Diszkrimináció: Európa legnagyobb, 12 milliós kisebbsége még mindig mindenhol másodrangú állampolgár

2016. március 02., 13:38 szerző: Fincza Zsuzsa
komment
Budapest - Az Európai Bizottság Jogérvényesülési és Fogyasztópolitikai Főigazgatósága első alkalommal szervez média szemináriumsorozatot az Európai Unió nyolc tagállamában - köztük hazánkban -, hogy külföldi és helyi újságírók a roma közösségek tagjaival találkozva tapasztalatokat gyűjtsenek a kontinens legnagyobb kisebbségének életkörülményiről. A magyar találkozóra a múlt héten került sor.
hirdetes_kapcsolo: 1
data['nincs_banner']: 0
G->reklam_mentes: 0

Az Európai Bizottság Magyarországi Képviseletének Lövőház utca székházában Zupkó Gábor, az Európai Bizottság Magyarországi Képviseletének vezetője köszöntötte a nemzetközi szeminárium résztvevőit,  előre bocsátva, hogy a romák integrációja érdekében hazánk is nagy hangsúlyt fektet a közvélemény formálására, szorgalmazva a pozitív és a változtatásra váró példák bemutatását. Ezt segítené elő, ha több roma újságíró dolgozna a médiában, támogatni e törekvést Brüsszelben 100 órás kurzust szerveztek nemrég  roma újságírók részére. A magyar Független Médiaközpont - mint Móricz Ilona igazgatótól megtudtuk - a Roma sajtóközponttal együttműködve 1998-ban indította el az első olyan programot Közép Európában, amelynek célja a fiatal roma újságírók képzése volt. A programot 2009-ben a legjobb 30 európai anti-diszkriminációs médiakezdeményezés közé választották.

Ann Morton Hyde vezető szakértő többek, a szeminárium moderátora azt is firtatta, hogy a jelenlévők közül kinek hány roma barátja van

A szervezők részéről Salla  Saastamoinen, az Európai Bizottság Jogérvényesülési és Fogyasztópolitikai Főigazgatóságának Egyenlőségi igazgatója, Ann Morton Hyde vezető szakértő és Alicia Clyde kommunikációs szakértő nyújtott tájékoztatást. Felmérések adataival és más dokumentumokkal, támasztották alá, hogy a diszkriminációt a tájékozatlanság és a megértés hiánya táplálja. Éppen azért szervezték a szeminárium-sorozatot is, hogy elősegítsék  sajtó és a roma közösségek kapcsolatának  erősödését, ezáltal egymás megismerését, s így az újságírók reálisan tolmácsolhatják a romák életét, gondjait, örömeit, s ezzel pozitív irányban befolyásolhatják a társadalom széles rétegeinek a romákról alkotott véleményét.

Azt is konkrét adatok támasztják alá, hogy egyes Európai országok évente 500 millió eurót veszítenek a diszkrimináció következtében és amiatt, hogy nem tudnak a népességük akár 10 százalékát is kitevő roma lakosságnak oktatást és munkahelyet biztosítani.  Európában ma élő 12 millió roma az Unió leghátrányosabb helyzetű és leginkább jogfosztott közössége. Sokan napi szinten kénytelenek előítéletekkel, kirekesztéssel szembesülni és a 21. században elfogadhatatlan körülmények között élni.  Az Európai Unió a romák kirekesztésének a felszámolását tekinti  a tagállamok előtt álló legfontosabb feladatok egyikének

