Tízmilliók folytak el a semmibe - A HM szabadulna a tehertől, a város viszont nem szeretné a nyakába venni

– Nézzék, ahol látszik a friss földtúrás, ott történt a csőtörés, de nem is egy, hanem kettő – vezetett minket körbe a helyszínen az egyik lakó, Zóka Tibor. – Észre se lehetett venni, mert nem tört fel a felszínre a szivárgó víz, csak egy bokros-bozótos részen, ahol nem látszott. A vízóra-leolvasó jött rá, hogy valami nem stimmel, ő mondta, hogy piszkosul pörög az óra. Ezt jelezték a Honvédelmi Minisztériumnak, hiszen az a közművek kezelője, s a tárca önmagához képest rövid idő alatt gondoskodott az 50 méteres ivó- és tűzivíz vezeték-szakasz cseréjéről, eddig nem ez volt a gyakorlat... Általában hónapokat, sőt, éveket kellett várni, ha valamit kértünk, de talán most rájöttek a minisztériumban is, hogy az ő zsebükre megy a játék. Nem ez az egyetlen problémánk, a közvilágítási kandeláberekből 4 nem világít, az út pedig siralmas állapotban van. Mindkettőt jeleztük a minisztériumnak már rég, de ezidáig semmi nem történt. – És ez így megy már évek óta. Balogh László önkormányzati képviselőnk is aktív, ő az önkormányzat felől próbál segítséget kérni. Azt hiszem, nem rajta múlik, hogy a gondjainkra nincs megoldás évek óta – legalább a kátyúzást elvégezhetnék a helyiek, nem hiszem, hogy az olyan irdatlan sokba kerülne – folytatta Zóka Tibor.

Zóka Tibor a területet mutatja, ahol a friss földmunka látszik, ott történt meg a sérült vízvezetékszakasz cseréje. Úgy tudjuk, ez 50 métert tett ki

A lakópark az egykori Gábor Áron laktanya sarkán helyezkedik el, a régi tiszti lakásokat 1992-ben vásárolták meg a használók, melyek így magántulajdonba kerültek. A lakóházak által körülölelt füves terület, a belső úthálózat és az összes közmű azonban állami tulajdonban és a Honvédelmi Minisztérium kezelésében maradt máig.

Hogy miért is alakult ez így?

– Úgy gondolom, hogy valakik valamikor elrontották ezt a dolgot – osztotta meg velünk véleményét Markotán Tibor, a társasház kezelője. – Azon túl, hogy a közterület és az út kezelője, a HM az elmúlt években keletkezett problémák megoldásához szükséges költségeket sokszor hosszadalmas levelezés és huzavona után vállalta csak fel, érdemben itt nagy dolgok nem történtek. Ezen persze, kár csodálkozni, hiszen a Honvédelmi Minisztériumot és a Petőfi utca 112. lakóit, illetve a gondjaikat több, mint 200 kilométer választja el egymástól. Az emberek panasza nem nagyon hallatszott el odáig, kivéve, ha valakinek elérték az ingerküszöbét odafent az itteni pluszköltségek, melyek egy-egy komolyabb havariához kapcsolódtak. Akkor mindig nagy felháborodás támadt, lett valami kakaslépésnyi felújítás, csak a legszükségesebb, aztán megint elhalt a dolog, akár évekre is. Kizárólag ennek köszönhetően cserélődött csak ki az elmúlt, több, mint 10 év alatt a teljes ivóvízvezeték-hálózat – ám a szennyvíz-, a villamos- és a belső úthálózat változatlanul csapnivaló állapotú.

A kilyukadt acélcső

Megkerestük az ügyben az önkormányzatot is. Karádi Ferenc alpolgármester beszélgetésünk elején leszögezte: az önkormányzat mindig kész volt arra, hogy az említett területet tulajdonába vegye, de csak és kizárólag bizonyos ésszerű feltételek teljesülése mellett.

