A méz, ami nem méz

Többek közt ez is elhangzott szombaton, a Nagykanizsa és Környéke Méhész Egyesület hagyományos tavaszi ismeretterjesztő sorozatának második alkalmán. A Halis István Városi Könyvtárban elsőként dr. Lekszikov Gábor szakgyógyszerész a méhek kezelésének természetközeli lehetőségeiről tartott előadást.

– Az antibiotikumokra, illetve  klasszikus vegyi anyagokra épülő gyógyszerelés természetközeli alternatíváját kerestem – hallottuk dr. Lekszikov Gábortól, aki ő maga ugyan nem méhészkedik, de bátyja igen. - Így jutottam el a gyógynövényekhez. Bátyám méhészetében a vadsóskából, tölgyfakéregből és csalánból készült főzeteket, kivonatokat próbáltuk ki. Az egy évig tartó kísérlet során kiderült, hogy ezek a gyógyhatású növények alkalmasak a fiasítás, a termelékenység növelésére, a méhcsaládok roborálására, továbbá különféle betegségek, köztük a nozéma kezelésére.

Két érdeklődő méhész, Zvér Attila és Hamza Sándor Fotó: Gergely Szilárd

A szakember kijelentette: a kísérlet igazolta a várakozásokat. Csaknem 18 százalékos hozamnövekedést sikerült elérniük a mézhordásban és a kivonatokkal kezelt méhcsaládok erősebbek voltak, mint a kezeletlenek.

Második előadóként Nagyernyei Attila méhész következett, aki a kaptártípusokat hasonlította össze az akácméztermés tükrében. Mint arra rámutatott: alapjában véve a a mézhordás mennyisége szempontjából nem az a lényeg, hogy milyen típusú kaptárokkal dolgozunk (habár szerencsés, ha a kaptár és a keret kompatibilis egymással), a titok nyitja a technológiában rejlik. Az anyákat kell korlátozni, ezzel 30-50 százalékos is lehet a hozamnövekedés.

Kérdésre válaszolva azt is mondta: a kínai mézzel globálisan kell felvenni a harcot, akár védővám bevezetésével is. Az is fontos, hogy ezek a termékek ellenőrizettek legyenek. A kínai méz ugyanis valójában nem méz, becsapják vele a vásárlókat – alacsony árával pedig tönkreteszik a magyar méhészeket.