Szeresse az ember, amit csinál

A koncertet megelőzően a zenekar énekesével, Völgyesi Gabival beszélgettünk a zenekarról, az időbeosztásról és a bulvársajtó kihívásairól.

Fotó: Korosa Titanilla

- Szeresse az ember, amit csinál, ez nagyon fontos – kezdte – ezt csak úgy lehet. Ahogy jönnek az akadályok az évek során, tudjunk rá normálisan reagálni és ne a körülmények irányítsanak minket. Például a bulvárban való szereplésről is azt gondolom, kell, hogy az ember hallasson magáról zenekarként, de tudomásul kell venni, hogy ennek elsődleges táptalaja a bulvársajtó. Ebben a műfajban sok olyan téma, történés van, ami engem kevéssé érdekel, bizonyára sokan vannak így ezzel. De mégis meg kell találnunk azt a határterületet, azt a közös keresztmetszetet, ami még a zenekarnak belefér és az értékrendjének megfelelő híreket kommunikálunk a csapatról és ezt a bulvárújságírók is befogadják és nem tartják unalmasnak azt, ami nálunk történik. Szeretem a zeneiségre kihegyezni a hangsúlyt, ha éppen van zenei tartalom vagy szellemiség a csapat mögött, mondjuk megjelent egy új lemez, vagy koncertturnéra megyünk. Évek óta csináljuk, szeretjük ezt a részét is. Amit nem szeretek, azok a hosszú utazások...De nagyon sok olyan részlet van persze, ami kárpótol a nehézségekért, például ha olyan helyen adunk koncertet, ahol még nem jártunk és a közönség velünk énekli a dalaink.

Gabi arról is beszélt, folyamatosan várható tőlük új lemez, ami hátráltatja ebben a zenekart, hogy a fiúk – Kovacsics Ádám és Ferbár Zsolt szerzőpáros – elképzeléseit ő sem mindig fogadja el.

- Ez egy alkotó csapat, mindenki munkája át kell, hogy menjen a másik szűrőjén. Mostanság azért is vagyunk viszonylag lassúak, mert Ferbár Zsolt szövegírónknak gyermeke született és más teendői is akadnak neki is. Egyébként a nagylemez nagyobb része megvan, már csak hozzá kell adni azt a többlet művészi tartalmat, amire szükség van, de ehhez idő kell. Az időgazdálkodás, ha nem is megy szörnyen nekünk, de küszködünk, én a kétgyerekes családanya és Zsoltnak is van családja van, így mindig kihívás, hogy érdemben időt szakítsunk a tartalmi munkára.