Nyári piros alma, nyersen és héjastól

Egyesek szerint az 1800-as évekből származik és walesi a közmondás, miszerint "napi egy alma, az orvost távol tartja". Biztos, ami biztos, duplázzuk, vagy akár triplázzuk meg az ajánlott adagot és máris mehetnek nyaralni a háziorvosok, elkezdett ugyanis érni a nyári alma. Hurrá! Ha csak valami vihar vagy egyéb istencsapása keresztül nem húzza a számításainkat, folyamatosan lesz fáról ehető friss gyümölcs. A cseresznye és a meggy már levitézlett, sárgabarack- és korai körtefám nincs, de sebaj, beérem az almával is.

Még jó! Legalább 300 értékes anyag találtató benne, nincs szűkében az "ABC" vitaminoknak, bővelkedik folsavban, kalciumban, magnéziumban, káliumban és kénben. A legcsodálatosabb alkotórésze mégis a pektin, amely ugyan az ember számára nem igazán tápanyag, emésztetlenül végigmasíroz a tápcsatornánkon, viszont kitűnő táptalaj a vastagbélben élő baktériumok számára, amelyek hálából jó állapotban tartják az immunrendszerünket.

Az alma éppen a pektintartalma miatt alkalmas a székrekedés és a hasmenés kezelésére. Egyébként már a gyomorban megduzzad, felszívja és semlegesíti a méreganyagokat, csökkenti a koleszterinszintet. Az alma akkor a legértékesebb és legtáplálóbb, ha nyersen, a héjával együtt eszegetjük. Az abban található speciális anyag, az urzolsav ugyanis segít az izmok építésében, és hozzájárul a ideális testsúly fenntartásához is. A héjban található cellulóz ráadásul kiválóan tisztítja a beleket.

Érnek a korai nyári almafajták

Kárpótlásul a tavalyi alma szűke miatt, az idén roskadoznak a fák a terméstől. A nyári alma viszont nem igazán tárolható, ezért kitaláltam, hogy a felesleget tartósítom, például natúr rostos ivóléként. Többféle receptet elolvastam ez ügyben, a tapasztalatokat leszűrve úgy döntöttem, a saját fejem után megyek. Szerencsére van egy jó minőségű gyümölcscentrifugám, a vele nyert levet beletöltöm üvegekbe, ráteszem a tetejükre a "pattanós" kupakot, majd az egészet bepakolom a befőző automatába, amit az üvegek nyakáig felöntök vízzel és beállítom 20 percre 80 fokos dunsztolásra. Akinek nincs ilyen elektromos szerkentyűje, hagyományos módon egy fazékban is véghez viheti mindezt, csak rakjon papírt vagy ruhát az edény aljába, s arra tegye az üvegeket. A vizet kis lángon melegítse, míg gyöngyözni kezd, s ilyen állapotban próbálja tartani 30 percen át.

A visszamaradt gyümölcshús egy részét leturmixolhatjuk, és még dunsztolás előtt dúsíthatjuk vele az ivólevet. A megmaradt gyümölcshúst egyébként egy kis cukorral lekvárként is eltehetjük, főleg, ha gépünk hagy a masszában egy kis nedvességet.

Heuréka! Közben az is eszembe jutott, hogy ilyen módon a pitébe való reszelt almát is tartósíthatom, majd kipróbálom, mekkora adag kell egy süteménybe. Szerintem párolt almát is lehet dunsztolni, de ha teszünk az üvegbe pár szem szegfűszeget és egy darabka fahéjat, almabefőttet is készíthetünk - a lényeg, hogy ne használjunk tartósítószert.

Ne hagyjuk ki az aszalt almát, az igazi, vegyszermentes göcseji csemegét se. A megmosott gyümölcsöt 2-3 milliméter vastagságú szeletekre vágjuk, citromos vízbe mártogatjuk, s az aszaló tálcákra szorosan egymás mellé rakjuk, de ne érjenek egymásra. Aszalás közben jó, ha cserélgetjük a tálcák sorrendjét, mert az alsó mindig jobban melegszik.