Az álomból valóság vált

Reziben áll egy családi ház. Itt él édesanyjával Vitéz Noémi. A családfő elhunyt, a ház építése abbamaradt. A szobába külső lépcső vezet fel, sok-sok lépcsőfokkal, melyeket lassan, lépésről lépésre tud csak végigjárni a fiatal lány. Egyedül nem megy, csak édesanyja segítségével: télen és nyáron, hőségben és dermesztő hidegben, esőben és hóban. Ami másnak fel nem tűnő gyors lépések sorozata, neki küzdelem. Nem egyszer meg is kellett pihennie, leülni a lépcsőre, s előfordult, hogy el is esett. Akkor édesanyjának segítséget kellett hívni, mert egyedül nem tudja felemelni.

- Noémi egészségesen született. Miután meghalt a fiam, azután vettük észre, hogy valami nincsen rendben. Vizsgálatok sora következett. Addig rejtett betegség volt, akkor kiderült, hogy izomsorvadás. Nyolcéves volt. Térdre rogyott, kezeiből minden kiesett. Azt mondták, lassú folyamat lesz, de 18 éves korára tolószékbe k

Noémi

erül. Ezt, hála Istennek, elkerültük. De fáj mindene - mesélte az édesanya, Vitéz Zoltánné, aki akkor dolgozik, amikor lánya iskolában van, hiszen Noémi mellett kell, hogy legyen.

A fiatal lány heti rendszerességgel jár gyógytornára. Ebben a Református Szeretetszolgálat támogató szolgálata segíti - ők szállítják minden héten, s nap, mint nap az iskolába is és onnan haza. Noémi az első tanévben depresszióval küzdött, és abbahagyta a tanulást. Pszichológus és nővére segítségével azonban kilábalt e betegségből, s újrakezdte tanulmányait: ügyviteli szakon tanul a keszthelyi Közgazdasági Szakgimnáziumban. Ahol a varázslat kezdődött.

Az új otthonban. Elöl Vitéz Noémi, mögötte édesanyja, Vitéz Zoltánné, valamint a tervet valóra váltó Hardi Mária és Csótár András

- Nem hiszek a véletlenekben, de egy véletlen alkalommal én hoztam haza Noémit. Akkor láttam meg a házat és a már említett külső lépcsőt - idézte fel Noémi tanára, Hardi Mária.

A pedagógus, bár soha nem hitte, hogy egyszer ily' nagy feladatot vállal, hatalmas szervezőmunkába kezdett.

Noémi édesanyja

- Annyit ajánlottam fel a családnak, hogy ha találok annyi támogatót, hogy kialakítsunk a földszinti részen egy akadálymentesített lakást, akkor megpróbáljuk, de nem mertem biztosat ígérni. Én magam sem voltam biztos benne, hogy ennyi jóindulattal és segítőkészséggel találkozom. Sorra jártuk a cégeket. Volt, aki szinte korlátlan mennyiségben ajánlott fel olyat is, amit nem kértem, amire nem gondoltam. Nem kellene még több, még valami? Nem kellene még a fürdő mellett a konyhába is valami?, hangzottak a kérdések - mesélt az egy évvel ezelőtti történésekről Hardi Mária.

Noémi és édesanyja

Akkor kezdődött a tanárnő tenni akarásával és szervezésével a munka, melynek révén megújult a kis család otthona. Az addig csak fatárolóként használt földszinti részből vált akadálymentes és kényelmes lakás. De eddig hosszú út vezetett. Az átalakításhoz szükséges anyagok megvoltak, de a pedagógus által megkérdezett szakemberek többsége más munkák miatt nem tudta vállalni a kivitelezést. Hardi Mária ekkor felkereste a szomszédos iskolát, az Asbóth Sándor Szakgimnáziumot (mely társintézmény, mindkét iskola a Zalaegerszegi Szakképzési Centrumhoz tartozik), s kéréssel fordult az intézmény vezetőjéhez, aki rögtön segítő kezet nyújtott.

Noémi tanára és az Asbóth iskola igazgatója

- Teljesen természetes volt, hogy ha nem is a mi iskolánk tanulójának, hanem testvériskolánk diákjának kell segíteni, akkor is megtesszük. Nem is tudtam, pontosan mibe vágjuk a fejszénket. Először azt hittük, kicsit segíteni kell. Aztán kiderült, hogy egyre nagyobb volumenű lesz ez az álom, de természetesen nem szálltunk ki, végigvittük - idézte fel Csótár András, az Asbóth-szakgimnázium igazgatója.

