Mit üzennek a hideg csillagok? - Vida Krisztián Akadémiai Ifjúsági Díjat kapott

2017. március 17., 09:00 szerző: Varga Andor fotós: Kovács Orsolya
komment
Az érintettek, amikor fölvetem nekik, mindig tiltakoznak, hogy Zala megye különleges hely lenne, olyan bőséggel "termi" a csillagászat területén sikeres tudós emberfőket. Az élet azonban újra és újra ezt igazolja.
hirdetes_kapcsolo: 1
data['nincs_banner']: 0
G->reklam_mentes: 0

Akadémiai Ifjúsági Díjjal ismerték el a közelmúltban a nagykanizsai születésű Vida Krisztián tevékenységét. A hévízi Bibó-gimnáziumban érettségizett, diplomát pedig 2006-ban, az Eötvös Loránd Tudományegyetemen szerzett ifjú kutató az MTA Csillagászati és Földtudományi Kutatóközpontja Konkoly-Thege Miklós Csillagászati Intézetének tudományos főmunkatársaként, a "Hideg csillagok mágneses aktivitása" című pályamunkájával érdemelte ki az elismerést. Telefonon sikerült utolérnem.

- Honnan az indíttatás a csillagász pályához?

- Már egészen kicsi koromban lenyűgözött a csillagos égbolt látványa - kezdte. - Kisiskolásként (a kanizsai Kőrösibe jártam egyébként), sőt, talán már óvodásként megfogalmazódott bennem, hogy csillagász szeretnék lenni. Aztán néhány évre "elaludt" ez a dolog, ám a középiskolában újra feléledt a vonzalom. És attól kezdve úgyszólván egyenes volt az út.

Vida Krisztián munka közben. Számos hétköznapi technológiát köszönhetünk a csillagászatnak is
Fotó: Kovács Orsolya

- Hogyan kell elképzelnünk egy hideg csillagot?

- A meghatározás természetesen viszonylagos. A mi Napunk felszíni hőmérséklete 5500 Celsius fok körül van, azok a csillagok, amelyeket én vizsgálok, nem melegebbek 3500 fokosnál. A tudomány számára ezek az égitestek többek közt azért érdekesek, mert jóval aktívabbak melegebb társaiknál. Gyakoribbak a felszínükön a napfoltokhoz hasonló hideg területek, illetve a hirtelen kifényesedések (flerek) is, ami nyilván megkönnyíti e jelenségek vizsgálatát. Ilyen kitöréseket a mi Napunk is produkál, vannak, amelyek a Földünket is elérik: ezek a légkörbe belépő töltött részecskék okozzák például a sarki fényt is. De vannak a jelenségnek sokkal "durvább" formái is, tönkremehetnek az útjába eső műholdak, vagy elektromos eszközök akár a felszínen is. De egy igazán aktív csillag olyan kitörésekre is képes, ami idővel le tudná "takarítani" akár egy bolygó légkörét is. Ami miatt még érdekesek ezek az objektumok: hideg csillagok környezetében könnyebb bolygókat találni. Ilyenkor a csillagászok az adott csillagról érkező fény változásaiból állapítják meg, hogy éppen égitest halad át előtte. Egy hideg csillag esetében könnyebb észrevenni ezeket a változásokat, mivel egy ilyen tranzit nagyobb elhalványodást okoz.

- Mire irányulnak az ön kutatásai? Azt igyekeznek feltérképezni, hogy mágneses aktivitás szempontjából mire lehet képes a mi Napunk is? Vagy inkább az exobolygók, illetve a Földön kívüli élet keresése a cél?

- A csillagászat alapkutatás, ami annyit tesz, hogy az ember sosem tudhatja, az eredményei majd mire lesznek jók. A matematikusok, amikor elkezdtek a prímszámokkal játszadozni, nem gondolhatták, hogy a majdani banki titkosítás alapjait alkotják meg. De Newton szeme előtt sem lebegett a műholdas helymeghatározás, amikor egy gondolatkísérletben arról elmélkedett, hogy egy magas hegyről megfelelő sebességgel kilőtt ágyúgolyó "körbeesheti" a Földet, és Föld körüli pályára állhat. Szóval az ember dolgozik, aztán majd kiderül, az eredmények mire lesznek jók. A csillagászatban a kutatások "megtérülési ideje" valószínűleg hosszabb mint más tudományok esetében, bár számos hétköznapi technológiát (például a WiFi vagy az orvosi képalkotó eljárások) köszönhetünk részben a csillagászatnak is.

- Nem vágyik külföldre? Két zalai pályatársa, dr. Csizmadia Szilárd és dr. Paragi Zsolt is ott ér el sikereket.

- Erre az egyik válasz az, hogy nem, mert ma már az ember itthon dolgozva is a nemzetközi tudós közösség tevékeny tagja tud lenni. Innen is lehet távcsőidőhöz jutni, az internet korában a napi szintűnél is frissebb kommunikáció sem probléma. Másrészt viszont igen, nagyon is vágyom rá. Az évek alatt ösztöndíjjal kétszer volt alkalmam külföldön dolgozni néhány hónapot, és azok a tapasztalatok egy fiatal tudósnak - de gondolom ez igaz lehet az élet minden területére - megfizethetetlenek. Megismerni más kultúrát, más szemléletet - ezek miatt szerintem minden tudósnak el kellene hagynia valamennyi időre a hazáját. De amúgy ma már valóban akár egy vidéki város alagsori kis szobájában megszülethet a nagy felfedezés. Az új űrteleszkópoknak hála annyi adat áll rendelkezésre a világegyetemről, hogy a kiértékelés okoz komoly problémát. Ezért van, hogy a legtöbb ilyen projekt felszabadítja az adatbázisokat, bárkinek hozzáférhetővé teszi ezeket, hiszen lehet, hogy egy önkéntes (angol kifejezéssel citizen scientist) hibázik rá véletlenül a szenzációs "leletre". Amint arra a közelmúltban volt is már példa a KIC 8462852 esetében, amely körül exoüstökösfelhőt gyanítanak a kutatók. Bár a sajtóban inkább egy másik elmélet lett népszerű: egy idegen civilizáció által a csillag köré épített, valószínűleg energiatermelő építményről.

IFJÚ TUDÓSOK

Az Akadémiai Ifjúsági Díjat az MTA 1972-ben alapította, hogy a 30 évesnél fiatalabb kutatók munkáját ösztönözze, illetve a kiemelkedő tudományos eredményeket elismerje vele. A korhatárt 1983-ban 35 évre emelték. A pályaműveket az MTA tudományterületi főosztálya szakértők bevonásával rangsorolja, és ennek alapján az akadémia főtitkára ítéli oda a díjakat. Idén tizennyolc kutató kapott elismerést.

Varga Andor

2017. március 17., 09:00 szerző: Varga Andor fotós: Kovács Orsolya

Hozzászólások

Részletes műsor



Műsorok betöltése...