Paszternák: Érdemes felvenni az étlapra

Főleg a férfinép idegenkedik tőle. Lehet, hogy nem tudják, hogy az élvhajhász rómaiak anno paszternákkal töltötték meg a bendőjüket a nagy tivornyák előtt? Bizonyára tapasztalatból ismerték vágyfokozó hatását és nem is annyira levesbe való zöldségként, mint inkább afrodiziákumként  termesztették.

Bal oldalt a paszternák, jobb oldalt a petrezselyem, középen a sárgarépa - a háromból együtt mát kitűnő krémleves készíthető

Persze más okból is érdemes felvenni az étlapra, hiszen,mai szlogennel élve: "van benne cucc". A szakemberek szerint értékesebb, mint  a petrezselyem, s nem csak azért, mert dundi gyökérputtonyába több minden belefér, alapból nagyobb tápértékű, több vasat, cinket, folsavat, kalciumot és káliumot tartalmaz, vitaminok közül pedig a C-, és a B-famíliában dúskál leginkább, míg a levelei majd' szétrobbannak az E-vitamintól.  Tőlünk nyugatabbra magas rosttartalma miatt "bélbarátnak" titulálják. Az íze is egészen más, édesebb és teltebb - talán még a sárgarépánál is, főleg megsütve, amikor karamellizálódik benne a cukor.  Megjegyzem, kis üveges külföldi bébiételek gyakori összetevője, ami nem véletlen, hiszen kontinensünk más táján a paszternák népélelmiszernek számít, nagyon olcsó, minden boltban kapható - nálunk legfeljebb a piacokon - jó drágán. Na ugye, hogy jobban tesszük, ha megtermeljük magunknak!

Főleg, hogy sanyarúbb körülmények között  is megél, mint puccosabb réparokonai, izmosabb gyökerével  könnyedén átfurakszik az apróbb rögök között még az agyagos talajban is vígan berendezkedik. Persze kényeztethetjük is:  legkedvezőbb számára az a talaj, amit egy évvel korábban turbóztunk fel komposzttal vagy szerves trágyával. Szereti a napot, de elviseli a félárnyékot is - hegyi gazdáknak mondom: köztesként akár a szőlő közé vagy a gyümölcsfák sorába is vethető.

A paszternák jól tárolható, sőt a mirelit életmód sem tesz benne nagy kárt, mégis az igazi szezonja  késő  ősztől tavaszig tart.

Használhatjuk a fehérrépa helyett vagy akár vele  is, de édeskés íze miatt a magyaros-borsos húslevesbe ne vigyük túlzásba - a bablevesnek viszont jó ízt ad és  a gyümölcslevesek sűrítésére is kiválóan alkalmas.  Francia szakácsmesterek a krumplihoz hasonlítják: azt tartják, a paszternák mindarra jó, amire a kedvelt gumósunk: készíthető belőle püré, süthetjük olajban, ehetjük chipsként, beletehetjük levesekbe és  bármilyen zöldségfélével házasítva - zöldbab, borsó, répafélék - kiváló krémleves  készíthető belőle, de összeboronálhatjuk a káposztanemzetség eminenseivel - brokkolival, karfiollal, karalábéval, a kellel, vagy akár a marhakáposztával is - főleg ha reszelt sajttal gazdagítjuk a végterméket. Amúgy a salátákba is passzol, de azokba inkább reszeljük, vagy hámozóval szeljük, hogy elég vékony legyen.

A paszternákot serdülő korában sudár lombjáról már messziről fel lehet ismerni, gondoltam is, milyen jó kis főzeléket lehetne belőle, de Bálint gazdánál azt olvastam, hogy a szép és rendkívül dús levélzet alkalmatlan az emberi fogyasztásra, de még takarmánynak sem való. És ha mégis?- gondoltam, s jól tettem, mert kiderült, hogy sokan - a szintén ehetetlennek titulált sárgarépalevéllel együtt - felhasználják, elsősorban főzeléknek, mert nyersen egy kicsit rágós a szára.  Az egyik paszternákrajongó például a levelet előfőzi, a főzővizet leönti, s egyebekben úgy készíti, mint én a spenótfőzeléket: fokhagymás rántást készít, beleteszi az apróra vágott paszternáklevelet és tejjel kellő sűrűségre felengedi.  S íme egy zöldséges vitaminbomba-koktél: egy káposztalevelet, egy csokor petrezselyemzöldet, két paszternák levelet, 4-5 sárgarépát  összeturmixolunk - nem kell egyszerre felhajtani,  naponta többször beleszürcsölhetünk. Az  A-vitamint a sárgarépa béta-karotinja, a B-t a káposzta, a C-t a petrezselyem, az E-t  a paszternák levele biztosítja. Abban egyébként minden szakember egyetért, hogy egyetlen gyökérzöldség levele sem mérgező - feltéve persze, ha nincs agyonműtrágyázva és permetezve.   Az pedig ízlés dolga, kinek melyik ízlik. Nekem az összes.