„Sex-képei ízléstelenek ” - Ilyennek látták olvasói a Zalai Hírlapot 1969-ben

Az újság szerkesztősége és a Zala megyei Lapkiadó Vállalat 1969 őszén közvélemény-kutatást végzett a lap olvasói körében, egyrészt az újságról alkotott véleményük, másrészt az igényeik megismerése céljából. A vizsgálat módszerét tekintve teljes körű volt és az által vált reprezentatívvá, hogy az olvasóközönség részére kiküldött űrlapokból 2897 érkezett vissza a szerkesztőségbe. A postázott nyomtatványok kilenc kérdéskört tartalmaztak, az eredményekről pedig belső terjesztésre készítettek egy összefoglalót. A zömében névtelenül közzétett vélemények hűen tükrözték a megye akkori társadalmi, gazdasági és politikai életének fejleményeit, de egyúttal felszínre hozták a hiányosságokat is. Az alábbiakban ebből prezentálunk egy tarka csokorra valót.

Borítót is kapott a dokumentum

A közvélemény-kutatás eredményét egy dokumentumban foglalták össze, amely még címlapot is kapott (képünkön). A végül a levéltárba került anyagot, mint küldeményt „Bogár Lajos elvtársnak” címezték (a hátoldaláról ez derül ki). Bogár Lajos a Lenti Járási Tanács VB elnöke volt 1957-től 1982-ig. Ez az akta is a Zala Megyei Levéltár Lenti Járási Tanács VB iratai közül került elő.

Elsőként az iránt kíváncsiskodtak a helyi sajtóorgánum képviselői, hogy az emberek megítélése szerint a lap milyen mértékű frissességgel és pontossággal foglalkozik a nemzetközi élet eseményeivel. A válaszadók 89 százaléka elégedett volt a kiadvány hírszolgálatával. Ennek ellenére bőven akadtak negatív megnyilvánulások is. „Nem vagyok elégedett! - csattant fel a külpolitika iránt érdeklődő. „Példaként a csehszlovákiai eseményeket tudom felhozni, amikor is a nyugati televíziós adásokból voltunk kénytelenek tájékoztatást nyerni." Egy másik olvasó pedig a nyomtatott sajtóhoz fűződő olthatatlan tudásszomját, a szovjet űrhajósokat ért fegyvertámadás mielőbbi és objektív híradásaival kívánta csillapítani.

A következő tárgykör visszajelzéseinek elemzése után arra derült fény, hogy a Zalai Hírlap hasábjain viszonylag jól tükröződnek az országos események és a belpolitikai élet fejleményei. „Nekünk falusiaknak megfelelő. Mi nem vagyunk nagyon elkényeztetve, nincs tévénk se." - nyilatkozott lemondóan az agrárproletár. „Általában mindenről írnak, de ijesztően sokszor csak a jó dolgokat vetik papírra. Pedig higgyék el az árnyas utcán a lomb alatt hever ám egy jó csomó probléma is - igyekezett fellebbenteni a fátylat a szőnyeg alá söpört gondokról a realisztikus.

Az egyik legfélreérthetőbb és egyúttal legtréfásabb felelet a „Segíti-e Önt munkájában a Zalai Hírlap és mennyiben?"- kérdésfeltevésre érkezett: „Sajnos a munkahelyi problémáimmal nem foglalkozik a lap. Pedig az óvodások életében is vannak problémák" - sopánkodott a (vélhetően) óvodai alkalmazott (és nem egy óvodás).

Negyedszerre a sajtó bíráló tevékenysége került terítékre. Erre az érdeklődésre a válaszadók kétharmada voksolt igennel. Egyidejűleg kiderült, hogy a lap nem eléggé tárgyilagos akkor, ha vezető beosztású személyekről van szó. Nemúgy a kisemberek esetében. Ettől függetlenül többen úgy vélték, hogy egyik másik újságíró egészen bátran bírál.

Az ötödik pont a képanyag minőségére és dokumentatív jellegére vonatkozott. Meglepő módon az olvasók zöme jónak titulálta az illusztrációkat, pedig a közzétett észrevételek döntő része szerint a képek többnyire kivehetetlenek, homályosak, elmosódottak. „Ami az igazat illeti, néhány mázolmány miatt már majdnem lemondtam az újságot." - fintorgott az igényes. „Sex-képei ízléstelenek, szerencsére legtöbbször technikailag rosszak"- ítélkezett a prűd, aki ennek ellenére fontosnak tartotta kihangsúlyozni, hogy ő bizony cseppet sem szemérmes. Akadt olyasvalaki is, aki nemes egyszerűséggel csak kommersznek titulálta a napilap szemléltető anyagát.

