Steve Jobs bűvkörében

Danny Boyle filmjében történet kvázi nincs, a cselekmény három különböző termékbemutató előtti lázas készülődést veszi górcső alá. Ez pazar ötlet, ugyanakkor nehezen emészthetővé teszi a látottakat: hiányzik a keret és az egységesség, hiszen két órán át nem látunk mást, csak egy óriási szócsatát. Itt jön a képbe a Közösségi hálót is író Aaron Sorkin, aki ismét olyan forgatókönyvet adott ki a kezéből, hogy csak tapsolni tudok. Pörgő dialógusai olyan feszessé teszik a filmet, mintha egy thrillert néznénk. Ehhez társulnak Boyle remek vizuális megoldásai, és máris Steve Jobs bűvkörében találjuk magunkat. Az író és a rendező egyébként nagy ívben tettek a „halottról jót vagy semmit" mondásra, a címszereplőt a lehető legrealistábban akarták bemutatni. Köztudott, hogy Jobs nehéz természetű, magának való, sokszor kibírhatatlan ember volt, akit nem érdekelt mások véleménye. Mindez visszaköszön a vászonról. Kicsit talán zavaró, hogy a részletekbe nem engednek betekintést, nem értjük, mi zajlott a két bemutató közt, de rendre kapunk visszatekintéseket, hogy ne csússzon ki a lábunk alól a talaj.

Michael Fassbender fantasztikus Jobs, megérdemelné az Oscart

A nehezen emészthetőséget nem ezért, hanem  sokkal inkább a téma okán említettem. Aki nincs benne a számítástechnika világában, egy-egy szópárbajt nem fog érteni, így nem érzi egy-egy   jelenet súlyát. Ezt kompenzálva Boyle behozta a családi drámát és az emberi ellentéteket, amik meg is mentik a filmet. Sorkin szövegei pedig annyira feldobják a cselekményt, hogy maradandó alkotás születik. Így kapunk egy remek humorú, mégis fájdalmasan őszinte filmet, ami messziről kerüli a hatásvadászatot, épp ezért nem is vette bele a főszereplő betegségét és halálát.

Michael Fassbender fantasztikus Jobs, megérdemelné az Oscar-díjat. Kate Winslet pedig korunk egyik legnagyobb színésznője, méltó partnere Fassbendernek.

Bár a Közösségi háló színvonalát nem éri el, a Steve Jobs egyszerre enged betekintést egy nagyszerű karrier állomásaiba, és életszerű portrénak sem utolsó. Egyedi felütése, aktualitása, frappáns humora és velős dialógusai messze kiemelik az átlagból Danny Boyle munkáját. A lehető legjobb értelemben, de mentálisan lefárasztja az embert, persze mit várunk egy ennyire ellentmondásos és meghatározó figurától.