Imperium: Beépülve, életekkel játszva

Ügyesen választ szerepeket, feltűnt már ijesztő kosztümös horrorban (Fekete ruhás nő), groteszk fantáziafilmben (Szarvak), míg egy remeknek ígérkező független filmben például szellentő hullát alakít (Swiss army man). Az Imperium című moziban egy FBI-ügynököt formál meg, aki beépül egy náci szervezetbe, hogy lebuktassa az esetleges terroristákat. A film igaz történeten alapul.

Nate Foster (Daniel Radcliffe) a fiatal, ambiciózus ügynök tenni akar valamit az emberekért. Első feladata nagy falatnak tűnik, de ő talpraesett és határozott, noha a lebukás veszélye folyamatosan ott lóg a levegőben.

Daniel Radcliffe FBI-ügynököt alakít, aki beépül egy náci szervezetbe

Számos beépített emberes filmet láttunk már, elég csak a klasszikusokra gondolni, mint a Serpico vagy a Donnie Brasco, de a koreai Szigorúan piszkos ügyeket is ide lehet venni, amiből Martin Scorsese készített amerikai változatot Tégla címmel. A feszültség és az izgalom kéz a kézben jár ezekben a művekben, ráadásul most egy másik, mindig aktuális és fontos téma is társul ehhez a koncepcióhoz: a rasszizmus. Az Imperium nagy feladatra vállalkozott, és üggyel-bajjal teljesíti is azt. A krimi szálon folyamatosan érezzük a kételyt, hogy bármikor tragédia történhet, és akkor hősünknek lőttek. A neonácik hierarchiáján is végigmegyünk az ostoba fiataloktól kezdve a csendben megbúvó, a cionizmust végletekig ellenző igazi felbujtókig. Erőteljes jeleneteket kapunk, mégis úgy éreztem: két szék közt a pad alá esünk. Érthető, hogy Nate keresi a megoldást, és minél előbb ki akar kerülni ebből a helyzetből, de túl gyorsan történik minden. Számos, kezdetben fontosnak tűnő karakter eltűnik a cselekményben, és a főhősön sem éreztem, hogy meginogna vagy igazán próbára tették volna. Néhány erre utaló jel akadt, ami feszült dialógusokat eredményezett, de vártam volna, hogy Nate tényleg elkezdjen hezitálni, mert ez így túl steril és érzelemmentes lett. Egy dolog azonban mégis megmenti a filmet, az pedig a pszichológiai hadviselés bemutatása. A főszereplő egy FBI-ügynök, ennek ellenére ne számítsunk tőle lövöldözésre és egyéb akciókra. Az ő fegyverei a szavak és az intellektus. Zseniális például első jelenete a szkinhedekkel, amikor mindennemű probléma nélkül lerendezi a nagyszájú biztonsági embert, s egyúttal beférkőzik a bandavezér bizalmába. De kiemelhetném azt a részt is, amikor az egyik bőrfejű tettlegességig menne a nyílt utcán, Nate pedig észérvekkel győzi meg, hogy az ő harcuk nem erről szól. Az elsőfilmes Daniel Ragussis tehát nem egy fércmunkát tett le az asztalra. Kiválóan szemlélteti, hogy egy ilyen munka mennyi belefektetett energiát, felkészülést igényel, de sajnos azt kell mondanom: egy tapasztaltabb és tehetségesebb direktorral most egy remekművet ünnepelhetnénk, így viszont csak egy korrekt filmet.

Az Imperium mégis egy jól összerakott, kemény alkotás, amin ront a felszínessége és az, hogy sokat akar egyszerre közölni. Ettől függetlenül nem nehéz felismerni az erényeit, kiváló, fajsúlyos párbeszédekkel operál, s elgondolkodtató módon mutat be két ellentétes felet és nézőpontot, ezzel pedig kétségkívül eléri a célját.