Az iskola és a vele együtt dolgozó - a diákoknak gyakorlati helyet biztosító - keszthelyi szakképző cég megkezdte a kivitelezést. Több mint háromnegyed évig folyt a szorgos, önkéntes tevékenység: tanulók és oktatók kőművesmunkákat végeztek, festettek, burkoltak, akadálymentesített zuhanyzót és konyhát alakítottak ki.

Noémi egyedül nem tud közlekedni, kell a segítség. Ezúttal Hardi Mária és Csótár András működik közre
Fotó: Keszey Ágnes

- Papp Sándor, a szakképző cég vezetője kulcsfigura a történetben. Nagyon elkötelezett és jó szándékú ember, ő is teljes odaadással vetette bele magát a munkába. Senki nem nézte azt, hogy ez idő alatt mi mást lehetne csinálni, mindenki a legnagyobb jó szándékkal segített. Örülök, hogy ez megvalósult, büszke vagyok rá. Azt gondolom, ha lehetőségünk van, igenis segítsünk azoknak, akik rászorulnak. A sok jó szándék mindig boldogabb, vidámabb életet eredményez. Ha mi egy kicsit ehhez hozzátehettünk, nem volt hiábavaló - hangsúlyozta Csótár András.

- Nagyon sokszor akadozott a gépezet, megtorpantam, hogy merre, hogyan tovább. De mindig adódott segítség, mindig volt jóindulat, mindig jött valaki, aki továbblendítette a kereket. Én még látom, mit kellene tenni, az én szemem még azon jár, hogy mi az, ami még nem teljes, amit be kellene fejezni. De Noémit egy kicsit vidámabbnak, felszabadultabbnak látom. Számomra nagy öröm, hogy mindez sikerült, egyrészt a család szempontjából, másrészt mert az emberekbe és a jó szándékba vetett hitem nagyon megerősödött. Megtapasztaltam, hogy érdemes az embereket jóra hívni és jóra kérni, mert van, aki még kapható rá - vallja Hardi Mária.

Szeptember elejére készült el a lakás, amit Noémi örömmel vett birtokba. Őérte, az ő élete jobbá tételéért történt minden, meséljen hát most ő, mindennapjairól.

- Fél hétkor kelek. A készülődésben akkor kell segíteni anyunak, amikor húzom fel a nadrágot, és amikor megyek a kocsihoz. Az iskolában van lift, azzal megyünk fel a terembe a szállítóval, aki az iskolába visz. Ott már az osztálytársaim segítenek. Kizárólag merevítős cipőben tudok járni. Fáradékony vagyok, de azt érzem, szinten tartható a betegség. Ebben sokat segít a gyógytorna: ha nem csinálnám, már tolószékben ülnék.

A most végzős középiskolás kedvence a gépelés, gyakorlaton a helyi önkormányzatnál volt, így már a munka világában is kipróbálhatta magát. Tanulni is szeretne még: tervezi hogy elvégzi az ötödik évet is.

- Sokat olvasok. A Rómeó és Júliát bármennyiszer, bármikor el tudnám olvasni. A legjobban a két család története ragad meg, hogy mégis lehet a két fiatal között szerelem. Szép történet - meséli az új, földszinti otthonában, mosollyal az arcán.

- De ez a történet is szép. Mit jelentett a segítség?

- Nagyon sokat. Bár ott fent sok emlék van, de jobb, hogy itt lent vagyunk. Először nem hittem, hogy sikerülni fog, de aztán már láttam a fényt az út végén - mondta, s a mosolyt meghatódás váltotta fel, könnybe lábadt a szeme, s elhallgatott.

A helyzetet a tanárnő oldotta fel, odasúgva neki: biztosan hiányzik az angolóra. Ugyanis tanítási időben beszélgettünk. De hogy több óráról ne maradjon le a végzős diák, búcsúzkodtunk. Ezúttal az Asbóth-iskola igazgatója segítségével utazott a fiatal lány: még az iskolából induláskor pakolták be az autóba a könyvcsomagot, melyre ráállva, két pedagógus és édesanyja segítségével tudott beszállni. Az autó elindult, a lány ment vissza az iskolába, édesanyja állt néhány pillanatig a ház előtt, majd besétált az új otthonba, mely vele együtt várja haza őt.