Közel négy évtizednyi szolgálatot követően nyugdíjba vonul az evangélikus lelkész házaspár

Szabó Vilmos evangélikus lelkésztől hallom a fentieket, aki 14 éven át vezette a zalaegerszegi evangélikus gyülekezetet, s most nyugdíjba vonul. Felesége, a Pusztaszentlászlón lelkészi szolgálatot teljesítő Szabóné Piri Zsuzsanna követi őt. Velük beszélgettünk pályájukról.

A Kővágóőrsről származó Zsuzsanna családjában több lelkész is akadt, nem is volt számára kérdés, hogy mások segítésének szenteli az életét. Vilmos felmenői azonban valamennyien földművesek voltak a Komárom megyei Bokodon. A faluban Vilmos nagyapja volt az első paraszti sorból kiemelt felügyelő, azt megelőzően mindig ügyvédeket választottak világi vezetőnek. Mindketten beleszülettek az evangélikus hitbe, a családból hozták magukkal a kötődést a gyülekezethez, az elfogadás szellemiségét. Vilmos korán, már 10-12 évesen meghozta a nagy döntést.

– Nem én voltam a legjobb tanuló az osztályban, de a hittan hibátlanul ment. Az Úristen ezen keresztül fogott meg: ha már ennyire megtanultad, az enyém leszel...

Szabó Vilmos és Szabóné Piri Zsuzsanna együtt vállalta 39 éven át a lelkészi hivatást.  Fotó: Katona Tibor

A teológián évfolyamtársak voltak, mindjárt az első évben egymásra találtak. Házasságról persze csak a tanulmányok lezárultával lehetett szó. Mindketten 39 éven át vállalták e hivatást, együtt járva végig az állomásokat: Galgaguta, Balassagyarmat, Tab, Kiskőrös, Révfülöp, majd Zalaegerszeg. Nem lehetett könnyű időről időre másutt gyökeret ereszteni.

– Nagyon szép választ ad erre Bódás János, Ki van jelölve a helyed című verse – reagál Szabó Vilmos. – Nem én döntök, és nem is mások. Isten akarata, hogy hova kerülök, s ha ezt veszem alapul, már könnyű az elfogadás. Mindenütt más feladatok vártak, akadtak falusi, városi, erős gyökerű és gyökértelen gyülekezetek is a sorban.

Az egerszegi például gyökértelennek számít, hiszen csak 1902-ben alakult, száz fővel. Amikor a centenáriumot ünnepelték, már nem találtak olyat, akinek az ősei alapítók lettek volna. Öt évig templomuk sem volt, 1907-ben építette meg Morandini Tamás, neogótikus stílusban, Gerei Ernő tervei alapján.

Szabó Vilmos a zalaegerszegi szószéken.  Fotó: Dr. Jáni János

– Egerszegen nincsenek ősi evangélikus családok, a véletlenszerűen ideköltöző evangélikusokból bővült a gyülekezet. De bővült, ma mintegy ezer tagot számlálunk, s további 250-et a szórványokban – magyarázza a lelkész. – A várossal jó kapcsolatunk alakult ki, a kezdeteknél sokat segített Török Zoltán református lelkész, aki mindenhova elvitt bemutatni.

Nem zárkóznak el a világi eseményektől, gyakorta megfordulnak a színházban, s a lelkész néhány éve egy kortárs képzőművészeti kiállítás megnyitását is elvállalta.

– A kereszt témáját dolgozta fel a tárlat, nagyon nívósan. Amúgy is nehezen mondtam volna nemet, hiszen dr. Kostyál László, a Göcseji Múzeum igazgatóhelyettese kért fel, aki a gyülekezetünk világi vezetője.

Az evangélikus egyház egyenlő félként kezeli a nőket, elvileg minden tisztségre választhatók. E szellemiségnek is bibliai alapja van, az ókori világ végletes megosztottsága, átléphetetlen válaszfalai elleni tiltakozást fejezi ki. Hosszú időbe telt azonban, amíg az elvet a közösségek a gyakorlatban is elfogadták. Bizonyság erre, hogy Zsuzsanna volt Magyarországon a 7. felszentelt lelkésznő. Megtudjuk tőle, hogy Pusztaszentlászlón 180 fős anyagyülekezet működik, a szórványokkal együtt 220 követőt számlálnak. Zsuzsanna vasárnaponként járt hozzájuk.

– Nagyon elfogadó közösség él ott, számomra ez volt a béke szigete, a velük töltött idő kicsit megkoronázta a pályámat. Főként a saját korosztályom jár templomba, értettük és nagyon megszerettük egymást – mondja.

Vajon egy lelkész mikor érezheti úgy, hogy eredményes a munkája?

– Nehéz kérdés, hiszen nem tudjuk felbecsülni, hogy hányan üdvözülnek – feleli Vilmos. – Az mérhető csak, hogy hányan járnak templomba, mennyit adakoznak, milyen állapotban vannak az épületek. Fontosak ezek is, de magát a lényeget nem tudjuk mérni. Az eredményesség tehát nem itt és most kerül mérlegre.

Tudakoljuk, hogyan tovább, miként megy nyugdíjba egy lelkész?

– A lelkészi mivoltunk nem ér véget, csak a konkrét feladat – felelik. – De épp a napokban összegeztük, hogy az elmúlt évtizedek alatt a barátok, a szabadidő, az egészség, de még a család is rendre a szolgálat mögé sorolódott. Ideje fordítani ezen.

Zalaegerszegen maradnak, hiszen itt él mentőtisztként dolgozó lányunk, Etelka és családja. Bőven akad tehát nagyszülői teendő a négy unoka, Bulcsú, Levente, Csongor és Hunor mellett. Márton fiuk erdőmérnök, Sopronban él, ott a második unoka közeleg.

– Boldogan vagyunk tanúi, hogy mindkét gyermekünk rátalált Krisztusra, de a hivatásuk megválasztásában soha nem akartuk őket befolyásolni. Megvan a maguk útja, s most végre több időnk is lesz rá, hogy ezen segítsük őket.

A zalaegerszegi egyházkerületben Szabó Vilmos feladatait Zsugyel Kornél veszi át, akit szeptember 12-én, 17 órakor iktat be tisztségébe Kőszeghyné Raczkó Zsuzsanna esperes asszony. Pusztaszentlászlón Zsugyel-Klenovics Katalin lesz az utód, az ő beiktatása ugyancsak 12-én, 14 órakor lesz.