Angol tea, magyar táj

A vállalkozó kedvű egerszegi társaságról nem először számolunk be, voltak ők már country nagyik, táncoltak, tornáztak lapunk hasábjain. Most az angol teák világába tettek utazást. Segítségükre volt két angol úriember, akik Zalaszántón leltek új otthonra, úgy tűnik véglegesen. Ken Jones és Neil Stevens nyolc éve él Magyarországon, négy éve lelték meg a nekik való házat megyénkben. S ha már itt vannak, s magukkal hozták nemzetük étkezési kultúráját, hát bárkit szívesen látnak a Florridora Pantry keretében zajló teázásra, süteményezésre. (A név kettejük nagymamáinak nevéből keletkezett: sőt, Florion és Dora sütireceptjeit is őrzik.)

A Londonból érkezett Jean Higgs, Molnár Bella és dr. Frank Éva a teaszertartáson

A baráti csevegés közben kiderül, Neil brightoni logopédusi pályáját cserélte fel teafelszolgálásra és a teázás szertartásának népszerűsítésére, míg Ken a családi hagyományt követve süti a levendulás linzert, a mentás piskótát, az igazi angol gyümölcskenyeret, a zabpelyhes kekszet.

- A nagyszülőknek még csokigyáruk volt Manchesterben - mondja, hozzátéve, a legfontosabb alapanyagokat Angliából hozzák, de a gyümölcsök már itt teremnek a zalaszántói kertben.

Persze nem is ők lennének, ha a lekvárokat nem bolondítanák meg egyéni ötletekkel. Ekképp kóstolgatjuk apró kis üvegcséből még apróbb kanálkákkal a chilis őszibarackot, a szegfűszeges meggyet, a marokkói mentásat, a pintypangosat, a levendulás körtét.

Mielőtt ideérünk a nyugalmas, időt megállító teázgatásban, amikoris tejet öntünk a filigrán csészékbe, majd éjfekete teát, s kényelmesen kavargatjuk, nos, előtte a mazsolás victoria piskótát szeljük ketté, hogy eperízzel és tejszínhabbal kenjük meg. Visszafelé haladva pedig a háromszög szendvicsekről kell szólni: uborkás-tojásos, ahogy a brit királynő is szereti, vagy a lekváros-sajtos, ami meglepően szokatlan és persze finom. A zalai falusi hézban kifinomult ízléssel berendezett teázóban körös-körül régi teácskannák, csészék díszlenek, a feliratok pedig mindenféle náció teázási szokását idézik fel. Az udvaron fűszernövények és angol szabadtéri gyerekjátékok teszik teljessé a szigetországi élményt.

A klub egyébként maga is szolgált meglepetéssel: velünk tartott a Londonból évente pár hetet Zalaegerszegen töltő Jean Higgs, akinek nagyon megörült Ken és Neil, hiszen anyanyelvükön cseveghettek a 86 éves hölggyel, aki 80. születésnapjára barátaitól a londoni a Ritz szállóba szóló teázási belépőt kapott.

Azt is megtudtuk, az 1840-es években Bedford hercegnő tette népszerűvé a ceremóniát: könnyű kis étkezés, finomságokkal. Kannában szervírozott hagyományos tea tejjel, cukorral. A munkásoknak a teához otthon reggel szendvicset vagy valamilyen süteményt csomagoltak. A kiváltságosok a délutáni teához luxus szendvicseket, pogácsát (krémmel, vajjal) valamint süteményt, tortát fogyasztottak. Egyik verzió szerint a tejet az indokolja, hogy az ultravékony porcelán csészéket ezzel védték a forró tea miatti gyakori megrepedéstől.