Csatázó képregényhősök: Batman Superman ellen - Olykor-olykor elveszik a részletek tengerében

Persze a DC-nek sokkal nehezebb dolga volt, hiszen az Igazság hajnalának folytatásként, önálló filmként és az Igazság ligája felvezetéseként is helyt kellett állnia.

Az acélember kis túlzással porig rombolta két évvel ezelőtt Metropolist, amit Bruce Wayne (Ben Affleck) nem néz jó szemmel. A számos civil áldozatot követelő harc, megosztja az embereket, van akik Istenként, mások veszélyes fegyverként tekintenek Supermanre (Henry Cavill). Batman azonban nem játszik zsákbamacskát és pontot akar tenni az ügy végére.

A város két részre szakad és a néző is döntés elé kerül

Az igazság hajnala szuperül indul. Ugyanazt a csatát látjuk, mint az Acélemberben, csak a halandó ember szemszögéből. Érezzük a pusztítás mértékét, fel tudjuk mérni a helyzet súlyát, ezáltal Batman motivációja kvázi jogossá válik. A város két részre szakad, és a néző is döntés elé kerül. Amíg a két főhőssel foglalkozik a cselekmény, addig semmi gond nincs. Bár Superman kissé súlytalan, nem lehet félvállról venni, Ben Affleck Batman-je azonban viszi a show-t. Nagyon tetszett ez az idősebb, megfáradt és sokkal agresszívabb Bruce Wayne, aki szépen átlépte a határt hős és antihős között. Zack Snyder rendező azonban sokat akart, emiatt pedig idővel szétesik a film. Kapunk egy nagyon hosszan elnyújtott nyomozós szálat, némi politikai és vallási tartalommal, számos új karaktert és rengeteg kérdést. Lex Luthor (Jesse Eisenberg) gonosza egyszerre ijesztő, szociopata zseni és hatalmas ripacs. Az ő mivoltáról nem sokat tudunk meg, fogalmunk nincs, miért lett ilyen, mi motiválja, miért csinálja azt, amit és honnan rendelkezik ennyi információval a különleges képességű emberekről. Ezen felül a cselekmény nem szűkölködik a logikai buktatókban és a megválaszolatlan kérdésekben sem. Ez utóbbiak megoldódhatnak a folytatásokban, de így is amolyan tessék-lássék módszerrel oldottak meg számos helyzetet. Olyan érzésem volt, mintha nem lenne kerete a sztorinak, Snyder pedig mindent bele akarna zsúfolni annak érdekében, hogy kielégítse az igényeket. Sajnos ez a visszájára fordult és szépen elveszünk a részletek tengerében. Az efféle felszínesség ellenére Az igazság hajnala egyáltalán nem rossz film, sőt többszöri újranézés alkalmával érthetőbb is. Kiváló ötleteket tartalmaz, szépen ágyaz meg az Igazság ligájának, és a DC sötét, komor világa is egy új szint visz a Marvel által uralt, lazán humoros szuperhősfilmek tengerébe.

Az alap tehát megvan, amire lehet építeni, de a jövőben ennél sokkal több kell, mert az ötlet önmagában nem elég, fogyasztható formába is kell önteni. Egy ezer sebből vérző forgatókönyvet nem kompenzál a csodás látvány és a két kultikus hős gladiátorküzdelme. Minden jó pontra jut egy rossz, ami bosszantó. A rajongóknak ettől függetlenül kár lenne kihagyniuk, mert nem egy szimpla képregényfilmről van szó. A jövőre érkező Igazság ligája pedig talán elhozza azt, amire már régóta várnak a DC fanatikusok.