Nagykutas könyvtárában állandó volt a jókedv és a gyermekzsivaj a nyáron

A "legek" könyvtára: a megyében a legkisebb, a legcsaládiasabb, a legtöbb oklevél, karácsonyi üdvözlőlap és dedikált könyv birtokosa, a legtöbb programot kínáló, nyáron a legtöbbször nyitva tartó és a legtöbb kézműves foglalkozást tartó. Itt a "vakáció" azt jelenti, hogy a vasárnap kivételével minden áldott nap 9-től 13 óráig tárt karokkal és nyitott ajtókkal várják az olvasókat. Amúgy nem az a megszokott nyugis hely, ahol rápisszennek a gyerkőcre, ha megszólal, vagy ne adj' isten, az asztal alá kucorodva legózik, s itt mindig akad valami aktuális kézműveskedni, vagdosni, hajtogatni, rajzolgatni való. Ottjártunkkor éppen a Deák Ferenc Megyei Könyvtár könyvkötészete települt ki, s a gyerekekkel - az iskolakezdésre tekintettel - ceruzatartókat készítettek. Méghozzá azoknak is, akik a nyár utolsó napjait kihasználva máshol vakációztak.

- Júliusban és augusztusban "Kismesterek" címszó alatt meglepetésnapokat szervezünk, ezelőtt Kónya Zsuzsi mandalafestő segítségével hennáztak, most ollóznak, ragasztgatnak, s közben hasznos dolgot készítenek maguknak - magyarázta a buzgólkodás okát dr. Marótiné Diószegi Erzsébet könyvtáros, aki lapunk civil tudósítójaként rendre beszámol hasábjainkon a könyvtári történésekről.

Söller Cintia, mint diákmunkás dokumentálja a „Kismesterek” kézműves foglalkozást. A képen (b-j) dr. Marótiné Diószegi Erzsébet könyvtáros, Baumgartner Sára, Mikics Alexandra diákmunkás, Cserhalmi Henriette, a megyei könyvtár restaurátora, Lengyel Luca és Kaczor Emma – az asztalon az elkészült ceruzatartók - Fotó: Fincza Zsuzsa

- A megyei könyvtár a hozzá tartozó falvakban nem csak az olvasnivalót biztosítja, hanem kérésre örömmel tartunk különböző foglalkozásokat is. Való igaz, a nagykutasiak az állandó kuncsaftjaink közé tartoznak - igazolta a "legek" jogosságát Cserhalmi Henriette, a megyei könyvtár restaurátora, aki Márton Éva és Kosztka Zoltán könyvkötővel a kasírozás rejtelmeibe vezette be a teremben nyüzsgő ifjúságot.

Nem múlhat el nap meseolvasás nélkül sem, utána megbeszélik a tanulságokat, diafilmeket is vetítenek versengve, hogy ki olvassa a szöveget, s ha már szellemileg kifáradt az aprónép, szabadon játszhat, akár a szőnyegen heverészve is. És ami ritkaság: a diákok a könyvtárossal közösen feldolgozzák az iskolai "kötelező" olvasmányokat.

- Amolyan "gyógyító", a gyerekek számára tanulsággal bíró meséket olvasok nekik, amiknek a mondanivalóját jól kivesézzük. A múltkori történetben a "buta" lovat a barátai szeretete mentette meg, s erre Flóri, aki még csak most kezdi az első osztályt, reklamált, hogy a sok állat közül miért éppen a ló a "buta", amikor a valóságban okos, és mindenki szereti.

A diavetítés iránti rajongás nem véletlen, hiszen a rendületlenül mindenre pályázó nagykutasi könyvtár az országos diafilmkészítő és történetíró versenyen is a díjak és dicséretek tömkelegét gyűjtötte be. Az önkormányzattal közösen nemrég rajzpályázatot hirdettek óvodás, általános és középiskolás gyerekeknek, a téma mi más lehetne, mint a kutas névre is utaló "éltető víz". Nem marad majd el a jutalmazás, s a munkákból az őszi könyvtári héten - amire már gőzerővel készülnek - kiállítást rendeznek. Elég volt csak szóba hozni a rajzpályázatot, érkezett is két remekmű: Lakos Hanna a nagypapája, Horváth József kíséretében hozta be a rajzait.

