Hová temették Thury Györgyöt?

Ez a vélekedés onnét ered, hogy dr. Méri István régész szerint „a sírt a mai Ördögárok és a vágóhídi átjáró közé eső szakaszban kereshetjük”. Viszont A helytörténész-ügyvéd dr. Károlyi Attila biztos benne, hogy máshol (igaz, a közelben) nyugszik a „Dunántúl oroszlánja”, Thury György.

- Különös aktualitást ad a témának, hogy I. Szulejmán szultán halálának 450. évfordulójára emlékezünk idén, s az ő sírját, türbéjét tavaly megtalálták Szigetvár mellett Mozsgón, a Zsibóti-hegyen - bocsátotta előre Dr. Károlyi Attila. - Tekintve, hogy a szultán és a kanizsai várkapitány halálának időpontja közt mindössze 5 év telt el, tehát egymáshoz meglehetősen közel vannak, így sok a közös pont a két sírhely, illetve síremlék között. Már korábban elkezdtem keresgélni, hogy hol lehet Thury György sírja, s kutatásaim alapján kialakult bennem egy vélemény, ami összecseng dr. Vándor Lászlóéval. Azt gondolom, nekünk magyaroknak, kanizsaiaknak kötelességünk felkutatni a legendás várkapitány nyughelyét, ha méltón akarjuk ápolni az emlékét.

Dr. Károlyi Attila elmondta: Thury messzi földön híres volt vitézségéről, az ország első számú bajvívójának számított, neve külföldön is ismertté vált. Kortársai szerint a főkapitány több mint hatszáz győztes párviadalt vívott, a törökök ezért „dunántúli oroszlánnak” nevezték, olyan legenda is létezik, hogy egy hatalmas méretű török csak azért jött Magyarországra, hogy vele megvívjon.

Halálának körülményeit illetően közmegegyezés van a történészek közt. 1571 április 2-án, nagyhétben Pirsus Ali bég kiküldte Malkos agát, aki nagy erőkkel kezdett gyújtogatni és fosztogatni a kanizsai vár illetékességébe tartozó közép-zalai térségben. Ezt Thury is észlelte, aki akkor éppen Rajkon tartózkodott, és 150 lovas, 300 gyalogos katonája élén felvette a küzdelmet a 300 lovasból álló támadókkal. Nem elégedett meg a visszaverésükkel, hanem űzni kezdte őket - ám eközben lépre ment, ugyanis az Orosztony melletti erdőből Malkos aga vezetésével 600 török lovas rontott a magyarokra, a fehérvári, a pécsi, a koppányi és a szigeti bégek csapatai. A magyar csapat balszerencséjére a hóolvadástól és a közeli patak kiöntésétől mocsarassá vált talajon a lovak térdig, hasig süppedtek a sárba. Thury, katonáihoz hasonlóan leugrott lováról, ám a páncél akadályozta a mozgásban. Hiába vitézkedtek körülötte katonái, a túlerő kétszeres volt, ő pedig Jézust kiáltva gyalog, kezében pallosát tartva igyekezett aprítani a törököket. Amikor észlelte, hogy élve akarják elfogni, levette a sisakját és halált megvetve addig harcolt, amíg a végzetes vágás nem érte a fején.

- Thuryt az egész ország siratta és gyászolta - folytatta dr. Károlyi Attila. - Még Németországban is hírt adtak az újságok a haláláról, és nagy volt a részvét Velencében is. S hogy mi történt közben a töröknél? Thury György fejét összevarrták (ma úgy mondanánk, plasztikázták), és Konstantinápolyba, a nagyvezír elé vitték. A szultán azt mondta róla: Thury zsarnok és a békesség megsértője volt. Ezért aztán a fejet soha nem küldték vissza Magyarországra a királyi udvar követeinek kérésére sem. De vajon mi lett a testtel? Istvánffy Miklós költő, történetíró állt legközelebb korban az eseményekhez, aki azt írta: „Zrínyi György a halottat Kanizsán tisztességgel eltemettette vala”, Kanizsa 1601-es ostrománál pedig úgy fogalmazott, hogy „a tábort pedig Ferdinánd napkelet felől, azmely kerekded formájú, puszta szentegyházhoz közel, amelyben az híres-neves vitéz és kapitány Thury György temettetett, elég széles kerülettel szállítá...” Azaz Ferdinánd a táborát a várhoz képest keletre ütötte fel, ahol az a kerekded templom áll, ahova Thuryt temették. Neki pedig hihetünk, hiszen nem csak kortársa volt Thury Györgynek, hanem hagyatékát felügyelő királyi biztosa is.

Egy másik történetíró arról számolt be: hogy pompával temették el Thury Györgyöt a kanizsai mezőn, s teste fölé szép kápolnát emeltek. A kápolna közel 100 évig volt a törökök kezén, de ez idő alatt nem nyúltak hozzá, mert a szemlélet magyar és török oldalon is ugyanaz volt, ahogy azt Zrínyi György megfogalmazta, amikor az 1664-es hadjárat során Nagy Szolimán türbéjét védte: „Nem halottak, hanem hanem élők ellen szálltunk hadba...”. (Bezzeg, a török kiűzésekor a császári hadak elpusztították ) A harmadik históriás, Balogh János pedig azt írta egy helyütt: „Thury halála után Miksa császár Nagy-Kanizsa főparancsnokául ismét gróf Zrínyi Györgyöt kéreté fel és nevezé ki, aki Thury tetemei fölé a vártól északra, a mai Szűz-Bold dombon, hová jelenleg az Inkey-család temetkezik, díszes kör alakú kápolnát emeltetett. Hogy most akkor észak, vagy kelet? Istvánffy valószínűleg eltájolta magát, mint a korabeli metszetek többsége, és nyugat felé 90 fokos eltéréssel jelölte az égtájakat. Ebből fakadóan is álláspontom szerint az, hogy a mai Palin és Nagykanizsa közötti területen található Inkey-kápolna alatt nyugodnak Thury György maradványai, melyet Inkey Boldizsár, a környék földesura vélhetően a várkapitány sírja fölé emelt, a történelem viharaiban elpusztult kápolna alapjára építtetett majd' 250 éve. Ezt támasztja alá Istvánffy Miklós leírása a kerekded templomról, Takáts Sándor közlése, mely Thury temetési helyét egy dombra teszi a kanizsai mezőn egy e célra emelt épületbe és Balogh János írása is, aki a Boldogságos Szűz dombjára helyezi sírt, oda, ahol az Inkeyek kápolnát emeltek. Paradeiser György várkapitány pedig szintén arról beszélt kihallgatásán a bécsi haditanács előtt, hogy a törökök az 1600. évi ostromkor Palin felől nyomultak előre és egy kis templomhoz értek, amit magyar és német katonák erősen védtek - hogy miért, azt nem tudni. Azt gondolom, érdemes lenne megbizonyosodni minderről, amihez még amikor városi képviselőként 2014-ben kértem az akkori polgármester, Cseresnyés Péter támogatását, aki erre ígéretet is tett. Abban bízom, hogy az azóta a város vezetését átvevő Dénes Sándor polgármester ciklusában mindez valóra válhat és megtudhatjuk végre, hol nyugszik a hős kapitány.