Lehet-e gyilkos az állatkínzó?

A férfi szerint ez az emberek többségében nem tudatosul, ezért egy tanulmányban is összefoglalta a kriminalisztika és a pszichológia ezzel kapcsolatos ismereteit.

A témának különös aktualitást ad, hogy a minap a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei Deteken a hírek szerint az alpolgármester 16 éves fia baseball-ütővel szétverte egy kutya fejét.

- Személyes meggyőződésem, hogy azok az emberek, akik kínozzák az állatokat, valóban képesek bűncselekmény elkövetésére is _ bocsátotta előre a veszprémi állatvédő Katona István, aki tanulmányában ragyogóan foglalta össze a kriminalisztikának és a pszichológiának a témában eddig publikált ismereteit. - Nem egyszer voltam kint különféle egyesületekkel olyan helyszíneken, ahol a megkínzott ebet, ebeket úgy kellett elvenni a „gazdától”. S nyilván, láttam, hogy milyen körülmények, milyen emberek voltak ezeken a helyeken, akikkel bizony, néha fizikailag is meg kellett küzdeni. Nem egyszer megesett, hogy ránk támadtak, sőt, fegyverek is kerültek elő, főleg viadaloztatóknál. Sajnos, vannak már olyan helyek, ahova csak a rendőrséggel mernek belépni az állatvédők. Számomra ezért mindig is nyilvánvaló volt, hogy az állatkínzás és az emberekkel szemben, különösen a családban elkövetett erőszak között nagyon szoros az összefüggés - ám úgy érzékelem, a köztudatban ez nincs jelen eléggé. Ezért azt gondoltam, hogy egy tanulmányban összefoglalom az ezzel kapcsolatos kutatások eredményeit, hogy minél többekben tudatosítsam, mi a helyzet.

Katona István egy mentett cicával Fotó: Szakony Attila

Már rögtön a tanulmány elején Katona István kijelenti: magával az állatbántalmazással még sok más bűncselekmény is összefüggésbe hozható, úgy mint a kábítószer-birtoklás és fogyasztás, az illegális fegyverbirtoklás, állatviadalok szervezése, csalás, lopás, csempészés, gyilkosság, és így tovább, még lehetne folytatni a sort. Egy korábbi tanulmány pedig egyértelműen kimutatta (Arluke & Luke, 1997), hogy ha az illetékes hatóságok komolyabban vennék az állatkínzásokkal kapcsolatos bejelentéseket, sok veszélyes bűnözőtől lehetne megtisztítani az utcákat.

- Az állatkínzásokat felfoghatjuk egyfajta erőszakosságra figyelmeztető jelzésként is - folytatta az állatvédő. - A dolog ugyanis nem úgy működik, hogy az ember az állatokkal erőszakos, másokkal pedig nem, tehát valószínűleg embertársaival szemben is hajlamos az erőszakosságra, még akkor is, ha ezt elfojtja. Az is kapcsot jelent az állatbántalmazás és a családon belüli erőszak között, hogy a nő és a gyerek ugyanolyan védtelen, mint az állat, ezért válhatnak adott esetben mindannyian áldozattá. A feleség és a gyerek az esetek többségében nem megy el a rendőrségre és nem tesz feljelentést - a megvert, megkínzott kutyától, vagy cicától pedig nyilvánvaló módon még kevésbé várható ilyesmi. A bántalmazó ennek pontosan tudatában van, ezért mer hatalmaskodni. A kulcsszó a kiszolgáltatottság. Abban a családban, ahol az állatokat bántják, ott általában a nőkkel és a gyerekekkel is ugyanez történik és viszont.

Nem győzik menteni az állatvédők az elhagyott, kiéheztetett, megkínzott állatokat

A férfi kérdésünkre hozzátette: az állatbántalmazások nagy részére nem derül fény, mert a környezet fél az elkövetőtől, a hatóságoknál pedig óriási a bürokrácia és gyakran ők maguk sem tudják, mi a teendőjük.