Míg Európa öregszik, a roma népesség fiatal, 35,7 százaléka 15 év alatti, miközben az Európai Unió teljes lakossága körében ez az arány 15, 7 százalék. A romák átlagéletkora 25 év, ugyanez az EU teljes népességében 40 év.  Ha nagyobb ráfordítás árán is, de  kell érni, hogy a roma gyerekek legalább alapfokú oktatásban részesüljenek - jelenleg egyes újsütetű tagállamokban a roma gyerekeknek csak egy része fejezi be az általános iskolát, sokan közülük - olykor megkérdőjelezhető indoklással - elkülönített, speciális, gyakran rossz minőségű oktatást kapnak, vagy szegregált iskolába kerülnek. Így a roma közösségeken belül az iskolai teljesítmény jóval alacsonyabb, mint a teljes lakosság körében. A Nyílt Társadalmi Alapítvány felmérése szerint az egyes országokban a roma gyerekek alig 10 százaléka jár középfokú tanintézménybe. Az iskolából kimaradó, az oktatási rendszerbe későn bekerülő vagy abból korán kikerülő gyerekek jelentős nehézségekkel szembesülnek életük későbbi szakaszában, kezdve az írástudatlanságtól a nyelvi nehézségeken át a kirekesztettség és az alkalmatlanság érzéséig. Nehezebben kerülnek be az oktatási rendszer későbbi szakaszába, jutnak be egyetemre vagy szereznek jó munkát. Az EU éppen ezért támogatja az olyan kezdeményezéseket, amelyek második esélyt kínálnak a fiataloknak az oktatási rendszerbe való visszatérésre, kifejezetten összpontosítva a roma gyerekekre.

Az egész uniós Európára jellemző, hogy a romák foglalkoztatási aránya, különösen a nők esetében, jóval elmarad a nem roma többségtől.  A roma gyerekek oktatásába történő befektetéssel a jelentős roma népességgel rendelkező tagállamok már kezdik megtapasztalni a lépés gazdasági előnyeit. Bulgáriában és Romániában a hivatalos munkaerőpiacra újonnan belépők 23-,illetve 21 százaléka a roma közösségből érkezik.

Sörös Iván, az Emberi Erőforrások Minisztériuma Gyermekesély Főosztályának főigazgatója az oktatásban elért eredményekről is szólt

A Világbank kutatásai szerint egyes országok számára évi fél milliárd eurónyi gazdasági nyereséget hozna, ha a romákat integrálná a legális munkaerőpiac.  A romák nagyobb arányú foglalkoztatása nem csak a gazdaság termelékenységét és a jövedelemadókból befolyó bevételt növeli, hanem a kormány szociális támogatásokra fordított kiadását is csökkenti. A Világbank becslése szerint a romák munkaerőpiaci-integrációjából származó adóbevétel elérheti az évi 175 millió eurót.

A romák gazdasági integrációja hozzájárulna a társadalmi kohézióhoz, csökkentené a diszkriminációt és erősíteni az alapvető emberi jogok érvényesülését. Az Európa 2020 stratégia célkitűzése, hogy a 20-64 éves roma korosztály 75 százaléka foglalkoztatott legyen. A jelenlegi EU foglalkoztatottsági átlag 68.8 százalék.

A fejlődés kulcsfontosságú kérdése a romák jobb egészségügyi ellátása. Az EU nem roma lakosságának várható élettartama a férfiak esetében 76, a nőknél 82 év, a romák körében a várható élettartam mindkét nem esetében 10 évvel alacsonyabb. Míg a gyermekhalandóság mértéke az EU-ban 4,3 ezrelék, a roma lakosság körében jóval magasabb. Az ENSZ Fejlesztési programjának öt országot érintő jelentése szerint a gyermekhalandóság a roma lakosság körében a teljes népességben mért átlag 2-6 szorosára tehető. A roma és nem roma lakosság egészségügyi állapota közötti szakadék magyarázható a rossz életkörülményekkel, a célzott tájékoztatási kampányok hiányával, a minőségi betegellátáshoz való korlátozott hozzáféréssel és a nagyobb egészségügyi kockázatokkal.

A romákkal szembeni kényszer kilakoltatás, a szegregáció és a diszkrimináció sok európai nagyvárosban mindennapos dolog. A diszkrimináció kiterjed az üzletekre, az éttermekre, szabadidő-létesítményekre és klubokra, amelyek ajtaján még napjainkban is fennmaradhat a felirat: "Cigányoknak tilos a belépés". A szeminárium szervezői által kiadott tájékoztató szerint Szlovákiában, Csehországban és Romániában a közelmúltban is rendszeresen előfordult, hogy a helyi hatóságok falakat húztak a roma telepek köré, így tüntetve el őket szem elől és egyben korlátozva a városba való bejutásukat. Az így gettósított közösségek tagjai  úgy érezhetik, ezzel arra ítélik őket, hogy ott is maradjanak. A telepeken nem kielégítőek a lakhatási körülmények, olykor az alapvető komfortot is nélkülözik.

