Némi gyógyír a gyógyíthatatlanra! - Ismét felkerestük a Császár-Csécs családot

Azóta csaknem egy hónap telt el, kíváncsiak voltunk, mi történt velük a cikk megjelenése óta. Zalacsében, az átmenetileg – reményeik szerint tavaszig, hiszen addigra talán sikerül lakhatóvá tenni a leégett zalalövői házat – bérelt lakásukban beszélgettünk Csillával és Jánossal.

- Nagyon sokan írtak nekem a közösségi oldalon vagy hívtak fel telefonon, hogy megkérdezzék, mire is van szükségünk pontosan. Két-három szervezet is a segítségünkre sietett. Kaptunk élelmiszert, ruhákat, a gyerekek pedig rengeteg édességet és mikuláscsomagot is.  Nem is tudom felsorolni pontosan, hogy mennyi mindent kaptunk, cipőt, csizmát, mosógépet, hűtőt, tényleg rengeteg mindent. Ha ki kéne emelnem pár személyt név szerint is, akkor Molnár Zsoltot, Fullár Juditot, Herceg Alizt és a zalalövői plébános urat említeném. De tényleg nagyon sokan segítettek, szavakba sem tudom önteni azt a boldogságot, amit okoztak,  nagyon szépen köszönjük ezt a sok segítséget.

Fotó: Mikó-Baráth György

Beszélgetésünk közben Csilla valóban nehezen találta a szavakat, ami kétségtelen, hogy a meghatódottság számlájára írható. Ehhez az érzéshez az is tevékenyen hozzájárult, hogy éppen ottjártunkkor érkezett egy újabb adomány, Pintér János és csapata szobabútorokat és ajándékcsomagokot hozott. Jánosról érdemes tudni, hogy bár zalaegerszegi származású, már évek óta a fővárosban él és rendszeresen jótékonykodik.

- Egy ismerősöm facebook oldalán olvastam a cikket. Azonnal eldöntöttem, hogy segíteni szeretnék, ezért felhívtam egy barátomat, akiről sejtettem, hogy fel tud ajánlani használt bútorokat. Így is lett, ezeket Lukács László és Mérnyei Péter segítségével juttattuk most el Csilláékhoz. Hoztunk ruhákat és cipőket, valamint kisebb ajándékokat is, ezeket az Anyák az Anyákért Alapítvány ajánlotta fel. Őket Budapestről ismerem. Még eljuttattunk a családnak tányérokat, evőeszközöket, tálakat, lábasokat, edényeket, fazekakat, minden olyan apró konyhai felszerelést, amit a tűz miatt pótolni kell!

Miután végeztek az adományok kipakolásával, megkérdeztük a családfőt, hogy állnak a felújítási munkálatok. – A múlt héten nekiálltunk a szigetelésnek. Ez minimum két emberes munka, az egyik kollégámmal csináljuk a szabadnapjainkon. Így sajnos elég lassan tudunk haladni, eddig egy szobával végeztünk. Ki kell cserélni a vezetékeket a központi fűtéshez, a villanyvezetékeket is újra kell húzni, és a konyhába nem volt behúzva a víz, ezeket is szeretnénk még mind megcsinálni. A cél az, hogy tavasz elején vissza tudjunk költözni, de sajnos nem biztos, hogy sikerül. Nagyon sok munka vár ránk, és nem is említettem még a festést.

Fotó: Mikó-Baráth György

Az édesapa szavaiból tisztán kirajzolódott, bár segítő felajánlások garmadája jutott el hozzájuk, sajnos még nem sikerült túllépni minden nehézségen. – Anyagi támogatásra lenne szükség, ezt el kell ismernem, szégyen ide, szégyen oda. Két házat tartunk most fenn, ami nem egyszerű. Az Egerszeg Televízióban megjelent, hogy nem tudjuk fizetni a számláinkat. Ez nem teljesen igaz, mert fizetünk mi mindent tisztességesen, csak sajnos jelentős csúszásban vagyunk velük. Például a szigeteléshez nagyon sok beütődűbelt kell vásárolnom, amit nem igazán tudunk kigazdálkodni, ez szintén lassítja a folyamatot. Ha végre sikerülne ezekkel a munkálatokkal végeznünk, akkor már csak egy konyhabútort kéne beszereznünk. Bárcsak tartanánk már ott...

Bár már elmúlt karácsony, adni, segíteni jó és nemes tett az év bármely napján. Császár – Csécsék példája is jól mutatja, hogy szerencsére még mindig szép számmal élnek jótékony emberek az országban. A család fájdalmát semmilyen felajánlás nem tudja teljesen meggyógyítani. Aki teheti, segítsen nekik, hogy minél előbb visszaköltözhessenek felújított otthonukba!