Az ifjúság már gondol a jövőjére

Ezúttal négy osztály közel 110 diákjának tűzték fel osztályfőnökeik a szalagot, s ezzel egy lépéssel ismét közelebb kerültek a fiatalok az érettségihez és a pályaválasztáshoz.

Az intézmény 1967-ben vette fel dr. Mező Ferenc pölöskefői olimpiai bajnok nevét, így az idén 50 éves jubileumot ünnepelnek. Szermek Zoltán igazgató szerint az idei év szalagavatója nem csak ezért különleges. A Thúry-szakképző iskolában érettségiző diákok két éven keresztül mezősök" voltak. A szakképzés átalakítása után másik székhelyre kerültek, most mégis közösen ünnepeltek.

A mezősök eltérően vélekednek a továbbtanulásról. Első sor, balról: Málek Diána, Ferenczy Annamária, Iványi Gábor, Kassa Virág, Kovács Bálint, Vajda Emese. Második sor: Lekszikov Dóra, Várnagy Veronika, Nagy Renáta, Kovács Bettina. Harmadik sor: Bacsi Bianka és Soós Márk Fotó: Szakony Attila

Ugyan a munkaerőpiacon még mindig több hiányszakma van, az igazgató szerint a gimnáziumban tanulók nagy része, 95 százaléka jelenleg is a felsőoktatást választja. Továbbra is a hazai egyetemek élveznek előnyt, tavaly talán ha öten vállalták be a külföldi tanulmányokat, tette hozzá.

- Diákjaink választása rendkívül szerteágazó, a műszaki, a gazdasági és az informatikai érdeklődésű fiatalokból van több, a természettudományi alapszakok kevésbé népszerűek - mondta. - Néhányak a hazai pályát részesítik előnyben, és az ugyancsak nívós Pannon Egyetem Nagykanizsai Kampusza mellett teszik le voksukat.

Szermek Zoltán büszke arra, hogy a tanulókat partnerként kezelik a pedagógusok, s az érdekeik védelméért sokat tesznek. Előfordul, hogy személyre szólóan, az egyéni képességeket is figyelembe véve adnak tanácsot. Így a továbbtanulás útvesztőiben is segítenek. Január 24-én, kedden például a végzősök szüleit tájékoztatják a különféle tudnivalókról.

A fiatalok az állandóan változó, felgyorsult világban igyekeznek a saját anyagi jólétükre koncentrálni, így ebben az időszakban már többnyire határozott elképzelésekkel várják életük új, kihívásokkal teli szakaszát. Sokak ragaszkodnak a hazájukhoz, míg mások a világhálón keresztül figyelve a magyarországi aktuálpolitikát és gazdasági változásokat, hosszú távon a könnyebbnek tűnő külföldi pénzkereseti lehetőségeket sem vetnék el.

Egyikük, Vajda Emese kereskedelmet, marketinget tanul, éppen ezért a fővárosban pénzügy- és számvitel szakon folytatná. Tisztában van a nehézségekkel, ő hosszú távon is lát potenciált az országban, s egy értékes diplomával a kezében könnyebben építhetne karriert, fogalmazott.

A HSMK színháztermében bensőséges ünnepség keretében tűzték fel a szalagokat a végzősöknek Fotó: Szakony Attila

Hozzá hasonló állásponton van Iványi Gábor, aki gyermekkora óta focizik, ezért Pécsen sportszervezőként tanulna, s mivel labdarúgó játékvezető vizsgával is rendelkezik, itthon kamatoztatná tudását.

Soós Márk pedig egyenruhát húzna, ugyanis szerinte a haza védelme mindennél fontosabb. Úgy érzi, ez a fajta látásmód hiányzik a kortársaiból, azonban ha ő egyszer esküt tesz, akkor nem hagyja el az országot.

Lekszikov Dóra pedig óvónő szeretne lenni, s mivel a szakma éppen generációváltás előtt áll, a pályakezdő fiatalokat örömmel látják.
Ferenczy Annamária szintén gyerekekkel foglalkozna. Bár a diploma megszerzése az országhoz kötné, de még mielőtt a munka világába lépne, azt is könnyen elképzelhetőnek tartja, hogy a biztos jövő megalapozásaként a környező országok valamelyikében vállalna állást.

- Szülői segítség nélkül elindítani egy önálló életet a mai világban szinte lehetetlen küldetésnek tűnik - tette hozzá. - Mindenki szeretne egy házat, autót, vagyis egy biztos alapokon nyugvó életet, amihez manapság sok pénzre van szükség.

Ezt a véleményt Bacsi Bianka is osztja. A lány jogásznak készül, ám úgy érzi, nehéz megélni a hazai keresetekből, tehát, ha lediplomázik elképzelhető, hogy külföldön helyezkedik el.

- Itthon a törvények nem épp azoknak kedveznek, akik megérdemelnék, a szegények száma is emelkedett - jelentette ki a végzős. - A nagyszüleink könnyedén felnevelték a gyerekeket, családi házuk volt. Manapság egy 140 ezer forintos fizetésből nem hogy megélni, félretenni sem lehet.

Ahány fiatal, annyi látásmód, például Karsai Andrásnak a meggazdagodásnál lényegesebb, hogy a családi vállalkozásban dolgozhasson. A szülei Letenyén fogtechnikusok, ezért ő is marad ezen a pályán, s ígérete szerint az iskola elvégzése után szívvel-lélekkel dolgozik majd.