Mint a felmérések bizonyítják,  nem csak az EU új hanem a régi tagállamaiban is előfordulnak előítéletek. Valamennyi "nyugati" európai országnak  van saját és újonnan érkezett roma lakossága, akik gyakran más problémákkal szembesülnek, mint a már régóta helyben élő roma csoportok. A régebbi tagállamok nagyvárosaiban többször az okoz gondot, hogy a tömeg egy kiválasztott városrészbe áramlik és ott a hatóság nem mindig tudja megfelelően kezelni az új és sokszínű népességet. Márpedig az EU-s szabad mozgáshoz és tartózkodáshoz való jog megilleti a jobb élet reményében útra kelt roma családokat is, akikre  a valóságban gyakran csalódás vár. A régebbi tagállamok közösségei közül is sokan úgy vélik, a romák elveszik a munkalehetőségeket és visszaélek a szociális juttatásokkal, miközben az igazság gyakran az, hogy a romák nem is jogosultak vagy képesek az állami támogatásért vagy fenntartható munkahelyekért folyamodni. A legtöbb romának sem képessége sem nyelvtudása  nincs egy fenntartható, jól fizető munka elvégzésére.  A nyelvtudás hiánya  az oktatásban is gondot jelent, például az Egyesült Királyság egyes iskoláiban találkoznak gyenge angol tudású gyerekekkel, sőt előfordul, hogy az intézményben tanulók 30-60 különféle anyanyelven beszélnek.

Sörös Iván, az Emberi Erőforrások Minisztériuma Gyermekesély Főosztályának főigazgatója, aki maga is roma származású, a magyarországi romák helyzetéről szólva elmondta, hogy a munkához jutásukra, ennek függvényében az életkörülményeik alakulására hazánkban is az iskolai végzettség van a legnagyobb hatással, a főosztály ezért fekteti a legtöbb energiát az oktatásra. A 2009-ben indították útjára a Biztos Kezdet Gyermekházak akciót, melynek köszönhetően ma 112 intézményben a hátrányos helyzetű gyermekek  3 éves korig kapnak a szüleikkel együtt olyan javakat és szolgáltatásokat amelyek odahaza nélkülöznek. A biztos kezdet program célja egyrészt, hogy a csecsemők és a kisgyermekek  testi, szellemi és szociális fejlődését elősegítse.

A 2011. október 1-jei statisztikai adatok szerint a 282 179 lakosú Zala megyében a népesség 5,9 százaléka vallotta magát valamely kisebbséghez - horvát, német és roma  - tartozónak. A romák 7300 fős közössége tíz év alatt másfélszeresére nőtt. Több településen élnek a megyében, összesen 189 helyen találkozhatunk velük. A zalai romák egyötöde a megyei jogú városokban lakik, 6 százalékuk Zalakomárban, 5,6 százalékuk Letenyén. Harminchárom településen volt a népesség legalább 1 százaléka roma, 225-ben viszont nem érte azt  el. Valószínűleg az alacsony népességszám az oka, hogy Zala megyében nem működik  Biztos Kezdet Gyermek, a roma gyermekeket befogadják a bölcsődék, s az óvodák.

Az iskolás korú gyermekek fejlesztését támogatják a tanodák , a 180 iskola utáni, délutáni intézményből néhány már szűkebb pátriánkban is megtalálható.  A 2005 óta működő  Útravaló ösztöndíjprogram célja a hátrányos helyzetű tanulók esélyegyenlőségének elősegítése, a tehetséggondozás, a  számukra  elérhető ösztöndíj megújítása.

