Portrék a 40 éves zalaegerszegi Hevesi Sándor Színházból: Nádházy Péter

A Zalai Hírlap 1986. május 17-ei lapszámában olvashatunk interjút a színművésszel: „A színészotthon szobája mindössze harminc-egynéhány négyzetméter. Berendezéséből meghittség, melegség árad. Olyan ember él itt, akinek sokat jelent ez az otthon, amely csöndességével és harmóniájával megszelídít sikert és bánatot egyaránt. 

Nádházy Péter szereti ezt a kis lakást. Hogyne szeretné, hiszen itt gyűjt erőt – a könyvei, hanglemezei között – a másnapok fárasztó próbáihoz, s az esti fellépésekhez. És erre az erőre az elmúlt időszakban különösen szüksége volt. – December óta egyszerűen nem volt pillanatnyi megállás sem – mondja a Hevesi Sándor Színház mindössze huszonhét éves színésze. – Komoly és nehéz feladatokat kellett megoldani. Kezdődött Milne Micimackójával. Még soha nem játszottam gyermekdarabban, így nagyon féltem tőle. Azután annyira megszerettem a bumfordi kis mackó figuráját, hogy azt hiszem, nagyon sokáig emlékezni fogok rá. Meg arra a hálás gyermekközönségre, amely szeretetébe fogadott. A Három nővér is nagy erőpróba volt számomra. Még játszottuk a Három nővért, amikor Ivo Bresan Paraszt Hamletjének tanító szerepével kellett birkóznom. Nem várja meg a következő kérdésemet, amely nyilván az „energiára” vonatkozott volna. – Mivel én a színészi pályán kívül soha sehol nem dolgoztam – hisz első nekifutásra felvettek a főiskolára –, megszoktam ezt a tempót. 

A főiskolán tulajdonképpen éjjel-nappal dolgoztunk, méghozzá minden külső kényszer nélkül, egyszerűen csak azért, hogy jó színészek legyünk. De ezt a hajtást mégsem lehet büntetlenül sokáig bírni… (…) Hosszú évekig a rádió gyermekkórusában énekelt. Középiskolás korában a Madách Gimnázium tanulójaként tagja volt a Thália-stúdiónak. Sokat járt versmondó és színjátszó fesztiválokra, Csurgóra, Sárospatakra, Gyulára, így azután semmi különös nincs abban, hogy útja egyenesen a Színművészeti Főiskolára vezetett. – Ez volt az egyetlen elképzelése? – Soha nem gondoltam más pályára.”