A rákmegelőző szuperélelmiszer

A magas polcra az egészségre bizonyítottan kedvező hatású antioxidánsai, magas B- és D-vitamin tartalma, ásványi anyagai emelték. Az őszi esőnek és a megszelídült napsütésnek köszönhetően végre kidugták kalapos buksijukat a fű közül a kerti csiperkék, gyűjtsünk hát be belőlük, amennyit csak tudunk. Kár, hogy a hűtőben még ideális körülmények között is legfeljebb két napig tárolható, sőt, a legjobb, ha azonnal felhasználjuk. Készételként sem tartogathatjuk sokáig, viszont adagonként lefagyasztva eltehetjük ínségesebb időkre. Megmosva, felszeletelve meg is száríthatjuk, megőrölve fűszerként használhatjuk.

Gyümölcsösben termett kerti csiperke. Fotó:A szerző

Táplálkozástudorok a vegetáriánusoknak hangsúlyozottan ajánlják a csiperkét, mert a teljes értékű aminosavakban, ásványi sókban dúskáló, rostokban gazdag élelem jótékonyan enyhítheti a húsmegvonás miatt kialakult hiánytüneteket. Bioaktív összetevői erősítik az immunrendszert, szikár állagával javítja az emésztést. Más kincseket is tartogat számukra a gomba, például az ergoszterolt, amelyből a szervezetünk a D-vitamint állítja elő. Ha napfény éri, a gomba természetes módon maga is előállítja a D-vitamint, a sötétben termesztett kalaposok csak mérsékelt mennyiségben tartalmazzák. A furmányos ausztrálok ezt hallva kitették egy órára sütkérezni a boltban vett gombát, s láss csodát! Az gyorsiramban igyekezett behozni a D-vitamin lemaradást. Azóta szokás napoztatni a termesztett csiperkét, s ezt mi is megtehetjük vele – csak ne hagyjuk kint fonnyadásig.

No, de a mi gyümölcsösben, réten szedett kerti csiperkénk szerencsére kap elég napfényt, így egy jó kis gombapörkölttel akár a napi D-vitamin szükségletünket is biztosíthatjuk.

Mostanában egyre többe hallani a csiperkegombáról, mint az egyik legfőbb rákmegelőző „zöldségről". Több publikációban is olvastam, hogy rendszeres fogyasztása akadályozza a szervezetben lévő ösztrogénszint emelkedését, s ezzel segít megelőzni a mellrákot. A legújabb kutatások két olyan anyagot is kimutattak a csiperkében, amelyek a prosztatarák kialakulását akadályozzák. Bizonyítást nyert, hogy az egyik legerősebb antioxidáns is a gombában található – a rákos sejtekhez rendkívül goromba L-ergothioneine-ből tízszer annyit tartalmaz, mint a búzacsíra. S, hogy még tovább fényezzük kedves kerti csiperkénket, tegyük hozzá: a rendszeres gombaevészettel a koleszterinszintünk is csökkenthető, viszont nem hízunk tőle, mert kevés benne a zsír ám sok a víz.

Azt persze ne feledjük, hogy az gombával vigyázni kell, ismerjük fel biztonsággal a fogyasztható fajtáit. A kerti csiperkének is vannak ehető testvérei, élükön a nagy kalapú erdőszéli vadóccal, de amelyik sérülésre besárgul és büdös vegyszerszaga van, a világért se gyűjtsük be, mert mérgező. A legfontosabb: tartózkodjunk a teljesen hófehér – még a lemeze is! – gombáktól, mert akkor biztosan nem szedjük fel a legveszélyesebbet, a gyilkos galócát. Aki egy iciri-picirit is kételkedik a gombák személyazonosságában, vagy fel se szedje, vagy vigye gombaszakértőhöz. A városi piacokon ingyen bevizsgálják a zsákmányt.