Van képzelt barátod?

Barátságos szombat délelőtt, évadvég, de páran már a jövő szezon egyik darabját próbálják a Hevesi Sándor Színházban, ezúttal kiskamasz- és felnőttközönség előtt. Nem ok nélkül.

A Széttört tál című, 2016 őszén Bethlenfalvy Ádám vendégrendező bemutatandó drámát 10-13 éves fiatalok számára írta a szerző, a kortárs angol dráma meghatározó alakja, Edward Bond. A kamaszlány és családja sivár napokat él valamikor 2070 táján. Kevés az élelem, az utcák néptelenek, iskola már nincs, természeti csapások hangjai ijesztenek. Az apa ideges, az anya tehetetlen, a lány magányában képzelt baráttal vigasztalódik, a szülei a próbálják lebeszélni.

„Ahogy Antigoné vagy Juliska, a lány az a hős, aki kapcsolódási lehetőséget nyújt a történethez, és lehetővé teszi, hogy alakján keresztül magukról, egymásról és a világról értsünk meg valamit az előadás során. Komplex és felkavaró történet, mely a ma társadalmának értékeiről, továbbélésük esélyéről hivatott beszélni." - olvasható a darab egyik korábbi fővárosi előadásának kapcsán a 7óra7 oldalon.

A leírás és a tesztelődás két dolgot jelez: a Hevesi Sándor Színház Besenczi Árpád és Sztarenki Pál vezetésével, Madák Zsuzsanna dramaturg elhivatott közreműködésével halad a megkezdett úton, amelyen velük tartva láthattuk a Semmi, a Hullám, a Kövek, a Peter című darabokat. Mindegyik erős hatást gyakorol, nem hétköznapi élményt kínálva kényszerít felnőttet, kiskamaszt a saját magáról való gondolkodásra. Mélyre megy minden, meghökkent. A másik a szintén szokatlan bátorság: beszélgessen néző és művész mindarról, ami a színpadon történik. Vagy nem is annyira a színpadon, inkább bennünk?

A darab rendezője, Bethlenfalvy Ádám elkötelezetten hisz a színház erejében. Zalaegerszegen Madák Zsuzsannával együtt dolgoznak.

- Túl vagyunk a próbaelőadás utáni gyerek- és felnőtt beszélgetéseken. Arra számítottak, amit hallottak?

- Számomra beigazolódott, hogy másképp nézik a felnőttek, másképp a gyerekek - mondja a rendező. - Egyértelmű, hogy saját magukról beszélnek, amikor a látottakról szólnak. A kiskamaszok meseként, fikcióként kezelik, ezért nem rázza meg őket annyira. Eközben a felnőtt a véleményébe már beépíti a tanult tapasztalatokat, a világról alkotott véleményét vetíti a darab helyzeteire. Pedig mindannyian ugyanazzal szembesülnek. A kulcskérdés az, hogy hogyan használjuk a képzeletünket, az előadás is erről szól, és a közönség visszajelzéséből is ez látszik. Ha nem beszélünk ezekről a problémákról, azzal biztosan több kárt okozunk. A darab archetipikus elemekkel dolgozva mutat egyfajta jövőképet, megengedve, hogy mindenki a maga szeletét élje át.

- Dilemma-e, hogy alaptörténeteket, alapmeséket kínáljanak, vagy a Széttört tálhoz hasonló, szokatlan hangvételű játékot?

- Az igazán nagy alaptörténetek minden korban érvényesek - veszi át a szót Madák Zsuzsanna. - Számunkra az a fontos, hogy izgalmas kérdéseket felvető darabokat mutassunk be.

- Itt most néhány felnőtt még a látottak tartalmát illetően is bizonytalan volt...

- Azért az kiderült, hogy a gyerekek számára világos a történet, az értelmezések tekintetében pedig széles spektrumú lehetőségeket kínál az előadás. Ezt a kutatást a kiskamaszokra bízzuk.