Ezt követően arról faggatták a megkérdezetteket, hogy ki mit javasolna a legsürgősebb megírásra az „utca periodikájában." Számos hozzászólás az üzletek gyatra áruválasztékára terelődött. E szerint 1969-ben hiánycikk volt Zalában pl. a cement, a szenes kályha és a vízcsap, de a különféle autóalkatrészek ügyében is a fővárosba kellett utaznia a vásárlónak. „Miért nincs a zalaegerszegi Vas-és Edényboltokban hónapok óta kerékpárlánc?"- csatlakozott szintén ennek hangot adva egy biciklivel közlekedő ember. Kiderült továbbá, hogy postásoknak nincs szabad szombatjuk, az úszók nem edzhetnek a fedett uszodában, a kanizsai Akácfa utcában büdösek a nyulak, és a munkásmozgalmi veteránok legnagyobb bánatára az 1919-es emlékmű sincs markánsan megvilágítva Nagykanizsán.

A válaszadók 89 százaléka elégedett volt az akkori újság hírszolgálatával, de nem hiányoztak a bíráló megjegyzések sem
Fotó: Katona Tibor

Ugyanekkor kedves és szívet melengető kéréssel fordult a szerkesztőséghez özvegy Sziva Józsefné Zalavégről: „Megkérném, hogy ne tessék a Hírlapot újból drágítani, mert ilyen szegény 100 százalékos beteg asszony, aki 200 forintos nyugdíjból él, nehezen fizet. Lemondani pedig nem tudok róla, mert már 1953 óta előfizetője vagyok."

Fiatalság bolondság. Vidám és játékos megjegyzéseikkel az ifjabb korosztály képviselői színezték üdébbre a kérdőívek tartalmát: „Azt szeretném, ha megírnák, hogy ma (október 25-én) van a 18. születésnapom és nagyon boldog vagyok" - kürtölte világgá örömét a szécsiszigeti Porédos Margit.

Érdekes statisztikai adatokkal gazdagította a lap munkatársait a hírek - érdeklődési sorrendjében felállított - népszerűségi indexe. A dobogó legfelső fokával járó „erkölcsi" elismerést 90 százalékos eredménnyel a rendőrségi és bírósági kommünikék söpörték be. (Bennfentes értesüléseink szerint ez ma sincs másképp). A középmezőnyben foglaltak helyet - egyebek közt - a folytatásos regények, az apróhirdetések valamint a hazai és külföldi sporteredményekről készült tudósítások, míg a „hírolimpia" sereghajtói a színházról, zenéről és képzőművészetről szóló tájékoztatásokból kerültek ki.

Végezetül a közvélemény-kutatás kiötlői egyéb észrevételeket, javaslatokat vártak megyénk dolgozó népétől. Ennek kapcsán a humor, a keresztrejtvény és a sportkedvelők a téma bővebb térfoglalása mellett kardoskodtak. „A cím nagyon fontos, mert a jó cím magára vonja a figyelmet - pallérozta a város zsurnalisztáit a tanítónő. Szintén erre és a magyaros fogalmazás defektusaira tért ki egy orvos, aki az újság 1969. október 23-i számában megjelent „Éhen akarta halatni gyermekét" című borzalommal példálózott. Volt, aki a pletykarovat terjedelmét kevesellte, egy háztartásbeli nő pedig a sütőipari termékek élvezhetetlen minősége miatt bosszankodott. Ugyanekkor  a historikus alkat a régmúlt időkből származó történetekre éhezett, a középiskolás a reklámokat sokallta, a földműves az idegen szavakat gyomlálta volna ki, míg a katona a honvédelemről, az adminisztrátor pedig az NDK-ás fiatalokról kívánt bővebb tájékoztatást.

Természetesen nem zárhatjuk írásunkat pozitív kommentár nélkül. „Örömmel hallottam budapesti kollégámtól: A Zalai Hírlap az egyik legszínvonalasabb vidéki lap. Gratulálunk! Csak így tovább!" - helyezte el végül a képzeletbeli babérkoszorút a közvélemény-kutatók megdicsőült homlokára a pénzügyi csoportvezető.

Bekő Tamás

Zala Megyei Levéltár