Dr. Marótiné Diószegi Erzsébet könyvtáros átveszi Lakos Hanna rajzait, amelyet az „Éltető víz” pályázatra készített. Hannát elkísérte a nagypapája, Horváth József is

- Amolyan önálló kis alkotóműhely a könyvtár, részt vesznek a falu rendezvényein, szerepelnek, műsort adnak, ők tartják meg a költészet napját - tavaly, József Attila születésének 111. évfordulóján 111 verset posztoltak ki a falu utcáin, az idén azt is versolvasásra ihlették, aki egész évben egyetlen könyvet sem vesz a kezébe - dicsérte a falu jeles művelődési intézményét Ferenczné Baumgartner Éva polgármester.

Igyekeznek megadni minden segítséget, amire szükségük is van, hiszen dr. Marótiné Diószegi Erzsébet nem képes fizikai munkavégzésre, egy 2008-ban történt úti üzemi baleset miatt 77 százalékos egészségügyi károsodással küszködik és a rejtélyes "komplex regionális fájdalom szindróma" miatt a 10-es skálán állandó 8-9-es fokozatú fájdalomtól szenved. Tavaly egy éven át kulturális közfoglalkoztatottal könnyítették meg a munkáját, az idei nyáron a települési önkormányzat 3 diákmunkást alkalmazott, akik a könyvek között dolgozták le a napi 4 órájukat. Így aztán a könyvtárosnak "csak" az olvasókkal kell foglalkoznia és ráér a jobbnál jobb ötleteket kiagyalni.

Tóth Jenőné Rózsika közmunkásként már korán reggel Nagykutas főterén öntözte a virágokat

Dr. Maróti György, a könyvtár önkéntes mindenese a család régi meséskönyveinek gyűjteményével

A faluban körülbelül 60 gyerek él, közülük 25 jár rendszeresen könyvtárba. Hogy a nyári vakáció alatt a könyvtár minden délelőtt nyitva van, a családoknak is nagy könnyebbség, hiszen egész délelőtt jó helyen tudhatják a csemetéiket. A könyvtárostanoncok, Kovács Enikő, a volt kulturális közfoglalkoztatott, Söller Cintia, Vincze Gábor, akik júliusban, és Mikics Alexandra, aki augusztusban inaskodott dr. Marótiné mellett, a legaktívabb olvasóknak számítanak, s biztos, hogy a hivatalos idő után sem hagyják magára a bibliotékát.

A mozgalmas könyvtári élet egyébként egy egészen apró kis bibliotékában zajlik, a két kicsi szoba mellett belakták még a folyosót is, itt állandó kiállításon mutatják be mindennapjaikat. A helyhiány miatt szerencsére nem kell lemondaniuk a nagyobb rendezvényekről sem, hiszen szívesen látják őket a falu jókora, 1992-ben épült faluházában is.

A könyvtárnak mintha testvére lenne a szomszédságában szerénykedő helytörténeti gyűjtemény, amely kívülről hasonlóan kicsinek tűnő épület, ám a belbecse ennek is óriási. A Nagykutasi Népdalkör kezdeményezésére a volt tejcsarnokból alakították ki, a dalosok ötlete volt, hogy ne hagyják veszni a régi paraszti használati tárgyakat. Berendeztek és teljesen felszereltek egy régi konyhát és egy tisztaszobát - mutatta be a birodalmukat Németh Mihály, a Nagykutasi Népdalkör tagja, aki, mint közmunkás, a kis gyűjteményüket is karban tartja.

Ezzel az aratókoszorúval a dobogó legmagasabb fokára állhattak a novai kézikaszás aratóversenyen – mutatta Németh Mihály. A háttérben a könyvtár épülete látható

A gráblák, vellák, kaszák, tokmányok, lószerszámok, rosták, rokkák, kópicok sifonérok, bölcsők és egyéb régiségek között nemrég font szalmadíszek ékeskednek.

- Törzsvendégek vagyunk Nován a Zala megyei kézi kaszás aratóversenyeken, aratásban és cséplésben voltunk már elsők is, az idén lecsúsztuk a dobogóról, de másodikak lettünk az aratóételek készítésében, és ezzel a búzaszalmából font koszorúval mi nyertük az aratókoszorú-fonást - mutatta Németh Mihály az új, ám hagyományőrző remekművet.