A Katona István által elmondottakat erősítette meg Varga Károlyné, a nagykanizsai Élettér Állat- és Természetvédő Egyesület elnöke is.

- Mi olyan nagyon durva szituációval még nem találkoztunk, arra volt példa, hogy a „gazda” még kölyökkorban rátette a kutya nyakára a láncot, de az eb megnőtt, a lánc pedig belevágott a bőrébe, és csúnya fertőzést okozott neki - bocsátotta előre. - Találkoztunk továbbá agyonéheztetett kutyákkal is, az viszont mindennaposnak mondható, hogy olyan ebekhez kell kimennünk, amelyekkel az állattartó nem foglalkozik, nem törődik, elmarad a szocializációjuk, ezért félnek mindentől - s félelmükben bizony, támadnak is. Azt gondolom, valahol ez is állatkínzás. Hogy a törvény szigora érvényesül-e? Az a tapasztalatunk, hogy sajnos, nem. Ha véletlenül rá is lehet valakire valamit bizonyítani, akkor is ezer kiskapu van, amin az illető ki tud bújni. Ha mégis sikerül valakire büntetést kiszabni, az maximum felfüggesztett...

Varga Károlyné azt is elmondta: a szomszédok minden esetben tudnak arról, ha valaki veri, bántja például a kutyáját, de általában nem mernek mondani semmit, vagy csak név nélkül tesznek bejelentést. Ugyanis félnek a retorziótól, mert a legtöbb, az állatot bántalmazó agresszív, a falu kocsmájában kötekedősként, verekedősként ismert ember.

- Az ilyen a családjával is agresszív és a szomszédok gyakran mondják: miért csodálkozunk azon, hogy félholtra verte a kutyáját, amikor az otthoniakkal is ilyen? - tette hozzá.

Dóber Valéria nagykanizsai pszichológus-tanár osztja a fenti véleményeket és azt mondja: az állatokkal, vagy az emberekkel szembeni agresszivitás a gyermekkorban gyökerezik.

- Ha türelmetlen, sok indulattal teli családi környezetben nevelkedik egy gyerek, akkor az olyan életpályát, modellt indít el, ami számtalan negatív következménnyel jár - hallottuk tőle. - Például egy erőszakos apa, vagy egy családon belüli erőszak megélése olyan frusztrációt eredményez, ami többféle érzést kelt a gyermekben. Egyfelől ott lesz benne a félelem attól a személytől, aki a hatalmat képviseli a családban, másfelől mégis ragaszkodik ehhez az emberhez, hiszen hozzá kötődik, sőt, talán szereti is. Harmadrészt - éppen utóbbiból fakadóan - ezt a fajta viselkedést tartja követendőnek és az erőszak okozta frusztráció, feszültség levezetését szintén az erőszakban találja meg, egy nála gyengébben. Adott esetben egy állaton. Az agresszív cselekedet oldja a gyerekben a feszültséget és ha ez rendszeressé válik, kialakul egy olyan konfliktusmegoldási metódusrendszer, ami végigkísérheti az egész életét. A hatalom gyakorlása a gyengén pedig elvezethet sokféle erőszakos cselekményig - akár a gyilkosságig is.

Katona István tanulmányában azt is írta: az állatok nem megfelelő megítélésének egyik oka a róluk kialakított torz kép. Ugyanez a torz kép élt a gyarmatosítókban is az őslakosokról, vagy a rabszolgatartó társadalmakban a rabszolgákról, akikkel úgy bántak, mint az állatokkal. „A rabszolgák tudtak beszélni, mégis tárgynak, idióta, semmirekellő fogyóeszköznek tekintették őket Szerencséjükre a rabszolgák... képesek voltak emberi nyelven kommunikálni, így ki tudták harcolni maguknak a szabad életre való jogot, el tudták mondani, hogy éreznek, be tudták bizonyítani, hogy tudnak gondolkodni. Nem volt ekkora szerencséje az őslakos népek mindegyikének. Sikerült is eltörölni a Föld színéről néhány igen fejlett kultúrát...” _ írta Katona István.