A krónikás tanúsíthatja, a gyerekek egyik reakciója: „nekem is volt képzelt barátom!", talán igazolja a színházat, érdemes kilépni a komfortzónából. A felnőttek pedig így esélyt kapnak arra, hogy jobban megismerjék gyerekeiket, tanítványaikat.

- Miért esett az angol darabra a választás?

- Láttuk Pesten a Kerekasztal előadását, izgalmas volt megtapasztalni a gyereknézők bevonódását - indokol Zsuzsanna.

- Szerintünk ez a dráma klasszikus elemekre épít, egyszerű, hétköznapi helyzetből indul ki: egy család tagjai másképp láthatják ugyanazt a jelenséget. A lány azt hiszi, a képzelt barát miatt ki akarják taszítani a családból, ez a legalapvetőbb szeparációs szorongás, ami a Jancsi és Juliskában is ott van - jelzi Bethlenfalvy Ádám.

Fotó: Pezzetta Umberto

- Természetesen érzékelhető az igény, hogy a színház adjon megoldást, kerekítse le a történeteket. De az élet sem ilyen... Mi a továbbgondolkodást javasoljuk - folytatja Madák Zsuzsanna.

- A 10-13 éves korosztály már tud mit kezdeni a befejezetlenséggel. Az életünk tele van ellentmondással, és ezt a gyerekek a saját bőrükön érzik. Azt kell lehetővé tennünk, hogy maguk gondolkodjanak a felmerülő kérdéseken, maguknak találjanak válaszokat. A színdarab lehetőséget teremt arra, hogy mindenki magának értelmezze a történetet, így különféle magyarázatok születhetnek ugyan arra a történésre - reagál a rendező.

- Az előadás után egy fiú például azt mondta, a képzelt barát véd meg a bajtól, erős, lehet rá támaszkodni - meséli a dramaturg.

- Megerősítik a színházi embert a most hallottak?

- Hasznosak voltak a visszajelzések abban, hogy minél izgalmasabb előadás készüljön novemberre, a bemutatóra - válaszol a rendező.

Színház és iskola együtt, értetek

Annak idején a Csak Rómeóval és Völgyhíddal kötelezték el magukat a kamaszokat izgató érzékeny előadások mellett. Folytatódott a Kebabbal, a Cyber Cyranóval, s a mögöttünk hagyott évad, termékeny vitákat is kiváltó erős hatású nagyszínpadon bemutatott darabjaival.

Mert lehet azt is, hogy szépre, jóra okítjuk a gyerekeinket, gömbölyű történetektől remélve, termékeny talajra hullanak az üzenetek.

A zalaegerszegi színház e darabválasztó vonulatának törekvése azonban igazi partnere a szülőnek, tanárnak abban, hogy megértsék a gyerekek ezer, már rég ellenőrizhetetlen hatások mentén alakuló érzelmeit. Ehhez a hazai drámapedagógia jeles képviselőit sikerrel hívják segítségül. Ezért országos viszonylatban is különlegesnek számít a Tantermi Deszka, ami módot ad a srácokat nyomasztó érzések kibeszélésére. Néha visszafordíthatatlan tragédiák mutatják, alig tudunk arról, ami a fejükben van, ami nyomasztja őket. Minden kinyújtott kezet meg kellene ragadnunk, hogy ez változzon.

2013-ban jelent meg Cziboly Ádám és Bethlenfalvy Ádám átfogó felmérése a magyar színházi nevelési programokról (Színházi nevelési programok kézikönyve), ebben is jó példaként szerepel a zalaegerszegi Tantermi Deszka.

De az is olvasható benne, hogy „napjaink gazdasági válságának hátterében valójában kultúráink krízise áll. Ez kihatással van értékeinkre, világlátásunkra, a közösségi és társadalmi elköteleződésünkre, írja Bethlenfalvy Ádám a magyar drámapedagógia nemzetközi szinten is elismert szakértője, trénere.