Zala kincse az erdő!

Szűkebb hazánk, a dombos Zala területének mintegy harmadát erdők borítják. Bár lehet, hogy soha nem jut eszünkbe, de mi, zalaiak jelentős mértékben ennek köszönhetjük, hogy ilyen szép környezetben élhetünk. Nemrég távolról érkezett turisztikai szakemberek is felhívták figyelmünket kiterjedt erdőségeink vonzerejére.Ezek az erdők sok embernek a megélhetést is jelentik. Különösen a falun élők számára fontos ez, mert ők a lakóhelyükön alig találnak más munkalehetőséget. Az erdőtulajdonosok, erdőgazdálkodók és az erdőben dolgozók révén a megye népességének tekintélyes része ilyen módon is kötődik az erdőkhöz.

Az elmúlt negyedszázad gyökeres gazdasági, társadalmi és kommunikációs átalakulásának hatására reflektorfénybe kerültek az erdők, és kritikus figyelem kíséri a bennük folyó gazdálkodást. Mai sokszínű világunkban számtalan különböző érdek ütközik a kezelésük kapcsán. Ez nem meglepő, mert az erdők javait a jogszabályok adta kereteken belül nemcsak a tulajdonosok, hanem a társadalom széles rétegei is szeretnék élvezni. A gazdálkodók számára fontos a jövedelmezőség, míg a többi érintett általában más szempontokat részesítene előnyben. Az erdőterveket készítő szakemberekre egyre nehezebb feladatot ró a sokféle érdek egyeztetése.

A legtöbb vita a fakitermelések mennyisége és módja körül szokott kialakulni. Egy székely mondás szerint: „Egy fa kidől, messze hangzik, nő az erdő, ki hallja”, vagyis a táj megszokott képét gyorsan és látványosan megváltoztatják a véghasználatok, az erdő azonban csendben növekszik, és az erdészek ápoló-nevelő munkája sem feltűnő.

Magyarországon közel 150 éve alapszabály a tartamos erdőgazdálkodás. Ez leegyszerűsítve azt jelenti, hogy legfeljebb annyi fát szabad kitermelni, amennyit az erdő az adott időszakban növekszik. A zalai erdők növedékének csak mintegy 80 százalékát termelik ki az erdőgazdálkodók, a fennmaradó rész pedig évről évre halmozódik, vagyis az erdőket gazdagítja. Vannak persze problémák is, mert az erdők közelében sem mindenki szent, és az erdőfelügyelet teljesítőképességét is erősen próbára teszi a szakszerű és jogszerű gazdálkodás kézben tartása. Ráadásul a vonatkozó jogszabályok sem adnak elég támogatást az erdők megőrzéséhez.

A jelentős létszámú vadállomány erősen akadályozza az erdők felújulását. Ez gátolja a természetes folyamatokra alapozott gazdálkodás térhódítását. Tüneti kezelésre sok száz kilométer hosszú erdei kerítést építettek és tartanak fenn, ami sok pénzbe kerül, ráadásul gerjeszti a kedvezőtlen folyamatokat. A probléma valódi megoldásához drasztikus lépésekre volna szükség.

Az Országos Erdészeti Egyesület napjainkban a magyar erdészek legjelentősebb civil szervezete. Feladata a tartamos erdőgazdálkodás alapelveinek hirdetése és az erdőgazdálkodás céljainak, eredményeinek ismertetése.Zalai tagjai a fentiek jegyében már 3. alkalommal szervezik meg az Erdésznapot, ahol tartalmas programok keretében szeretnék bemutatni, hogy értelmes és hasznos dolog az érett, öreg fák megfontolt kitermelése, s ez úgy is elvégezhető, hogy közben az erdő tovább él.

Vissi Géza
erdész