– A lakók érdekeit figyelembe véve, a terület önkormányzati képviselőjének kérésére mi már számtalan megkereséssel fordultunk a Honvédelmi Minisztériumhoz a terület infrastruktúrájának felújítása és azt követő átadása ügyében – mondta az alpolgármester. – A közös képviselő részére küldött, nálunk is fellelhető válaszok egyikében az olvasható, hogy a korábban említett közterület és az út azért maradt az állam tulajdonában és a HM kezelésében, mert a lakások akkori bérlői a lakótelep elidegenítésekor nem tartottak igényt rájuk. Azaz nem vállalták a közterületért és az útért fizetendő pluszköltséget, mert minél olcsóbban szerettek volna hozzájutni a lakásokhoz. Ez az egész ügynek az alapja. Azt gondoljuk, nagyon nehéz megoldást találni erre a szerencsétlen helyzetre, de talán az is érhető, hogy az önkormányzat addig nem tudja átvenni az említett területeket a honvédelmi tárcától, amíg az alattuk húzódó közművek, illetve maga az út felújítását nem végezteti el a minisztérium. Hiszen, ha enélkül vennénk át az ingatlanokat, rögtön keletkezne egy akár 100 milliós nagyságrendű felújítási kényszerünk. Ezt semmiképpen nem szeretnénk.

Zóka Tibornak volt olyan felvetése is, hogy az önkormányzat legalább a Petőfi utca 112. lakói által az önkormányzathoz befizetett helyi adókat fordítsa a kisebb felújításokra, például az út kátyúinak kijavítására.

Karádi Ferenc erre úgy reagált: a lakótelep hiányosságainak rendbetétele egyrészt akkora összeget emésztene fel, amekkorát az innét befizetett helyi adók közel sem fedeznének, másrészt a helyi adókból származó bevételt nem a befizető által meghatározott helyen és célra költik, hanem a város teljes lakosságának érdekét szolgáló beruházásokra és felújításokra. Harmadrészt azért is aggályos lenne, mert nem városi tulajdon a belső udvarrész, amit az a tény is jelez, hogy feltételezhetően a HM hozzájárulásával a bejárathoz kaput helyezett el a lakóközösség.

Markotán Tibor egyébként régebben a honvédségnél dolgozott és éppen azon a lakótelepen lakott. A HM állítására reagálva azt mondta: emlékei szerint a lakókat annak idején senki nem kérdezte meg, hogy igényt tartanak-e az útra és a másik közterületre, vagy sem. Ezt persze, ennyi év távlatában bizonyítani nem lehet, de mások is, akik már akkor ott laktak, azt mondják, a lakóknak nem kínálták fel megvételre a területeket. Úgy tűnik tehát, az, hogy ki a hunyó ebben a kaotikus ügyben, már soha nem derül ki. De talán már nem is fontos.

A területet lezáró kapura a közbiztonság miatt volt szükség, ennek kihelyezéséhez is a minisztérium hozzájárulása kellett. A fejlesztés 800 ezer forintba került, ami viszont a 36 lakást terhelte
Fotó: Szakony Attila

– Valójában mindegy – mondta Zóka Tibor. – A lényeg inkább az, hogy ha lehet, az önkormányzat próbálja meg újra elindítani az egyeztetést a honvédelmi minisztériummal – hátha születhet végre valamiféle kompromisszumos megoldás... Amikor még katonai alakulatok állomásoztak a város laktanyáiban, és akkora hó esett, hogy csak harckocsikkal lehetett kivinni az élelmiszert a falvakba, vagy behozni a szülő nőket a kórházba, mi, egykori katonatisztek sokat segítettünk nem csak a környező falvak, hanem a város ellátásában is. Ezért roppant méltatlannak és megalázónak tartjuk, hogy tologatnak minket ide-oda.

Sovány vigasz, de a Honvédelmi Minisztérium lapunknak küldött válaszából sejthető: a Nagykanizsán kialakult helyzet nem példa nélküli. Mint írták: általánosságban kijelenthető, hogy az önkormányzatok a HM vagyonkezelésében maradt, elöregedett műszaki állapotú közművekkel rendelkező közterületek átvételétől országszerte elzárkóznak. Azt, hogy 30 millió forint értékű víz ment veszendőbe, többszöri kérdésünkre sem erősítették meg. Markotán Tibor azonban a minisztériumi illetékestől kapott szóbeli információra hivatkozva úgy tudja: valóban közelítően ekkora értékű víz folyt el a semmibe, s ezt erősítették meg más lakók is. Más, belső forrásból pedig ma megtudtuk: a 30 millió valójában 37...