Jazz zongoristák, akik az utolsó mohikánoktól tanulnak

- Hat éve a grazi Kunstuniversität jazz tanszakán ismerkedtünk össze - emlékezett vissza Gayer Mátyás. - Osztálytársakként szinte mindennap együtt gyakoroltunk, így jött az ötlet, hogy kétzongorás koncertet adjunk. Miután Ausztriában végeztünk, pár hónapra kiköltöztünk New Yorkba szerencsét próbálni. Jelenleg a bécsi zeneművészeti egyetem mesterszakán tanulok, és bár Mátyás nem ült már iskolapadba, mégis követett engem az osztrák fővárosba. Régi közös álmunk valósult meg azzal, hogy ezúttal csak ketten ültünk a színpadon.

- Nyolcéves korom óta zongorázom, 14 évesen szerettem bele a jazzbe - vette át a szót Bartha Mátyás. - Osztrák tanulmányaim óta szinte azonos utat járok Gayer Mátyással. Játszottam énekesekkel, s kirándultam a swing és a dixieland világába. Az improvizáció művészete olyan szenvedély, hivatás, ami nélkül nem lehet létezni. Kedvelem a zene történelmét, az ehhez kapcsolódó irodalmat, így lesz kerek az életem. A kétzongorás koncert mindkettőnk számára kihívás.

Gayer Mátyás: - Célunk, hogy koncertjeink szórakoztatóak legyenek
Fotó: Gergely Szilárd

A fiatal zenészek szerint a próbák alkalmával kell eldönteni, kinek mi a szerepe, ezt kell harmóniába hozni. Igyekeztek olyan zenéket összeszedni, amit mindketten szeretnek. Így esett a választás az egyik legjobb jazz zongorista, James P. Johnson műveire, de Charlie Parker dalai sem maradhattak ki a repertoárból. Sőt, a nagykanizsai zeneszerző, Sigmund Romberg szerzeményeiből is szemezgettek.

A jazz-zenét értő közönség változatos, nem csak az érett korúakat ejti ámulatba. S Gayer Mátyás szerint a hely atmoszférája is meghatározhatja egy koncert hangulatát.

Bartha Mátyás: - Az improvizáció művészete nélkül nem lehet létezni

- Tapasztalatom szerint a zeneileg képzett emberek szívesebben hallgatnak jazzt, amit Európában gyakran érthetetlen művészkedésnek titulálnak - így a kanizsai művész. - Mi semmiképp sem ezen az úton szeretnénk haladni. Célunk, hogy koncertjeink ne csak nekünk, a hallgatóknak is szórakoztatóak legyenek. Ezért igyekszünk a zene bölcsőjében, a Nagy Almában minden tudást magunkba szívni. Nem csak együtt, külön is járunk New Yorkba, hogy a lehető legtöbb impulzussal gazdagodjunk.

- Ebben a metropoliszban szinte naponta a világ legjobb jazz zenészei játszanak - mesélték. - A művészet fellegvárában a legnagyobbaktól csíphetünk el egy-két morzsát, amiből építkezhetünk. Olyan fejlődési lehetőség ez, amely egész életünkre hatással van. Egyelőre a stílus megújulása helyett az lenne a jó, ha azoknak a zenészeknek, akik ezt a műfajt alapították és a legmagasabb szinten művelik, nem veszne el a tudása végleg. A mi generációnknak nagy felelőssége van ebben, így minél több időt töltünk az utolsó mohikánok társaságában, annál több értéket közvetíthetünk a jövőnek.