Nyolc halott, két túlélő - 70 éve kapott találatot a Liberator

A történetet a palini almatermesztő, Borda László mesélte el.

- Édesapám látta, hogy akkor mi történt és gyerekkoromban beszélt is róla - mondta. - Az amerikai nehézbombázót úgy találta el a légvédelem, hogy tökéletesen kettészakadt, elvált egymástól a gép orr-része és törzse, illetve a farka. Apám ahányszor felidézte, mindig arról beszélt: a zuhanó gép akkora robajjal száguldott a föld felé, amilyet sem előtte, sem utána soha nem hallott. A tízfős személyzetből nyolcan azonnal meghaltak, s csak ketten menekültek meg a csodával határos módon. Ők voltak a repülő hátsó részében, a deréklövész Charles E. Overton és a faroklövész Alexander Gorashko őrmesterek.

Borda László az egykori hidraulikaszárat és a repülőből származó villanymotort mutatja. Fotók: Szakony Attila

Természetesen, a környéken élők azonnal a tragédia helyszínére siettek, s nagyon hamar odaértek a nyilasok is, akik elfogták a két katonát. A személyzet tagjainak tetemeit és a repülő roncsát a magyar katonák szállították el, nyilván, utóbbi esetében a technikai megoldásokra voltak kíváncsiak. Akárcsak a környék lakói, akik részt vettek a roncsok kiemelésében és maguk is igyekeztek valamilyen „emléket" szerezni a gépről, hiszen az ember abban az időben sem láthatott minden nap közelről ilyen csúcstechnikát - mert a B-24-es valóban az volt a maga idejében.

Apámtól én is megörököltem két tárgyat: az egyik egy kisebb villanymotor, a másik pedig azt gondolom, hidraulikaszár lehetett. Utóbbi valamilyen igen könnyű ötvözetből készült, a villanymotor pedig 11 ezres percenkénti fordulatszámot bírt, ami ma is nagy szó, hát még a '40-es években. Szó, ami szó, a haditechnika fejlesztésére már abban az időben is sokkal nagyobb pénzeket fordítottak, mint bármely más területre - csak a saját szakmámból kiindulva gondoljunk bele, hogy akkoriban milyen műszaki, technológiai színvonalat képviseltek a korabeli traktorok és ezekhez képest mit mutatott egy Liberator.

Gorashko feleségével.

A történekről 3 nappal később „Amit el kell mondani légi és földi légvédelmünk bravúros Kanizsa-környéki harcairól" címmel beszámolt a Zala is. Azt írta: „Magyar és német vadászrepülők és a földi légvédelem bravúros teljesítménye volt a Kanizsáról megfigyelt rövid, de annál izgalmasabb légi ütközet. Gyors egymásutánban hat ellenséges bombázót szedtek le... Egy közlekedési főútvonal mentén is lezuhant két, találatot kapott ellenséges repülő. Ezek egyikénél meg lehetett figyelni a saját vadászgépünk páratlan fürgeségét és bátorságát, amivel követte a lomhább röptű, nehéz ellenséges gépet, és bár az buzgón géppuskázott, a mi vadászunk héjaként csapott le rá és a földre terítette."

Alexander Gorashko könyvben is megírta csodálatos megmenekülését, a címlapon az a bizonyos szerencsétlen pillanat látható.

A tudósító azt írta, hogy az ellenséges pilótákat elfogásuk után a legközelebbi vonatokkal Szombathelyre, majd Budapestre szállították.

- Körülbelül 10 évvel ezelőtt bekopogott hozzánk egy bizonyos Mohos Nándor - folytatta Borda László. - Ő a második világháború magyarországi légi csatáit dolgozza fel, azok helyszíneit kutatja, s neki írt Alexander Gorashko, aki a segítségét kérte, hogy próbálja meg  felderíteni lezuhanásának pontos helyszínét, mert szeretne visszatérni oda és leróni kegyeletét elhunyt társai előtt. A legjobb helyre jött, mert így akkor még élő édesapám neki is elmesélhette, amit látott, sőt, a gép egy motoralkatrészét, dugattyúját is Mohos úrnak adta, aki azt elpostázta Gorashkonak. 2012-ben aztán érkezett egy levél Gorashko-tól édesapámnak - amit sajnos már csak én tudtam átvenni, mert ő időközben elhunyt -, s ebben arra kérte, minél több adatot közöljön vele a lezuhanása utáni történésekről, helyekről.

Gorashko (az ülő sor, bal szélen) és Overton (mellette) a legénység többi tagjával. A háttérben a repülő nem azonos a lelőtt Big Dick-kel.

Ezután kezdtem én magam kutakodni az esemény után és levelezni vele. Mint kiderült, az azóta már elhunyt egyik szemtanú, Vörös Lajos bácsi találkozott mindkét túlélővel. Elmondta, hogy Overton éppen az ejtőernyőjét igyekezett elrejteni és az ujját az ajkához érintve csendre intette, mikor odaért a roncshoz, míg Gorashko egy fáról lógott lefelé, amin fennakadt az ejtőernyője. Gorashko - aki csodálatos megmenekülésének történetét könyvben is megírta - sok mindenről beszámolt nekem leveleiben, többek közt arról is, hogy a magyar katonák normálisan bántak vele.

A faroklövész helye a B-24 Liberatoron.

És hogy a ma már 89 esztendős hajdani katona 19 éves volt, amikor gépük lezuhant. Eredetileg rádiós akart lenni, de nem tudta teljesíteni a feltételeket és egy véletlen folytán elvitték lövészetre, ahol kiderült róla, hogy bámulatos pontossággal képes célozni. Így lett lövész. Miután leszerelt, nyugdíjazásáig egy telefontársaságnál dolgozott. Boldog házasságban él feleségével, érdekli a politika, nagy hazafi és Obama szigorú bírálója.

Gorashko egy korabeli fényképen.

Borda László utalt rá: bár sokszor elgondolkodik rajta, hogy a lezuhant gép ledobott bombái vajon hány ember életét követelték, mégis készséggel segít Gorashko-nak, hogy meglátogathassa a lezuhanás helyét. Feltéve persze, hogy a kivándorolt orosz felmenőkkel rendelkező öregurat elengedi a nagy útra felesége, aki borzasztó mód félti. Ez persze, nem csoda, főleg annak fényében, hogy Gorashko túlélő társa, Overton már évekkel ezelőtt elhunyt...