A külföldi szakemberek és újságírók előtt azért akadt büszkélkedni valónk is: fiatal roma értelmiségi honfitársaink meséltek életútjukról.

Farkas András például egy nyolcgyermekes romacsaládban nevelkedett Ajkán. Édesapa 30 évig volt bányamunkás, édesanyja gyárban dolgozott, gyermekeiket arra ösztönözték, hogy szerezzenek olyan tudást vagy szakmát, amellyel könnyebben előre jutnak az életben. András jelenleg a budapesti Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemen tenorkén énekszakon tanul és operaénekes szeretne lenni a Magyar Állami Operaházban. A szorgalmas, kedves fiatalember a tanulmányai mellett egy hátrányos helyzetű romákat segítő diákszervezet vezetője.

Gulyás Erzsébet egy nemzetközi segélyszervezet, a Badur Alapítvány munkatársa. Az oktatás eszközeivel igyekeznek segíteni a társadalom peremén élőknek elérni a számukra és a közösségük számára fontos  változásokat.  Budapesten született és nőtt fel, de szülei szegény falvakból költöztek a fővárosba. A saját bőrén tapasztalta, mit jelent a mai változó világban roma nőként felnőni. A Moholy-Nagy Művészeti Egyetemen kapott építész diplomát, egy évig dolgozott a szakmában Londonban, de idehaza nem kapott munkát, pedig jó építésznek tartja magát. A Közép-Európai Egyetemen szociológiai és szociál-antropológiai diplomát szerzett, s most az alapítvány munkatársaként igyekszik valamit visszaadni abból, amit kapott.

- Az én szerepem, hogy támogassam az utánam következő generációt és megkönnyítsem az életüket azzal, hogy ösztönzöm őket hogy tanuljanak - mondta hozzátéve  - Érzelmileg néha megvisel, amikor látom, még mennyi munkára van szükség, és úgy tűnhet mintha mindaz, amit teszünk, csak csepp volna a tengerben. Erzsébet Budapesten született és nőtt fel, de szülei szegény falvakból költöztek Budapestre.

Varga Attila jogtan hallgató, ügyvég, vagy újságíró szeretne lenni.  Szegény ózdi roma családban született, édesanyja 29 évesen meghalt. Amikor a 1990-nes évek első felében Ózdon minden gyár bezárt, édesapja Budapestre költözött és keményen dolgozott, hogy két gyermekét felnevelje.

- Budapesten egy szegregált osztályba vettek fel, ahol a tanulók nagy része roma származású volt, az oktatás rossz minőségű - emlékezett gyermekkorára Attila, aki  szerencsére erőt merített saját képességeiből és rájött, nem kell megelégednie az olyan élettel, amilyent nem igazán szeretne -. Hatalmas változást jelentett az életemben, hogy bejutottam az egyetemre - tette hozzá -. Remélem, így később olyan helyzetbe kerülök, hogy segíthetek és a húgom kislánya majd jó iskolába járhat.

A Nyírlugosról származó Szabó Zsanett Júlia "vegyes" család sarja, édesanyja roma, édesapja magyar, ezért kapocsnak érzi magát a kétféle kultúra, a kétféle hagyomány között.

- A szüleim még a születésem előtt elváltak. Szegény családból jövök. Hamar meg kellett tanulnom, hogy csak magamban bízhatok - mesélte  Zsanett, aki  a Debreceni Egyetem Orvos- és Egészségtudományi Centrumában tanul, hogy védőnő lehessen. Emellett elnöke a helyi közösséget segítő multikulturális egyesületnek.  Ahhoz, hogy hidak épüljenek a roma és nem roma közösségek között Zsanett szerint jó társadalmi együttélésre van szükség, ehhez viszont meg kell erősíteni a romák önbizalmát és csökkenteni kell a hátrányos helyzetűekkel szembeni diszkriminációt tápláló negatív sztereotípiákat.

Miként ehhez kívánt hozzájárulni a nemzetközi szeminárium is.

Fincza Zsuzsa

hozzászólás
2016. március 02., 13:38 szerző: Fincza Zsuzsa

Facebook

Hozzászólások