Meg kell élni a gyászt is

Napjainkban, amikor a világ bármely részén történt tragikus eseményről akár percek múlva tudhatunk - így volt ez a veronai tragédia után is -, a híradások képeit látva biztosan mindenkiben felmerül a gondolat: csak velem ne történjen meg, az én családomban ne legyen ilyen csapás .

- A természet azt diktálja, hogy az idősek mennek el. Most nem ez volt a helyzet. Az első reakció a sokkos állapot, amely nemcsak a szülőket, a baráti kört, a tanárokat, hanem az egész országot érinti - szólt a lélektani folyamatról Fa Ágnes.

A gyász megélése és feldolgozása nem mindenkinél ugyanolyan módon zajlik, de a stációk megegyezőek, a lépések viszont mindenkinél más-más ideig tartanak. Amikor eltávozik egy szerettünk, a temetés, a család, a barátok részvételével zajló, emlékeket felidéző, összetartást mutató halotti tor megszervezése foglalja le a hozzátartozókat.

- Az első fázis, amikor tagad a hozzátartozó, és megpróbálja lelkileg meg nem történtté tenni szerette halálát. Ezt követően mindenki elkezdi keresni a bűnöst . Ilyenkor a hozzátartozók egy baleset után a sofőrt, a balesetben résztvevő jármű(vek) műszaki állapotát, esetleges hibáját, betegség esetén egy orvost, más helyzetben a környezetet okolják.

A következő lépcsőfok, amikor valaki az elvesztett személlyel valamilyen formában elkezd azonosulni, és az otthagyott tárgyakon keresztül újraéli a kötődést. Ilyenkor nagyon nehéz elengedni egy fényképet, egy kabátot, egy tollat, egy játékot. Ezek segítségével újraértelmeződik a meghalt személlyel való kapcsolat és mindenkinek a saját, hozzá fűződő érzései. A következő stációban az újrakezdésre, az új élet felé fordulásra helyeződik hangsúly - mutatta be a folyamatokat Fa Ágnes.

A gyász feldolgozása során sok érzést élünk meg, ezekről is szólt Fa Ágnes
Fotó: Keszey Ágnes

S közben a felnőtteknek a gyerekekre is figyelniük kell. Az egészen kicsik nem tudják, mit jelent a halál, nem értik, miért nem találkoznak többet a dédszülővel, nagyszülővel, rokonnal, testvérrel.

- Négy-ötéves kor előtt ezt nem igazán értik a gyerekek, de ez személyiségfejlettség kérdése is. Ám azt gondolom, ha már öt év körüli a gyermek, a temetési szertartáson részt kell, hogy vegyen. Ez segíti az elfogadást és a feldolgozást. A gyerekek nem szavak szintjén tájékozódnak, hanem cselekvésbe ágyazottan. Látják, hogy anyu és apu, a hozzátartozók gyászolják a nagyszülőt, ott vannak a nehéz helyzetben, végigviszik a temetéssel járó feladatokat. És látják a feldolgozás lépéseit is. A temetőbe való kijárás is fontos, de nem szabad túlzásba vinni, azaz napi szinten kijárni - tanácsolja a szakember.

A múlt heti veronai tragédia után minden iskolában tartottak megemlékezést. A pedagógusok szakmai iránymutatást kaptak, hogyan beszélgessenek a gyerekekkel balesetről, halálról, gyászról. Ennek célja az is, hogy a gyerekek, fiatalok saját maguk is megtalálják annak módját, hogyan tudják idővel segítség nélkül is feldolgozni a tragédiát.

- Most megbolygatja ez a gyerekeket, de szükségszerű ez a megbolygatás. Nem tehetünk úgy, mintha nem történt volna meg a tragédia. Muszáj, hogy tisztában legyenek a gyerekek azzal, hogy aki megszületett, természetszerű, hogy meghal. Ám nem mindegy, hogy természetes úton vagy a sors kevésbé kegyes valakihez. Azzal nem értenék egyet, ha túl sokáig foglalkoznának ezzel, de a szakemberek tudják, meddig kell segítséget nyújtani.

Idővel az élet felé kell fordulni, tovább kell lépni, a tanulságokat le kell szűrni. Tisztában kell lenni azzal, hogy bármikor, bárkit érhet baleset, de nem lehet úgy élni, hogy reggeltől estig erre gondolunk. Naponta megéljük az élet-halál kérdését. Amikor lemegy a nap, sötét lesz, akkor valami megszűnt, de tudjuk, hogy holnap új nap kel fel. Ez is segíthet az elmúlás értelmezésében és feldolgozásában.