Az ellenség is fél és fázik

Az órán felszabadultan játszanak kutyát, macskát a gyerekek, miután összegyűjtötték a közös tulajdonságaikat, de megállapították, az állatok legendás ellenségeskedése onnan ered, hogy nem értik egymás nyelvét. A kutyusok akkor csóválják a farkukat, ha barátkozni, játszani akarnak, a cicák ellenben idegességet fejeznek ki vele.

Úgynevezett ellenségórán jártunk tegnap a baki Göcsej Kapuja Általános Iskolában. Ahova az Amnesty International elnevezésű, 1961-es alakulása óta ma már több mint 7 millió munkatársat tömörítő civil világszervezet (annak idején Mindszenty Józsefért is írtak levelet) magyarországi önkéntesei érkeztek, azért, hogy együtt játszanak a baki kisdiákokkal.

Landy Annamária és Völcsei Péter a baki gyerekek (többek között Molnár Dorka, Békefi Enikő, Pál Zsófia, Madár Veronika, Vég Viktória) és tanítójuk, Reizer Ferencné körében.
Fotó: Pezzetta Umberto

- Még gimnazista vagyok Budapesten, ha van időm, részt veszek az iskolai programokban - mondta Völcsei Péter, aki pillanatok alatt hangot talált a gyerekekkel, bemutatván azt is, mennyivel jobb, ha nem vezényszavakkal irányítják az embert.

Az óra elején Landy Annamária, az Amnesty International munkatársa segítségével gyűjtötték össze a gyerekek azokat a tulajdonságokat, amelyek elválaszthatják, illetve összeköthetik egy-egy közösség tagjait, különbséget tettek ellenfél és ellenség között, majd elképzelték, hogy a vizes, sötét lövészárokban ülnek, szeretnének hazamenni, s megtudják, az ellenség a másik sötét, vizes lövészárokban éppen úgy fél és a szeretteire gondol.

Az érzékenyítő órához a támpontot Davide Cali és Serge Bloch az Ellenség című könyve adta, amivel a szervezet hazai tagjai már számtalan fővárosi és vidéki iskolát felkereshettek, Bakra például a hajdan ide járó tanítvány, Pete Edina javaslatára érkeztek.

- Jövő héten Pakson leszünk, örömmel megyünk, bárhova hívnak - búcsúzott Annamária, miközben még javában tartott az osztályban az ujjérintéses játék.