsőre.

A klisék nyilván megkerülhetetlenek: kell a sztorit irányító MacGuffin, ezúttal egy lemez, naná, hogy magyar találmány az adathordozók hőskorából, amit Magyarországon őriznek. Igazából a japánoknak kell. A Kulka János formálta János szan érkezik a Tejesembert keresve, de ő a szabadulás után valahogy rögtön Bodri autójának platóján végzi (Oszter Sándor a film végén bújhat elő a ponyva alól). Tibiék vicces tenderen nyerik a veszélyes melót. Senki se tudja, mi az a dongle, noha az utasításokat ez a bizbaz rejti.

Nyomás a számítógépes alaptanfolyamra. Onnan túszul ejtett matektanár (a devizahitellel bajlódó, adóelkerülés okán Párkányban építkezőt Bán János játssza, hát, elég hitelesen), elvégre ész is kell. Ha már a hadseregnek elegendő fegyverarzenál odalett az 1.0 csetepatéban. Tibit ugyanis Hangyás Dzsoniék (Nagypál Gábor isteni roma kiskirály) is ajándékkal várták. Szóval kellenek a fix karakterek, a masszív virtus és a hozzá tartozó ostobaság, a vakszerencse, ami a profi bűnözőket (szép távol-keleti lány, később kicsit kettészelve) is falhoz állítja, kell az értékhelyesen burjánzó káromkodás, s némi hazai társadalomkritika.

A suttyó banda újra összeállt. Psycho (Bicskey Lukács), Tyson (Kiss József), Balog Tibi( Kovács Lajos) Fotó: Illusztráció

A magyarizás (a szent korona keresztje letörik a bűntudatos Bodri kezében, aki azt hiszi. ő ferdítette el) és a szlovákozás (ki Gripen gépen száll föléje, annak magyar e táj...) sem megy túl a viselhető irónián. Gondolva lett a filmészetileg pallérozott publikumra. Idéződik a Mission: Impossible lézercsíkok közti köteles zuhanása (Tibi persze nem Tom Cruise, odakenődik a padlóhoz). A cigánylakodalmat a Macskajaj hangulatában tartja rendezőnk, a lángoló végkifejlet pedig jelzi, Árpa Attila szereti a Tűz van babám-ot Milos Formantól. A gémeskútas nindzsaharc meg a jacuzzás-szamurájos mozimesék paródiája akarna lenni.

Ez alkalommal a nagymenő japánok szívnak, az első eredeti forráskód helyett valami mást kapnak, Tibiék végre Malibun mulatnak, míg a jóságos matektanár merő gonoszságból igazságot oszt a világnak. Valami floppyval.