Balaton Camino: gyalogosan, lépésről -lépésre a téli tó körül

Hétfő este a balatongyöröki Szépkilátót elhagyva a vonyarcvashegyi Szent Mihály-dombi kápolnához érve csodálták a naplementét és a rájuk váró hosszú túlpartot a túrázók. Kedden reggel Vonyarcvashegyen találkoztunk velük, innen indultak Gyenesdiáson át Keszthelyre, majd ebéd után átfordultak a déli partra. A tókerülés Rákász-Losonczy Judit ötlete volt. Élt benne egy pár évvel ezelőtti csendes, nyugodt téli pihenés emléke és a körbekerülés vágya. Annával és Dórával együtt dolgozik, s jó barátok is. Együtt indultak útnak, maguk mögött hagyva a nyüzsgő fővárost. Gyermek-és ifjúkoruk, és későbbi éveik balatoni emlékei, marketing-és pr munkájuk révén szorosan kötődnek a régióhoz, de e téli tíz nap új élményeket jelentett.

Megtervezték a napi lelépendő távokat és hogy mi mindent szeretnének megnézni. Jobbára bringaúton haladtak, de látványosságokért, finom falatokért tettek jó pár kilométernyi kitérőket. Előre foglaltak szállásokat, bár volt megállójuk, ahova előző nap sikerült.

Rákász-Losonczy Judit hívta barátait a közös útra

– Számítottunk rá, hogy lesz nagy köd, nagy hideg, kevés nyitva lévő helyet találunk, viszont észreveszünk rengeteg mindent, amit máskor nem, mert elrohanunk mellette, vagy nem látjuk a tömegtől. Meglepetés volt a határtalan kedvesség amivel mindenhol találkoztunk. Köszöntenek minket, dudálnak, integetnek, beszélgetnek- szólt az átélt élményekről Judit.

A hosszú távra nem készültek külön, mert rendszeresen sportolnak. A meleg ruhák, zoknik mellett sportkrém is útitársuk volt. Hátizsákjukban lapult laptopjuk és telefontöltőjük, hiszen naponta megosztották élményeiket a Balaton Camino című blogjukon és dolgoztak is.

Elindultunk és megyünk. Tudjuk, hogy meg fogunk érkezni - mondta Scherer Anna

– Azért szoktunk nyöszörögni, vannak vízhólyagok, néha kicsit fáj a derekam, de maga a menetelés jó érzés. Reggel mindig erőre kapunk. Békésen, jó gondolatokkal megyünk, jókat beszélgetünk. Egyik nap hatalmas hálát éreztem: ott volt a családom, ismerősök és ismeretlenek is csatlakoztak. Annyira szuper, hogy idegen emberek is velünk menetelnek, csak azért, mert kitaláltunk valamit. Tegnap Anna azt mondta: kedvem lenne sétálni egyet. Mondtuk: hét napja sétálsz – idézte fel Judit mosolyogva.

A több tízezer lépés után még menni vágyó Scherer Anna indulás előtt gondolt arra, milyen jó dolgokat élhetnek át a túrán.

– De nem képzeltem el egy posztert, hogy a naplementénél ülök és valami csodálatos történik. Ám volt ilyen. Tegnap akkor értünk fel a kápolnához, mikor ment le nap. Ez eleve nagyon szép a Balatonnál, hát még így, hogy jégpáncél fedi- mesélte. De minden nap rejtegetett különlegességeket.

Mindig mások a fények és a színek - szólt a tó szépségeiről Budavári Dóra

– Számomra legérdekesebb útitársunk egy Krisztián nevű fiú volt. Leghosszabb napunkon, Almádiban csatlakozott hozzánk, vele gyors tempóban meneteltünk. Jókat beszélgettünk, sokat nevettem. Aznap már mentünk 28 kilométert, de húzott előre a jó a társaság. Izgalmas volt, amikor Balatonvilágosnál vártak minket egy lakókocsiban, mert én még soha nem voltam ilyen autóban. Vagy amikor egy kedves néni ránk köszönt, kijött a háza elé, készült rá, hogy arra megyünk- gondolt vissza Anna.

– Tegnap már könnyen mentünk. Meg is lepődtünk, mennyit megtettünk, majdnem 35 ezer lépés volt a nap. Itt Vonyarcvashegyen a kápolnánál azt mondtuk: igen, menjünk fel, nagy táskákkal felmásztunk. Most, hogy már könnyebben megy, azt várom, hogy kicsit jobban megálljunk. Nem félünk, hogy mennyire fogunk elfáradni. Tudjuk: nem történik semmi gond, ha leülünk a tájat nézni, fotózunk, megiszunk egy teát egy büfében. Bár erre nem sok példa volt, mert zárva vannak. Tudjuk, hogy meg fogunk érkezni. Nincs kényszer, nincsen, amit meg kell oldani. Elindultunk és megyünk.

Elöl a lányok,mögöttük a tó-körbejárták a Balatont

Budavári Dóra számára is az első napok voltak a legnehezebbek, de magával ragadta a Balatont körülölelő út.

– Testileg és lelkileg is bele kellett törni ebbe a cipőbe, amiben az ember tíz napig vándorol. Kezdünk beleszokni a monotonitásba és abba, hogy 20-25 kilométert gyalogunk naponta. Mélypont, amikor fáj a lábad, amikor úgy érzed, nincs kedved nekiindulni, amikor nehéz felkelni, amikor fáradt az ember. De mindig történik valami, ami pozitív. Ismerjük a Balatont, sokat járok a környéken, de gyalog még jobb megnézni. Mindig jön egy ismerős, szeretett dolog vagy ismeretlen emberek, akikkel sokat beszélgetünk. A visszajelzések mutatják, hogy érdemes volt nekiindulni. De sokkal könnyebb, mint gondoltam, iszonyúan élvezem. Minden nap más idő van, mások a fények és színek. Nagyon izgalmas. Vasárnap, amikor kitisztult a köd, tompa, sárgás-fehéres fények voltak és a Badacsonynak csak a sziluettje látszott. Fantasztikusan szép volt. A téli Balaton mozdulatlan, csendes és nagyon jó hogy nincsen tömeg. Tavasszal vagy ősszel sokkal jobban szeretem, mint nyáron- vallja Dóra.