2016.03.22. 15:48
Gyimesközéploki tojásfestők Andráshidán
Zalaegerszeg - Az írókán, azaz kesicén hajszálvékonyan csorog alá a lószőrrel rögzített rézcsövecskéből az otthonról hozott olvadt méhviasz. Pepecs munka a tojásfestés, de megéri.
Erről győződhettek meg mindazok, akik találkoztak az andráshidai Öveges ÁMK-ban Tankó Juliannával és Tímár Erzsébettel. Mert gyors kezük nyomán pillanatok alatt kirajzolódott a tojásokon a medve tenyere, a kakukk nyelve, az ördög térgye, a bütüs töltött rózsa motívum. Az Erdélyből, pontosabban Gyimesközéplok mellől,
Fotó: Katona Tibor
Hidegségből érkezett asszonyok néhány napra Zalába hozták szülőföldjük hímes tojás rajzolatainak ősi mintáit. (A Csíki Székely Múzeum munkatársa, majd a csíkszeredai Népi Alkotások Házának népművészeti szakirányítója, Kovács Dénes 1969-ben adta ki a Gyimesi csángó írott tojások című könyvet, ami 1994-ben újra megjelent.)
- Mi odahaza a húsvét előtti pénteken festjük a tojást, az írókázás után, mi katolikusok kizárólag pirosra - mondta Julianna. Erzsébet hozzátette, arrafelé nem divat a kifújt tojás, ők főzik az „alapanyagot”, így a gyerekek hétfőn játszhatnak velük, végül meg is ehetik. Mire e sorok megjelennek, Erzsébet és Julianna már úton van hazafelé, hogy piros tojást fessen.
